Fullextra.hu - Monoton jog

Ekkora fájdalomba zárva éneklem dalomba lobbanó szelek terveit, s ha a Hargita csendje suttog énnekem, nem marad számomra életnek terve itt. Hangom ha furulya sípja lenne csak mindenki nótájára vigyázna már - mintha csak - útközben elesni láttalak s arra döbbentem: ebben hinni kár. Mert nem marad más aki követhetne ha sétapálcám fúrkósnak könyvelném el s ha még a szándékomra is követ vetne, s mindenemre másra. Úgy is jószerével. Értem én! Jószerével mindenemre, vagy akár tiltakozásom ellenére is, mert az iránya mindennek, mindig erre, összekevergetve idegeneknek véreit. Még az a jó, hogy néha el is bújhatok, mint akinek egy kiút mindig adatott, s mint akinek szürke leplét színvakok adogatták egymás kezére: az hatott! 2004. november 15, Oronó