Fullextra.hu - Bölcs mamut

Álmomban hatalmas erdõt láttam. Ott találtam magam: Kaliforniában. Sûrû fenyõ-erdõ,örökzöld mamutok. Tõrzsük: vörös fényben ragyogott. Több rétegben hámló tarka, idõs kéreg. Ez a fa már több száz évet élt meg. Magassága felhõk fölé nyúlik. Nem lát szemem el a csúcsig. Fölöttem zöldbe borult a táj. Gyengén szûrõdik át a napsugár. Bozontos a tõrzse, túl terebéjes. Húsz ember kell átöleléséhez. De én ott csak egyedül vagyok. Nézem az órjás mamutot. Különös erõ árad belõle, suttogva hív egy beszélgetõre. Mellette csak egy porszem vagyok. A társalgásba mégis belefogok. Több fenyõ áll mögötte, õ szelíden néz le rám a földre. Egyszerre sajnálni kezdem: több száz évet tölt egyhelyben. Több száz évbõl lesz ezer! -A fa halkan énekelt. Megélte a történelmet de õ ebbõl mit sem sejtett. Átélt két világháborút, neki sajnos nincs kiút. - De a fa morogni kezdett. Elmondta, hogy mi a kezdet. Elmondta, hogy mért a vég, ezért félnem nincs miért. Több száz évvel ezelött, magot ölelt át a föld. Akkor õ kicsírázott, gyökerei mélyre vájt ott. Ahogy serdülni kezdett, anyja árnyékában lelt védelmet. Az idõ múlt a tõrzse nõtt. Termékennyé tette õt. Új kis magok kicsíráztak, örült a fa a fiának. Az öreg mamut emlékezett: -csemetéit fejsze õlte meg. Anyja közben elöregedett, õ is favágók martaléka lett. -És a mamut tovább beszélt: -bennem van élet elég! Hordom testemen a sebeket, miket az emberek rajtam ejtettek. De mindennél erõsebb voltam! Gyantámmal a hegeket befoltoztam. - Szóltam hozzá: hisz ez rettenetes! Láttad meghalni anyád s a gyerekeket. Itt álltál, s nemtudtad védeni õket? Mostis csak az emlékek gyötörnek! -A hatalmasság halkan válaszolt. Ne hidd,hogy az élet ennyi volt. Láttam kivágni fiaimat,igaz. Ha õk nincsenek, az ember megfagy. Tudtam,-anyám megöregedett. Ezer év után énis tönkremegyek. És te hány évet élsz?-szólt hozzám. -Még százat sem, mondtam mogorván. Százat sem és védekezni kezdtem, ez is sok ebben az életben. Van kezem,lábam és dolgozhatok! -Mégis egyformák éjszakák és nappalok. Hiába vagy rettentõ,hatalmas! Egyhelyben állni,biztosan unalmas! Társaid téged is körül vesznek, de úgy mint engem, meg nem ölelnek! Felnéztem rá,.. mondtam a magamét. Õ zizegni kezdett:- No ebbõl elég! Gyökereim ide vannak szegezve, de sorsom ,hogy az életeket megmentse. A férgeket az ember eltapossa. Gyökereimben leltek otthonukra. És mi lenne a mókusokkal, ha nem hagyom, hogy tele legyek odukkal? Õszre a termésem beérik, télre az õ csemegéik. Otthont adok a rovaroknak, fészket álcázok a madaraknak. Én látom a változó természetet. Ti emberek késõn keltek, korán fekszetek! Gyökerem a sötét mélybe hatol, de nézem ahogy feljön a hold. Látom felkelni, s nyugodni a napot. Rám mosolyognak éjjel a csillagok. Mindíg a legszebb ruhámban vagyok, én megtehetem,hogy némán hallgatok. Az sem igaz, hogy egyedül vagyok! Az erdõ zenéjét te is hallhatod. Ölelni társaimat:-igaz ,nemtudom. De köröttem vannak, s bennük megbízom. Te hány embert öleltél magadhoz? Tudom,hogy - e rágalom aggaszt most. Ezért vagy itt, s beszélgetsz velem. Hisz nyugalmat áraszt mindenem. Leültem alá, hátamat neki támasztottam. Ily bõlcsességet csak tõle hallottam. Több ezer,mit ezer! Milliók! Éltek,leltek-e fában nyugovót. Becsültem õt, s mintha Istent láttam volna. Életét a másikért feláldozza. Részt vett a teremtésben,az örök körforgásban. S még szeret is élni a világban. A mamut rámnézett, hangosan nevetett! -Hát becsüld te is az életed! -Alatta ültem, szégyeltem magam. Tudtam, hogy neki igaza van.