Fullextra.hu - Halál napján

Nézem e reszketõ, lehajtott fejû menetet, tekereg, mint egy kígyó egy labirintusban, melybõl nem vezet kiút. Az anya félig nyitott szeme könnyben ázik, fekete ruháján világít az út mocska, mely minden lépésnél felkapaszkodik oda. Az anya megbotlik, fáradt keze pocsolyát ér, megáll a menet és az anyára néz. -Nincs semmi baj-habogja és sáros kezét térdére tapasztva feláll. -A halál ma túl falánk -suttogja. Megérkeznek végül a gödörhöz, a kígyó teste szétnyílik és kihány magából egy fekete doboznyi fájdalmat. Elnyeli a gödör, puffan az alján. Komor arcok körbeállják, szánják. Szegény gyermek, szörnyû halál. Anya: szótlanság, fájó bénultság. Jajgat fia fején a göröngyös sár. A végén rázuhan a sírra s rádobja a szeretetét, lelkét, hitét. Majd feláll egyedül. Nem kell neki segítség. Fáradt szempillája alatt szeme talán az égre nézhet, keze ökölbe szorul, motyog valamit Istenéhez. Majd elfordul és elbandukol. Ezután már csak a szél sír, a falevél puffan, az anya szeme többé meg se moccan.