Fullextra.hu - Megérkezés

.................................................................a kényszermenet Nem csipogtak még csurik sem néha, s fülemülét reggelizett a talpaimra ragadt csend: porból lettem s porrá leszek früstök. Hatalmassá dagasztotta kabátom szárnyait a kontyos-harcos szellő, de ha repülhetnékem támadt csak az indulást tudtam célozni. Horgonyt vetett lábaim láncán húztam tovább magam. Lépteim koppanása elpuhult homokon vergődött: monoton, keserves, ősi induló, egy magányos, kényszeredett honfoglalásé. A láthatár pusztáiba rekedt délibáb-erdők, szemhélyaim alá kristályosodott hályogok lettek, s kútak gémjeinek is csak béka voltam. Hónom alá rekedt mankók lettek a velem hozott szavak. Magányomba menekültem. Lorca költészetével fertőzött szegény Freddy Mercury. Istenem micsoda sípok! Csak azt nem ígérte egy Isten sem, hogy ha vágyat változtattam, ott is maradhattam volna. Mindig féltem a visszalépés kőeséseitől: előítéletetek gyümölcsei hozzámvágva. Saját habzó öklendezésem zenei elemeinek tánca. Legjobb barátom egy beteg törpe, hírem ritmusaira oltotta magát. "Öcsém! - szokta mondani - ha itt mindketten kiverjük, akkor az emberek azt fogják mondani, hogy neked megint nincs nőd, de én csak szórakozok . . ." Most "mindakettőnknek" a meggyőződését hordozom. Akkor kezdtem a saját hírem ritmusaira oltani magam. Mégis egyedül vonszolkodtam tovább. Púpos dzsekim felvette egy sutba dobott ünnep alakját, s eltakarta előlem a napot. Tüzes kályhacsövek emlékeinek büdös melegében pirult szemérmem, s hogy nehogy imádkozásra lódúljanak karom végén ezek a bunkó kezek: horgonyt eresztett lábam láncain húztam tovább magam. 2004 október 28, Oronó