Fullextra.hu - Téged-tudva

Nem vagy itt, lassabban múlnak hát a percek, elmémben kószálgat csapzott gondolatom: éjjente felbukkan hû lován a herceg, párjáért indulva rossz csatákba, vakon, dúdolva keresi dalához a tercet… Versekben, vonaton, téged-tudva lakom. Arcodra gondolok; kendõre, kalapra, kezedben virágra, és minden új napra. Mint amikor néha lehajtod a fejed kabáthajtókámra, vagy ha esõ esik zúdulva, kopogva – keresem a helyet, ahol mindkettõnkre kevesebb szem les itt… Jó néha elbújni; metrón, buszon – veled – a sok bamba népek észre nem is veszik mi minden buzog föl túl a szemhatáron, amikor az ajtót mögöttünk bezárom –. Téged-tudva lenni – ez egy jó állapot! Csak ilyenre vágytam: várni minden percet, várni percet, órát; estét, reggelt, napot: mikor találkozunk, minden téged sejtet. Szeretem, ha itt vagy, szinte bárány vagyok, ami minden kérdést, gátat lelegelget. Kezedrõl az erek, hajadból az árnyak messzelopakodnak; ég veled, búbánat!