Nem bánthatsz már ha azt mondod sem, hogy a fegyelem


Hiányzik versemből, a világot csak figyelem,


S nem írom. S ha éppen magam kerülök a lapra,


Sohasem várom el, hogy te erre az alapra


Építs irodalmat, bölcsészetet és úgyszólván


Semmit. Jöttem. Vagyok. Elmúlok. Csak ennyi szól rám . . .


A többi te vagy, s ebben a taposómalomban –


ÚrIsten de kép ez! – minden kockakövön ott van


Az út amit finom cipőddel jártál a képre.


S aki csak nem tudja mindezt látni, mi a vétke?


Mert hagyd, hogy az önismétlés jól megfontolt vádja


Tudtán s vállalván azt, tizennégy sorom kimondja


Azt aki vagyok – e percben – akit minden szó öl,


S nem soha, akit te akarsz hallani a versből!

Cím: Tizennégy sor
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Jánosi András
Beküldve: November 27th 2003
Elolvasva: 1442 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]