Boldog halottak
Dátum: Augusztus 04, csütörtök, 15:05:46
Téma: Életünk napjaink
 |
Indonéziában járva egy faluhoz értünk. A falu előtt hatalmas, faragványokkal és virágfüzérekkel ékesített díszkocsiba botlottunk.
|
A kocsira egy trónszerű építményt erősítettek. A falusiak körülvettek minket és vidám nótaszóval, itallal és süteményekkel kínálva a halottasházhoz invitáltak bennünket. Az udvaron sürgés-forgás, lányok, asszonyok pucolták az ajándékba hozott kazuárokat, kopaszseggű tyúkokat, vapitiket, malacokat és kecskéket. Készült az ünnepi menü.
A hátsó udvarban ökröket nyúztak, nyársra húzva sült némelyik; a másik katlan fölött több hektós üstben főtt, a kiterjedt, népes rokonság éhségének csillapítására. Az udvar közepén a díszes ravatalon felcicomázva feküdt, felpolcolt derékkal a haldokló és a földi gyehennától búcsúzó házigazda. Három napja egyfolytában búcsúzott szeretteitől, ismerőseitől. Megelégedetten legeltette szemeit a halotti ajándékokon, a szapora család eleven seregén. Mindenki boldog volt és elégedett. Így várták a gazda másvilágra szenderülését.
Leültünk a terített asztalok mellé. Aztán vadul videózva, s a finom traktával eltelve elbúcsúztunk a halotti tor résztvevőitől.
Két nap múlva visszafelé jövet már messziről láttuk a folyópartra vontatott díszes szekérből felcsapó lángnyelveket. Még időben érkeztünk. Kamerára kaphattuk a fehér ruhába öltöztetett halott mennybemenetelét. A lángolva ropogó égett hús szagától megrészegedve, a tűzbe bámulva elúszott előttem egy emlékkép.
Kisgyermekként dermesztő hidegben, halottak napján a temetőbemenet a gesztenyesütőktől vásárolt forró gesztenyékkel kitömött zsebemben melengetve vörösre fagyott kezeimet arra gondoltam, miért sírnak a felnőttek a sírra helyezett mécses előtt. Miért hívogatják megátalkodottan régen elhunyt szeretteiket. „Istenem, hát a mennyországban vannak ők, az angyalok között – nekik már jó!” — dünnyögtem, és nem ment a fejembe, miért akarnak a halottaknak rosszat! Ahelyett, hogy a sanyarú földi világból ők is az égbe kívánkoznának, a halottakat akarják visszaráncigálni ebbe a földi nyomorúságba.
Ott, abban az elmaradott szigetvilágban érintett meg először a földi élet gyarlósága fölött álló másvilág paradicsomi állapotának óhajtása.
Így is lehet. Elmenni úgy a földi pokolból, hogy emberi méltóságunk megőrzése mellett, jókedvű, vidám halotti torral búcsúzva ismerőseinktől, szeretteinktől egy elíziumi kapszulát lenyelve, perceken belül a másvilágra jutva, onnan fentről felszabadultan és gondtalanul tekintsünk le szeretteinkre. Elégetve, porainkat szétszórva az univerzumba, ne tegyük a túlélőknek állandó lelkiismereti kötelezettségül korhadó csontjaink fölött a hervadó őszirózsák és krizantémok ápolását.
A szívükben és lelkükben őrizzék meg emlékünket. Hiszen a lelkek, akik életükben közel voltak egymáshoz, a mennyországban újra egymásra találnak, és az elíziumi mezőkön boldogan szeretkeznek az ég angyalaival.
|
|