Fullextra.hu - Daniela Raimondi: Prága holdja (La luna di Praga)

És hallgatsz a szavakkal, amelyek idegeket korbácsolnak a szempillák között. Nem kell két kávét rendelni, szórakozottan apró pénzt keresni a zsebek alján. Meghal a szádban a szeretni akarás. Úgy teszek, mintha nem érteném. Apró hazugságokat kreálok és hagyom őket kifolyni a kezemből. Ki gondolhatok csókokat, és a bőrödön felejtem őket, akár a lenmagokat. Válassz egy ünnepi, terített asztalt, fehér rózsákat, óbort. Vigyél el Prágába vagy Helsinkibe ahol nem értjük, mit beszélnek az emberek. Ahol az ég egy gerezdje világítja meg az arcod és éhségem szegényes kenyérrel csillapítod, könnyű csendben. Hagyd a szomorúságot a hamutartóban, az asztal fakó fáján. Vigyél oda, ahol az esőben feloldódnak a szavak, ahol nem válik kővé minden hajnal.