Fullextra.hu - Álmatlan Álmok

Álmatlan Álmok A néma csend ölel a lócán görnyedve, Lassan ringatózok, hatalmas fájdalommal verve. Összeaszott ráncos kezem görcsösen ölel, Megráz a szenvedés, hiszen itt vagy közel. Rubinkönnycsepp csordul végig arcom ráncain, Ezernyi szilánkra robban a kõpadló árnyain. Társai sûrû folyamban követik halálát, Milliárdnyi apró tekintet bámul vissza rám. Beleszédülök a vádló pillantások sokaságába, Ölellek, szorítalak, de egyedül vagyok és árva. Tudom már nem kell sokáig várnom rád, Hamarosan kiderülsz: angyal vagy sárkány. Gondolataim szélvészként söpörnek körbe, Mi lesz, ha? Mi lesz, ha? Megölnek õszre? Fekete bársony köpenyemmel körbefordulok, Fénylõ pontok mind-mind kapaszkodjatok! Fénylõ angyalként élsz álmaim képzetében, Rettegve ébredek, hogy szörnyeteg lesz képed. Várom, vágyom és félem születésed napját, Bízom benne, hogy angyal és NEM sárkány!