Fullextra.hu - Érinthetetlenek, avagy a Heti Hetes

A Heti Hetes résztvevői között vannak olyanok, akiknek kifejezetten tetszik a stílusa, van humorérzéke, ugyanakkor szinte mindegyikük ....

.... mestere a célszemély lejáratásának, és még az eszközökben sem válogatnak...
Nézzük, például az előző állítást. Vajon, miért ismertem el, sőt emeltem ki, hogy egyiküknek-másikuknak értékelem a humorát, ha nem éppen azért, hogy annál hitelesebb, hatásosabb legyen rákövetkező félmondatom ? Ezzel persze, csak egy viszonylag gyenge példát mutattam eszköztárukból.

Ezúttal a jelenlegi kormány beiktatását követő, első Heti Hetes műsorára állítottam a célkeresztet, de már régóta pikkelek rájuk. Sokáig csak bosszankodtam, hol jobban, hol rosszabbul sikerült csúsztatásaikon. Mikor azonban egyik tavaszi műsorukban Kern András és Verebes István fergeteges előadásban, a gyönyörtől fuldokolva felvázolta Petőfi Sándor János Vitézének sajátos értelmezését, felkerült az i-re a pont.

Beállításuk szerint, hősünk, előbb magáévá tette Iluskát, majd mostoháját, ezt követően pedig, szinte mindenkit, aki az útjába került.

De, térjünk vissza a kormány beiktatását követő adáshoz. Közismert Medgyessy Péter alapvetésének egyik mondata:

„…az utcákon közlekedjenek,…”

Nos, hogyan lehet az egekbe emelni ezt a programbeszédet ? Ha valaki, hát akkor Verebes István aztán tudja. Hosszas okfejtés után megállapítja miniszterelnökünkről, hogy „5 nap alatt nem volt képes egyetlen normális baromságot mondani”.

Verebes, ezúttal is zseniális Medgyessy dicsőítésében, mondván, mit csináljak, ha ez a szegény ember, egyszer tökéletes. A félmondat persze, kifogja a szelet azoknak a vitorlájából is, akik önkéntelenül úgy fejeznék be a megállapítást, hogy „…egyetlen értelmes mondatot”.

Vajon, miért támadják olyan felkészülten, előre megfontolt szándékkal, csoportosan és különös kegyetlenséggel a jobboldalon álló személyeket és azok megnyilvánulásait ? A nyereségvágyat és az indokot, most hagyjuk, bár úgy lenne teljes a példa. A választások előtt még meg lehetett érteni ezt a hozzáállást. Na, de utána ?!!!

Persze, lehet, hogy csak a szeretet vezérli őket, inkább a döglött oroszlánba rúgnak, hiszen az élőnek fájna.

Mennyi ideig tarthat egy – vitathatatlanul – gondos rákészülés egy-egy műsorra, egy olyanra, ahol még a vesszők elhelyezése és a labdák feladása is meg van koreografálva ? Néha, kilóg a lóláb, kicsit keservesen jön össze a rúgás, és nem feltétlenül talál. Persze, a lényeg, a szándék és az igyekezet. Az pedig megvan.

Miért kell egy szórakoztató, önfeledt, látszólag rögtönzésre épülő műsorhoz az a rengeteg papír ? Az embernek néha az az érzése, hogy olvasópróbán van. Ez, természetesen nem igaz mindegyikükre. Verebes István a legfelkészültebb közöttük, hiába, színházi ember. Még egyetlenegyszer sem láttam hibázni. Legfeljebb kis bakijai voltak, de azokat azonnal, mintegy reflexből korrigálta.

Biztonsági berendezést Medgyessy Péter házába ! Egy valamirevaló kabarénak, műfaja szerint – mintegy hivatalból – ez esetben Medgyessy Pétert kellene pellengérre állítania, és erre mi történik ? Éppen vele bánnak úgy, mint a hímes tojással , vélt vagy valós ellenségeit, pedig össztűz alá veszik. Az össztűz egy kissé akadozik, mindenki szemmel láthatóan végszóra dolgozik. Hernádi Judit, ártatlan, kék (vagy barna ?) szemekkel, spontán megjegyzi: „Ez keretösszeg.”, Farkasházi Tivadar maga elé nézve, mintegy mellékesen hozzáteszi: „Elvihető.”

Más. „Mindenki hozzon magával még egy embert.” – mondta, annak idején Orbán Viktor. Lehet vitatkozni a felszólításon, annak tartalmán, szellemes analógiát is lehet vonni Dugovics Titusszal, mint azt Jágsó László meg is teszi. Itt azonban nagyobb tétre megy a játék, egy embert, s azon keresztül egy szemléletmódot kell hiteltelenné tenni.

A levezetést Verebes István kezdi Juszt Lászlóra történő hivatkozással, aki kiderítette, hogy Marosán György, annak idején ugyanezt mondta. Ezek után pedig, felháborodva megállapítja, hogy „Nem átallnak még a Marosán Györgytől is lopni !” Ez persze, kevés. A nézőből az esetleges kételkedésnek még az írmagját is ki kell irtani. Milyen jó, hogy többen vannak, hiszen, egy ilyen bizonyítás csak úgy életszerű, ha vannak – lehetőleg egymástól független – kételkedő hangok.

