Emlék és kép
Dátum: Július 08, péntek, 07:43:22
Téma: mango
 |
A változatosság kedvéért: apró életkép...
Kis örömök - amik megfűszerezik a mindennapjainkat. Becsüljük meg őket! |
Minap döntő, végső elhatározásra jutottam: nem halaszthatom tovább, rendet kell raknom íróasztalom egyik, „mindenes” fiókjában!
Nincs mese, meg kell csinálni!!
Évek óta felhalmozott papírok, levelek, csekkek, fecnik és mindenféle, ma már nem használatos tárgyak összevisszaságában kell rendet vágnom: kell a hely.
Na nem mindenhol van ám ilyen őskáosz! De van egy, ahová mindent, de mindent bezsúfolok évek óta, ami „jó lehet még egyszer” alapon nem került a szemétkosárba.
Nekikészültem testben-lélekben, eléültem, és kihúztam az ominózus fekete fiókot.
Volt ott minden: régi, mini riportermagnó; kiürült parfümös-üvegcse; telefonzsinór; rostiron-készlet; 5 évvel ezelőtti vásárlási blokk, minek ideje már réges-rég lejárt; beszáradt pillanatragasztó; elszakadt karkötő (egykor igen becses!); kiírt filctollak; régi naptár, sűrű, egykor igen fontos bejegyzésekkel; régi papírpénzek; a kutya betelt oltási lapja, telepítő CD-k; névjegykártyák; és sorolhatnám hosszan.
Egyszerre csak egy közepes nagyságú doboz akadt a kezembe a sok kacat közt.
Felemeltem a fedelét, - és a doboz olyan régesrégi fényképeket rejtett, melyekről egészen megfeledkeztem már.
A kisfiam, amint 1 naposan izmos önérzettel néz a fényképezőgépbe, csupa pólya az egész gyerek. Elérzékenyülök. Ezt a képet nem is láttam, legjobb emlékezetem szerint. Millió kép készült mind a két csemetémről annak idején, és azok katonás sorrendben vannak a családi fényképalbumban. De ez?! Soha nem láttam. Gyönyörű.
Turkálok, kutatok tovább, egyre lázasabban. Hogy kerülhettek ezek ide?!
Legalább 25-30 kép, mind kedves, és felidézi egy-egy szép percét az elmúlt éveknek.
Legalul, a doboz mélyén lapul elfekve egy hófehér keretbe foglalt színes fénykép: életem talán legnagyobb szerelme, - csak nézem a képet és érzem, meglódul a pulzusom.Nézem merőn, simogatva a szememmel a szemüveges, telefonáló férfit ábrázoló képet, - és sírni volna kedvem. Mennyit kerestem, mennyit kutattam ez után a fotó után egy időben! Azt hittem, elveszett, a költözködések áldozatául esett, és bánatos, karcolt szívvel már régen lemondtam róla.
Most itt van.
Eszembe jut minden apró mozdulat, szó, hang, érintés, - érzés.
Apránként, gondosan, minden részletét szemügyre veszem: fekete farmer, nagy csatos derékszíjjal, patyolatfehér Nike póló...Telefonál; a jól ismert mozdulattól, ahogy kicsit előrebiccenti a fejét, elönt valamiféle furcsa melegség. Erős, férfias karja lazán csüng a teste mellett, még a karórája, s annak szíja is minden apró részletében előttem van: de sokat pihent az éjjeliszekrényemen éjjelente!
Még most is pont úgy szeretem, mint akkor, amikor ezt a fényképet ebbe a fehér, olcsó, de szép keretbe tettem.
Két költözés van azóta mögöttem. A fotó elkallódott. Sokat kerestem, sokat sírtam utána, - ahogy a férfi után is…
Most ismét megtaláltam, itt van hát ez a kép...
És a férfi is, aki ebben a pillanatban hangosan bekiált a dolgozószobámba:
- Megjöttem, merre vagy, kicsim?
Felállok, megtörlöm a szememet, szipogok egy picikét és kimegyek elé, átölelem a nyakát melegen, hozzábújok egy szó nélkül.
Boldog vagyok.
|
|