Fullextra.hu - Marhakör 14

Dsida Jenõ A borjú fut, mi pedig futunk utána Szép a világ, gyönyörû a világ és nincs hiba benne, hacsak nem nézem e borjat, ahogy itt farkaszegetten s fültelenül jár–kel a zöldfüvû réten Tinti kutyám nagy örömére, a rétnek zsenge füvét legelészve. Járjuk az erdõt, járjuk a rétet, s az égi mezõkön szökken a szépivü dallam az angyalok citeráján, kéklik a Kékes–csúcs, ott jártunk tegnapelõtt és holnap is arra megyünk majd, ha az éji szörnyû sötét elmúlik, eloszlik, s hajnali rózsaszín égbolt hívja a reggelt hûs fuvalattal, s Tinti kutyám majd macska helyett nagy garral a borjat kergeti estig, s a borju szegény otthagyva fülét, odahagyva a farkát legelõt vált. Ott leli meg, hol bõvibe’ vannak a zöld–füvü rétnek, nincs kutya, jó a lakás, langyos a tej, és bõven omol.