Farkasházi Tivadar halkan megjegyzi, hogy „ez nem biztos, hogy lopás, hát, ugyanúgy eszébe jutott”. Verebes István – miután megkapta a végszót - elvarrja az utolsó szálat is, logikailag teljesen lezárja kinyilatkoztatását: „Ez nem juthat eszébe.”

Hát, marad ezek után kétely bárkiben is ?

Győzött a baloldal, és Verebes István - a nyári visszatérést követő első adásban - deklarálja a következőket: „Én az ellenzéket nem szeretném – csak kirívó esetben – innentől szavammal illetni,…” Lehet, hogy könnyelmű kijelentést tett ?

Mondani sem kell, hogy az ügynökkérdés sem kerülhet ki a Heti Hetes látószögéből. „A Mécs féle vizsgálóbizottság működése törvényes, de az adatok nyilvánosságra hozása alkotmányellenes.” – idéz műsorvezetőnk Péterfalvy Attila adatvédelmi ombudsmann bejelentéséből. Mindezt a III.-as ügyosztályra történő utalás követi.

Gálvölgyi János és Farkasházi Tivadar egymás szavába vágva azonnal bejelenti, hogy őket, bizony beszervezték, F.T., mindezt részletesen is kifejti. Mindebből máris kiderül a dolog bagatell volta, de akit ez még nem győz meg, az - hallgatva a rákövetkezőket – egészen biztos, hogy egyszer s mindenkorra lezárja magában az egész ügyet.

Vajon, miért kellett ilyen hirtelen mellékessé tenni ezt az egészet ? Itt meg kell jegyeznem, hogy a vizsgálat – friss lévén – kissé veszélyesnek tűnhetett az érintettek számára, még nem csapott át pozitív reklámba.

És, még sajnálni is kéne őket ?! Verebes István mély empátiával vezeti le, milyen borzalmas a helyzete egy ilyen embernek, akinek örökké titkolódznia, mentegetőznie kell még legjobb ismerősei előtt is. Bezzeg, milyen egyszerű lenne, ha szépen, békében visszavonulna. És, erre jön ez a „szörnyű büntetés”.

Támadni, támadni és támadni ! Ez a mondat szinte biztos, hogy benne van a koncepcióban. Fegyver nélkül viszont nem lehet támadni, és mint köztudott, az egyik legerősebb fegyver a média, azon belül, pedig a televízió. Veszélyben a közszolgálati televízió, tehát, „Fegyverbe !!!”, hangzik a kiáltás. Ez utóbbi, persze, nem nekünk szól.

Nézzük csak, mit látunk mi ebből. A közszolgálati televízióból száműzni kellene a politikát. Ez ideig ezt a tételt a Heti Hetes teljes mértékben felvállalta, elég egy héttel ezelőtti adásukra visszatekinteni, ahol erősen helytelenítették, hogy – burkolt, de egyértelmű állításuk szerint - Orbán Viktor és kormánya ellenőrzése alá akarta vonni, valamint a pártpolitika szolgálatába kívánta állítani a közszolgálati televíziót.

A civil szervezetek sem jók, fejti ki Váncsa István fanyalogva. Hiszen, „mi keni fel a BMX szövetséget, a mozdonyvezetők szakszervezetét, az asztmásokat, vagy az allergiásokat arra, hogy részt vehessenek egy nagy kuratóriumban, aminek ráadásul vétójoga van a kérdésben ? Hozzátartozik a dologhoz, hogy a nagykuratórium a közel 20 civil szervezetét sorsolással választják ki további szervezetekből.

Miért fájhat a Heti Hetes igen tisztelt tagjainak, hogy a pórnép képviselni merészeli magát ebben a testületben ?

Zárjuk ki a politikát, zárjuk ki ezeket a szervezeteket, maradjon tehát a szakma. Ez esetben azonban, hogyan valósulna meg a külső, netán társadalmi ellenőrzés.

Az emberben önkéntelenül felvetődik a kérdés, vajon mi keni fel a Heti Hetes – igaz, vitathatatlanul pártatlan – tagjait, hogy mintegy végítéletet alkossanak ezekről a szervezetekről, és ezen keresztül tagjaikról. Azokról, akik valamelyest reprezentálják azt a bizonyos köznépet, amit ennek a televíziónak szolgálnia kellene? Legalábbis betű szerint.

A Heti Hetes álláspontja értelmében, ezeknek a szervezeteknek a többsége jobboldali beállítottságú. Hát, ez bizony nagy baj. Hogy ilyennek tűnik a többség, ez bizony még nagyobb baj. De, hogy demokrácia van, amint Gálvölgyi János keserűen megjegyzi, az a legnagyobb baj.

Szerintem, van még egy ennél is nagyobb. Lehet találgatni.

- & -

Sztolár Miklós
Érinthetetlenek, avagy a Heti Hetes