Fullextra.hu - Lelkes Miklós: GÚNYOS MINIMESÉK /6/

AZ IGAZSÁG KERESÉSE
Rosszindulatú, kötekedő emberke ugrott fel az emelvényre. Két karját teátrálisan széttárta, felkiáltott:

- Uraim! Az az idióta világpolgár a becsületes igazságkeresés szükségességét hangoztatta. Kérdem én, Mélyen Tisztelt Honfitársak: hát létezik másfajta igazságkeresés, mint becsületes?!
A leghátsó sorban a bölcselő felfigyelt e szavakra. Jó hangosan megjegyezte:
- Miért ne létezne?! Az igazságot a legaljasabb emberek is keresik, no, nem valamiféle humánus célból, hanem azért, hogy lábbal tiporhassanak rajta és, érdekeikhez igazodóan, hazugságaikkal bemocskolhassák!
A teremben néhányan egyetértően mosolyogtak. Ám továbbgördült a beszédek felpántlikázott szekere, tovább idétlenkedett a giccses zene, tovább bámult az összegyűlt nép, mint borjú az új kapura.
Az a kapu azonban, melyet sokan újnak gondoltak, régi volt, - nagyon is régi!

KAPNI, ELVENNI

A bölcselő, miközben a boltban vásárolt, politikus ismerősével találkozott. Utóbbi felháborodottan mesélte: mennyi mindennel vádolják, pedig mindenét, amije csak van, hazától kapta! Ő azután sohasem hagyta el az arany középutat, mert elítéli a szélsőségeket!
A bölcselő mosolygott, majd pedig megjegyezte:
- Hát te azután nem futsz a szomszédba egy kis csacsicsalamádéért! Amit szereztél, azt a hazától nem kaptad, hanem elvetted. A te arany középutad pedig igencsak fent volt, van, míg a mienké itt, lent. A két arany középút között azért van egy kis különbség!
A politikus nem vette szívére a dolgot, mivel nem is szokta ezt tenni a dolgokkal, hanem, ha értékesek, zsebrevágni azokat, ha értéktelenek, akkor pedig otthagyni. Elnevette magát:
- Hát, látod, én nem felejtettem ám el a mondást, amit az iskolában tanultunk: "Szemesnek áll a világ, vaknak alamizsna"!
- Így igaz, - bólintott a bölcselő - kis módosítással. Szemesnek áll, sőt, fekszik a világ, amíg a világ vak, és beéri alamizsnával!

A BÖLCSELŐ ÉS AZ ALMÁK

A bölcselő almafáján sárga, mesebelien édesízű almák teremtek. Ezeket, papirosba csomagoltan, fel szokta tenni a szekrények tetejére, télre. Egy reggel azonban arra ébredt, hogy az összes almát lelopták a fáról. Szomorúan mesélte el a dolgot barátjának.
- Én visszaszerzem almáidat, mivel még nem adhatták el a piacon! - válaszolta barátja. A bölcselő azonban ebben ugyancsak kételkedett.
Barátja óriási papirosra felírta: a bölcselő nem haragszik azokra, akik tréfából, ördöngős ügyességgel, elcsenték kertjéből az almákat, ha visszahozzák, jutalomban részesülnek. A hirdetményt kifüggesztette a falu főterén.
A falubeliek nem kételkedtek abban, hogy a bölcselő tartja majd adott szavát. Sokan úgy vélték: a gondolatok tudósa úgysem ismeri fel saját almáit. Miért ne vinnének neki más fákról is, jutalomért?!
A bölcselő örült, hogy kedvelt almái visszakerültek hozzá, de igencsak meglepődött: bőven hoztak, hamiskás mosoly kíséretében, az ő fájától idegen almákat is. Ám nem szólt semmit. Mindenkit megdícsért, mindenkinek fizetett. A végén azonban megjegyezte:
- Hát, sokba kerültek nekem saját almáim! Jóval kevesebbel megúszhattam volna az egészet, ha csak az igazi tolvajok hozzák vissza ezeket a számomra aranyalmáknál is becsesebbeket!
Barátja nevetett:
- Igazi és hamis tolvajokat egyaránt teremt az önérdek! Szegény rokona, a közérdek, viszont nem képes erre, hacsak nem a zsiványok "közérdekéről" van szó...

TISZTELÉS, TISZTELETLENKEDÉS

A bölcselő arról beszélt barátjának, hogy milyen sokan tisztelnek olyanokat, akik erre múltban, jelenben semmivel sem szolgáltak rá, az ellenkezőjére viszont annál inkább.
- Nos, igen... - tűnődött el szavain a barátja - a tisztelet, ha jól meggondoljuk, olykor igencsak nagy tiszteletlenség...

SZAVAZÁS

Választások előtt egy ember, nem minden hátsó gondolat nélkül, megkérdezte a bölcselőt: mit tanácsol, melyik párt képviselőjelöltjeire szavazzon?
A bölcselő annyiban ismerte már a kérdezőt, hogy tudta róla milyen rosszindulatú, mennyire ki szokta forgatni mások szavait, ezért diplomatikusan válaszolt:
- Mindenkinek, aki ilyen és hasonló dolgokban hozzám fordul, azt tanácsolom: a lelkiismeretére hallgasson, ha van neki. Ha pedig nincsen, akkor e kérdés felesleges: a kérdező maga is jól tudja, hogy miként fog cselekedni.