Category: Vers Review Title: A sivatagban |
Néha felébredsz éjszaka "mondtál valamit" -kérdezed "nem."- válaszolom, mert én soha nem alszom, ha Te kérdezel "akkor köhögtél."- és hozzám ér kezed a válaszom újból nem de szerintem ezt már nem hallhatod elsüllyed, először a tested kisvártatva utánad úszom lábam, kezem már uszony szám megtelik vízzel de már megy a lélekzetvétel mert oldalamon hirtelen korallvörös kopoltyú hasad látom ellebegni sápadszín hasad lehúnyt szemű arcodat mintha kerti lampion merülne le a víz egyre hidegebb rétegeibe érzem, már nem érhetlek el hogy egyedűl maradok amorf szimbólum-halmazok örvényébe tempózom pikkelyeimen érzem a múló időt, fázom fejem fölött a tajtékok az órák, a napok mint karok, ajkak összecsapnak tört tükrök villanása a szavak céltalanúl cikáznak korallvirág-fogalmak ringanak önmaguk halott váza értelmetlen temetőjének talapzatán egyre mélyebb a zöld zokogás ezután kedvesem, hát hol vagy melyik tenger csillag alá rejtőztél el a hetek, a hónapok múlnak félek, nem veszem észre elúsznak fölöttem az évek és a lassú jéghegyek fölém csúsznak a kontinensek, a kéreg évszázadok, évezredek félek, elejt minket az Isten hogy ott maradunk egy félbemaradt úszó mozdulatban: te hason, én hanyadt a sivatagban. |
This review comes from Fullextra.hu http://www.fullextra.hu The URL for this review is: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=M_A_I&op=show&rid=94 |