Dedikálás,
pódiumbeszélgetés, felolvasás, szimpózium, könyvbemutató, az európai
elsőkönyvesek rendezvénye színesítette a fesztivált, mely magyar–német
kulturális együttműködésként is felfogható. Könyves szakemberek, kiadók igazgatói, folyóirat-szerkesztők,
szerzők és olvasók ünnepeltek csütörtöktől vasárnapig a Budapest Kongreszszusi
Központban, amelyről már évek óta mondogatják, hogy kicsinek bizonyul a
rendezvényhez.
Az elemzők szerint a mostani fesztivál anyagilag, forgalmát
tekintve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Korábban a látogatottság
elérte a hatvanezer főt, most azonban az eredmény elmaradt a várakozástól.
Úgy tűnik, hogy a magyar olvasási szokások közelednek a nyugati normatívához
– ebben a tekintetben elfogadtuk a brüszszeli direktívákat –, egyre kevesebb
ember olvas egyre többet, s a szépirodalom részesedése a könyvkiadás piacában 3
százalékra csökkent, a legnehezebb helyzetben talán a rangos szépirodalmat közlő
folyóiratok vannak, melyek az olvasottságukat csak a világháló révén, on-line
hozzáféréssel növelhetik. A sikerkönyvek kivételével csökken az átlagos
példányszám, s ez a rentabilitást veszélyezteti. A nyolcvanezres példányszám ma
Magyarországon már ritka. Elsőkötetes szerzők esetében háromezer példány fölött
beszélhetünk megtérülésről, ha az első könyves szerző könyvpiacra való
bevezetésének reklámköltségeit leszámítjuk. Ennek ellenére vannak elsőkötetesek
szép számban, s az is észrevehető, hogy a kiadók új tehetségeket toboroznak
(Ulpius Ház, Konkrét Könyvek), s az irodalmi ösztöndíjak korhatára is a
fiataloknak kedvez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a határon túl
élő magyarság számára nyújtott pályázati lehetőségei mintha a magyar nyelvű
irodalom hatókörének kitágulását jelentenék.
Kiállítások, díjátadások
váltották egymást a négy nap alatt. Annak eldöntéséhez, hogy mindez előrelépés-e
vagy sem, jól jön egy kis számháborús segítség.
A hamburgerfasizmussal,
kólaimperializmussal vádolt USA területén egy évben 36 ezer könyvet adtak ki,
ebből 3200 volt regény, 1988-ban pedig az 5564 regényből 3329 bizonyult új
regénynek, s az Államok területén a kilencvenes években 35.630 könyvkiadó
működött. Magyarországon megtorpant a könyvszakma lendülete, noha a könyvek
átlagára 6-7 euró közötti, ami az európai átlaghoz mérve még kedvező. A
felmérések, előrejelzések nem sok jóval kecsegtetnek. A Könyves Extra című lap
áprilisi számában Schenk János elemzi a mára kialakult helyzetet. Míg 2002-ben a
könyvpiaci forgalom növekedése 17 százalékos volt, a tavaly ez mindössze 5
százalék körüli lett. Mintha véget ért volna a rendszerváltás, és telítődni
látszik a könyvpiac. Pedig a kis kiadók csak most keresik piaci részesedésüket.
Bár a szépirodalom iránt az érdeklődés megcsappanni látszik, az
ismeretterjesztés iránt nő. Visszaesett a gyermek- és ifjúsági irodalom is, ezt
csak a Harry Potter könyvek ellensúlyozták kissé. Furcsa jelenség, hogy a magyar
gyermekirodalom mai szerzői legtöbbször nyugati álnéven publikálnak.
