Fullextra.hu - Az ifjúság és az irodalom

Ha jól emlékszem, Angyaligirl mondta a legutóbbi, júniusi találkozón, hogy a fiatalság sem szereti már az irodalmat. (Ha nem ő mondta, ezer bocs!)

De a dolog nem hagyott nyugodni: miért van az, hogy a fiatalok ennyire lenézik és mellékesnek ítélik meg az irodalmat?
Mikor is kezdjük el tanulni az irodalmat? Hát már óvodában, amikor az óvónéni versikéket mond, és az aprócska gyerekek hallás után megtanulják. Este anya/apa esti mesét mond, altatót, vagy bármi hasonlót.

Aztán mikor már nagyobb a gyerek, iskolába kerül, és megtanul írni-olvasni, több-kevesebb nehézséggel (ha az átlagot nézzük). Akkor már ott vannak a tankönyvek, fogalmazást is kell írni, és ráadásnak pedig a kötelező olvasmányok. Úgy tűnik, az iskola mindent megtesz, hogy elriassza a gyerekeket az irodalomtól, habár eredetileg senkinek sem ez a szándéka. Van olyan gyerek, aki biztosan nem olvasna soha, ha nem lennének kötelező olvasmányok. De tapasztalatból tudom, hogy senki sem bukott még meg azért, mert nem olvasott el évente két könyvet.

Mikor kicsit nagyobb már a gyerek, ő maga is szívesen írogat(na). Az osztályomban végzett felmérés szerint (hogy egy kis tudomány is legyen), 35 emberből egy nem próbálkozott még soha versírással. A nagyobb, kamaszodó gyermekek rákapnak a különböző újságokra (Bravo, 100xszép, PopCorn, PC Guru és egyéb borzadályok). Ez azonban nem irodalom!

Mire a diák befejezi a gimnáziumot és leérettségizik, már rájön, hogy nem minden kötelező olvasmány rossz, és hogy ha olvasunk valamit, csak a vastagbetűs, kiemelt szöveg a fontos belőle. Amellett ha valami könyv kell neki, akkor ott a könyvtár, ahol a könyvtárosnő mindent tud és rögtön megmondja, mi melyik könyvben van benne.

Felnőttként is olvas újságot. De kérem, ez rendes olvasásnak tekinthető??? Aki valaha próbált már venni napilapot, annak biztosan nem kell magyarázni, miről van szó. Harsognak a címlapról a cikkek címei, pirostól sárgán át fehér és feket és minden undorító színben. Ha irodalom lenne, megbocsátható lenne. De csak bele kell lapozni és a szemétbe dobni. Politikai cikkek tömegével, pletykák, amiken jókat lehet csámcsogni, és reklám, reklám, reklám mindenhol!!! (Jajj.)

Amellett a tévé és a számítógép is, azon belül az internet is nagy népszerűségnek örvend. De valljuk be, végig bírtunk már nézni valaha egy hírműsort anélkül, hogy megfordult volna a fejünkben: most azonnal el kéne kapcsolni!? A hírek vérrel és halállal, a nézhető(bb) filmek reklámokkal és közhellyekkel vannak teli.
Az interneten is elérhetők a legfrissebb hírek, mindamellett irodalmi oldalak is. Hál' Istennek.

Ezek a netes irodalmi "újságok" már olvashatóbbak, és az ember eldöntheti, hogy érdekli, vagy sem, és ami nem érdekli, azt nem nézi meg. Itt rengeteg irodalmat lehet találni, egy idő után mindenki rájön, mi az, amit érdemes olvasni, mi az, amit nem, és iroodalomkedvelő ismerősökre is bukkanhatunk. Jó itt, annyi szent.

De térjünk csak vissza a fiatalsághoz, és tekintsünk egy példát. Ifjú rokker barátunk felszáll a metróra. Szöges karkötő, szöges nyakörv, szimat szatyor, fekete szakadt nadrág, mondjuk Junkies-os póló, fekete bőrkabát, acélbetétes bakancs. Vérbeli rokker. Az emberek elsápadnak, ha meglátják, és hát ugyebár a metrónál nem lehet kinézni és az autókat bámulni, mint a busznál vagy villamosnál. Ifjú barátunk leül. A nénike elhúzódik mellőle, kigúvadt szemekkel figyeli, ahogy a srác előhúz egy sajtos szendvicset, hátratolja hosszú haját és elkezd valami ütős zenét hallgatni. Aztán mikor leszáll, az utasok fellélegeznek.
De hogy a fenébe van is ez? Az ifjúság a médiától már kiskorában, tudatalatt megtanulja, hogy milyennek kell lennie, hogy menő lehessen. Aztán később a bandában szintén vannak feltételek, és kamaszkorára a gyerek egy szabályt ismer csak: Az csinálok, amit én akarok!!! Az irodalma dalszövegek lesznek, melyek valódi irodalmi értékét igencsak meg lehet kérdőjelezni. És mi lesz a gyerekből? Egy vad, önfejű kis teremtmény.
(Itt említeném még meg a graffitiket, amik ugyebár nem feltétlenül csak rajzok és az alkotók nevei. Néhol látni falfirkagyűjteménynek nevezett kis könyvecskéket, és ott igencsak ráncokat-mosolyba-szedő kis írások vannak. A graffiti különben pocsék látvány, főleg egy koszos vonaton, a szembenlévő falon, amikor kinézel az ablakon, vagy a kerítéseden.)

Persze ehhez hozzájárul a szülők nevelése, és hogy ők hogyan állnak hozzá az irodalomhoz. Ha sikerül a gyereket nemelriasztaniuk az irodalomtól, szerencsések. A gyerek talán ha felnő, eszébe jut majd: miért is nem publikálnak verseket, novellákat az újságokban? Aztán csak legyint, végülis mindeki azt csinál, amit akar, és az emberek nem éreznek annyi "hazaszeretetet" az irodalom iránt, hogy olyasféle tüntetést szervezzenek érte, mint amilyenről az előbb olvastam egy új topicban. A magam részéről nem hiszem, hogy bármiféle kivonulás és demonstráció hasznára válna az ügynek, hogy fontosabbá tegyük az olvasást. Itt igazából a közvélekedés megváltoztatására kéne törekedni. És különben is, akik kivonulnának, mind irodalomszerető emberek lennének. akkor ez miért lenne jó azoknak, akikkel meg akarjuk szerettetni az irodalmat???