Fullextra.hu - Tizennégy sor

Nem bánthatsz már ha azt mondod sem, hogy a fegyelem
Hiányzik versemből, a világot csak figyelem,
S nem írom. S ha éppen magam kerülök a lapra,
Sohasem várom el, hogy te erre az alapra
Építs irodalmat, bölcsészetet és úgyszólván
Semmit. Jöttem. Vagyok. Elmúlok. Csak ennyi szól rám . . .
A többi te vagy, s ebben a taposómalomban –
ÚrIsten de kép ez! – minden kockakövön ott van
Az út amit finom cipőddel jártál a képre.
S aki csak nem tudja mindezt látni, mi a vétke?
Mert hagyd, hogy az önismétlés jól megfontolt vádja
Tudtán s vállalván azt, tizennégy sorom kimondja
Azt aki vagyok – e percben – akit minden szó öl,
S nem soha, akit te akarsz hallani a versből!