Mikor kicsi voltam, mondjuk úgy kilenc éves, azzal szórakoztam, hogy felfedeztem anyu ruháit, meg mindenféle kenőcseit, marhaságait. Érdekes dolgok voltak. Különösen az, mikor megláttam egy dobozt, amiben léggömbre emlékeztető, vékony, átlátszó gumivalamik voltak, és azt hittem, hogy fel kell fújni, mert olyan hosszúkás, meg fehéres volt, meg állatian jó, nyúlós is. Kíváncsi voltam, hogy mit bír, mert csúzlihoz kerestem gumit, valami erőset, amivel vadgerlét is lehet lőni a templomtornyon, de verebet mindenképpen.

Felfújtam. Marha nagyra lehetett felfújni, már akkora volt, mint egy bödön, és még mindig nem szakadt el. Örömömben, hatalmasakat visítva rohantam ki a szobából a konyhába, ahol anyu ült Klárika nénivel, éppen liköröztek, és a férfiak hiábavalóságáról értekeztek. Tudni való, hogy Klárika néninek nem volt férje, mélyen megvetette azokat a nőket, akik férjhezmentek, és Nyíregyházára járt be a kádas fürdőbe, mert ott nagyon jól kiázott a mittudoménmije, meg klassz emberekkel, főleg nőkkel találkozott.

Odatartottam az orruk elé a felfújt valamit. Mondtam marha jó, mert nem szakad el, viszek ki a srácoknak, és csinálunk nem is csúzlit, hanem nyílpuskát. Anyu azonban valami miatt rettentő haragra gerjedt, emlékszem kiabált, Klárika néni állandóan fel-leugrált a széken, és a férfiak hiábavalóságáról sikoltozott, meg arról, ha engem idejekorán meg nem fékeznek, akkor mikor felnövök alsótagozatos kislányokat fogok halálraerőszakolni.

Megszakítás nélkül, percekig kaptam a pofonokat. Nem tudtam mi lehetett az oka, én csak felfújtam azt a fura, áttetszó gumiléggömböt, és rohangáltam vele le-fel.

Ma már értem, amit akkor nem értettem, ugyanis Klárika néni sietve kapta le az asztalról a cigicsikkekkel és cigarettahamuval teli hamuzót, egy törött csésze repedt alját. Az történt ugyanis, hogy a hatalmasra felfújt gumiléggömb, ami kisült nem léggömb volt, bármikor elpukkanhatott volna, és kifújhatta volna a hamuzó túlcsorduló tartalmát. Elképzelni is rossz, mi lehetett volna a dolog eredménye. Ezért anyu elvette tőlem a léggömbszerű gumicsodát, leengedte, aztán pedig betette az ágya melletti szekrénybe a többihez, mert mint mondta: ez nem gyereknek való. Addig úgysem érthetem meg, míg nem vagyok felnőtt.

De mi lehetett az?