A múlt
évre vonatkozó magyar statisztika szerint hetente 177 új könyv jelent meg, tehát
25 mű naponta; összesen 9205 újdonság. Ezzel a tömeggel már a legképzettebb,
legelszántabb bibliofilok sem tudnak lépést tartani. A magyar könyvek
átlagáráról hosszasabban lehetne beszélni. Noha az átlagár 1743 forint, tavaly
csak drágább könyvet sikerült vennem. Talán a könyvek drágasága miatt kerekedik
ki az elgondolkodtató szám: Magyarországon naponta 90.000 könyvet vesznek, s az
erre fordított összeg napi 15 millió forint. Ez elvileg Európában is tiszteletre
méltó összeg. Ám itt is érezhető a tendencia, hogy egyre kevesebb ember költ
könyvre egyre többet. A szakemberek a skandináv modellt mutatják fel követendő
példaként, ahol az állam példás választékban, minőségben látja el a
közkönyvtárakat olvasnivalóval. Mindenesetre kedves vigasz volt a XI. Budapesti
Nemzetközi Könyvfesztivál látogatói számára, hogy a belépőjegy árát le lehetett
vásárolni. Mint ahogy az is, hogy nemcsak a Kongresszusi Központ területén folyt
a könyvünnep, hanem kihelyezett kulturális központokban is. Így például a Goethe
Intézet a fesztivál idején számos nívós rendezvénynek adott otthont.
Magát a könyvünnepet Hiller István kulturális miniszter nyitotta meg.
Jó érzékkel különítette el a kulturális politikát, melyet képviselni
szándékozik, a Magyarországon ma már rosszul csengő kultúrpolitikától. Az ő
felfogásában a kulturális politika nem hatalmi szóval minősít, mint rossz emlékű
elődje, hanem elsősorban lehetőséget teremt. Nem akar egyes kiadókat
kivételezett vagy hátrányos helyzetbe hozni, hanem partnert lát a
könyvszakmában.
A miniszter a tárcája érdemének tulajdonította, hogy
Magyarországon mérsékelték a könyvek adótartalmát, bár ezzel nem aratott
osztatlan sikert. Némelyek szerint ugyanis a könyvet előnyben részesítették,
mintegy kiemelték a többi áfaköteles cikk közül. „Én vállalom, hogy ez részemről
átgondolt szakmai és politikai döntés volt. Az a meggyőződésem, hogy az Európai
Unióhoz való csatlakozás évében érdemes azokat a megkérdőjelezhetetlen
értékeket, vagyontárgyakat, amelyekkel az ország rendelkezik, a magunk módján
pozitív diszkriminációban részesíteni. A könyv feltétlenül ebbe a kategóriába
tartozik.”
A magyar közélet számára a budapesti könyvfesztivál az európai
uniós csatlakozás előtti héten természetesen kiemelt fontossággal bírt. A
művelődési miniszter szerint az uniós szerepvállalást arra kell építeni, hogy az
értékeinket vigyük magunkkal Európába. A tehetségünket, hagyományainkat és ezen
belül irodalmunk tradícióit, az anyanyelvünket és azt a közép-európai innovatív
gondolkodásmódot, mely az itt élő emberek sajátja.
A könyvfesztivál német
díszvendége volt Johannes Rau köztársasági elnök és Günter Grass. A Nobel-díjas
író Ráklépésben című művét a Magyar Rádió ünnepi keretek közt mutatta be. Grass
kőfaragónak tanult, majd a Gruppe 47 tagja lett, írói sikerét A bádogdob című
regénye hozta meg. Indulása nem volt zavartalan, a konzervatív brémai zsűri nem
volt hajlandó neki ítélni az akkor legtekintélyesebb irodalmi díjat. Túl sok
említés történt a regényben a német bűnökről. Grass közéleti író, részt vett
Willy Brandt választási kampányában, és a második világháború után Heinrich
Böll-lel és Hans Magnus Enzensbergerrel együtt sikeresen alkotta meg az új,
kulturálisan is erős Németország imázsát. Közéleti szerepvállalásai nem mentesek
a viharoktól. Az 1998-as frankfurti könyvvásáron a tiszteletére a
Pál-székesegyházba sereglett fél kormány jelenlétében elítélte a német
szövetségi kormány törökökkel szemben tanúsított politikáját (később pedig az
iraki háborút).
Magyarországon most a Ráklépésben című kisregénye az
aktuális, mely Németországban újra felhördülést okozott. Régi és elhallgatott
történetet dolgoz fel – ismerteti Günter Grass regényét Dalos György. – A Vörös
Hadsereg elől Gdanskból menekülő (Günter Grass egyébként ott született 1927-ben)
polgári lakosokat szállító Gustloff tengerjáró tragédiáját. A menekülő német
hajót szovjet torpedótalálatok érték, a tragédiának számtalan polgári áldozata
volt. Ez a katasztrófa horderejét tekintve Drezda bombázásával egyenértékű, de a
politikai köztudatban szinte kizárólag a német politikai jobboldal tartotta
napirenden. Maga Günter Grass így vall a regény motivációjáról: „Az első bűnöket
a németek követték el […] Ami aztán visszaütött ránk, az szintén jogtalanság
volt. […] Nem lehet az egyik bűnt a másikkal szemben fölszámítani, de ettől
függetlenül, nekünk németeknek is jogunk van ahhoz, hogy áldozatainkról
megemlékezzünk.”
Günter Grasson kívül a német irodalom más jeles alkotóit is
meghívták a fesztiválra. Kétszáz német kiadó majdnem ezer könyvét mutatták be,
tucatnyi német kiadó személyesen is megjelent.
A legnagyobb érdeklődés
természetesen a két Nobel-díjas, Kertész Imre és Günter Grass
pódiumbeszélgetését kísérte. Ezt megelőzően vette át a német író a Budapest
Nagydíjat, a laudációt a Németországban nem ismeretlen Konrád György mondta el.
Nádas Péter Joachim Sartoriussal beszélgetett, akit az amerikai irodalom
német közvetítőjeként ismernek hazájában. Magyarul is megjelent már egy
verseskötete. Konrád György a romániai szász származású Herta Müllert ismertette
meg a közönséggel, aki 1987-ben települt át Németországba. A román történelem
bravúros ábrázolásáért a német könyvszakma számos díjjal ,jutalmazta már.
Magyarul a Rókák csapdába esnek című kötete olvasható. Esterházy Péter Ingo
Schulzét választotta beszélgetőpartneréül, aki A boldogság 33 pillanata című
könyvével nemcsak a német, hanem az amerikai irodalomban is egy csapásra
ismertté vált. Bacsó Péter Michael Krügert mutatta be, aki maga is sikeres
könyvkiadó.
Számos fiatal író is megjelent a könyvfesztiválon. A
legérdekesebb figura talán az orosz származású Wladimir Kaminer volt: táncos
mutatvánnyal egészítette ki bemutatkozását. Ő a kilencvenes években úgy lépte át
a határt, hogy egy szót sem tudott németül, de azóta már hat könyvet publikált,
és a németek megszerették.
A német vendégek mellett voltak svéd (Torgny
Lindgren), szlovák, walesi, ír, spanyol szerzők, s először szerepelt a
fesztiválon önálló programmal és kiállítással Szlovákia.
Negyedszer adott
otthont a fesztivál az ún. Elsőkönyvesek Fesztiváljának, ez a nemzetek
legtehetségesebb fiatal prózaíróit vonultatja fel. Elsőkötetesként jelentkezett
Bódis Kriszta, Bánki Éva, Berniczky Éva, Nagy Gabriella és Teslár Ákos.
A
Tarján Tamás által vezetett Születésnapi Irodalmi Szalon az ötven, hatvan,
hetven és más kerek számú évet megért alkotókat ünnepli (Határ Győző, Méray
Tibor, Dobai Péter, Kárpáti Kamill, Nagy Pál, Bitó László, Bart István stb.)
A szűken értelmezett könyvszakma mellett a rendezvényen szerepelt a Magyar
Fotográfusok Háza, a Magyar Illusztrátorok Társasága.
Volt még egy igazi
díszvendége a könyvfesztiválnak: Faludy György, aki fehér rum mellett szokott
szívesen beszélni arról, hogy a negyvenes években a könyvsátrak alatt hol is ült
pontosan József Attila és Móricz Zsigmond. Ő még mindenre emlékszik, de euró
akkor még nem volt.
Kerekes Tamás