Dedikálás, pódiumbeszélgetés, felolvasás, szimpózium, könyvbemutató, az európai elsőkönyvesek rendezvénye színesítette a fesztivált, mely magyar–német kulturális együttműködésként is felfogható.

Könyves szakemberek, kiadók igazgatói, folyóirat-szerkesztők, szerzők és olvasók ünnepeltek csütörtöktől vasárnapig a Budapest Kongreszszusi Központban, amelyről már évek óta mondogatják, hogy kicsinek bizonyul a rendezvényhez.
Az elemzők szerint a mostani fesztivál anyagilag, forgalmát tekintve nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Korábban a látogatottság elérte a hatvanezer főt, most azonban az eredmény elmaradt a várakozástól.
Úgy tűnik, hogy a magyar olvasási szokások közelednek a nyugati normatívához – ebben a tekintetben elfogadtuk a brüszszeli direktívákat –, egyre kevesebb ember olvas egyre többet, s a szépirodalom részesedése a könyvkiadás piacában 3 százalékra csökkent, a legnehezebb helyzetben talán a rangos szépirodalmat közlő folyóiratok vannak, melyek az olvasottságukat csak a világháló révén, on-line hozzáféréssel növelhetik. A sikerkönyvek kivételével csökken az átlagos példányszám, s ez a rentabilitást veszélyezteti. A nyolcvanezres példányszám ma Magyarországon már ritka. Elsőkötetes szerzők esetében háromezer példány fölött beszélhetünk megtérülésről, ha az első könyves szerző könyvpiacra való bevezetésének reklámköltségeit leszámítjuk. Ennek ellenére vannak elsőkötetesek szép számban, s az is észrevehető, hogy a kiadók új tehetségeket toboroznak (Ulpius Ház, Konkrét Könyvek), s az irodalmi ösztöndíjak korhatára is a fiataloknak kedvez, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a határon túl élő magyarság számára nyújtott pályázati lehetőségei mintha a magyar nyelvű irodalom hatókörének kitágulását jelentenék.
Kiállítások, díjátadások váltották egymást a négy nap alatt. Annak eldöntéséhez, hogy mindez előrelépés-e vagy sem, jól jön egy kis számháborús segítség.
A hamburgerfasizmussal, kólaimperializmussal vádolt USA területén egy évben 36 ezer könyvet adtak ki, ebből 3200 volt regény, 1988-ban pedig az 5564 regényből 3329 bizonyult új regénynek, s az Államok területén a kilencvenes években 35.630 könyvkiadó működött. Magyarországon megtorpant a könyvszakma lendülete, noha a könyvek átlagára 6-7 euró közötti, ami az európai átlaghoz mérve még kedvező. A felmérések, előrejelzések nem sok jóval kecsegtetnek. A Könyves Extra című lap áprilisi számában Schenk János elemzi a mára kialakult helyzetet. Míg 2002-ben a könyvpiaci forgalom növekedése 17 százalékos volt, a tavaly ez mindössze 5 százalék körüli lett. Mintha véget ért volna a rendszerváltás, és telítődni látszik a könyvpiac. Pedig a kis kiadók csak most keresik piaci részesedésüket. Bár a szépirodalom iránt az érdeklődés megcsappanni látszik, az ismeretterjesztés iránt nő. Visszaesett a gyermek- és ifjúsági irodalom is, ezt csak a Harry Potter könyvek ellensúlyozták kissé. Furcsa jelenség, hogy a magyar gyermekirodalom mai szerzői legtöbbször nyugati álnéven publikálnak.
A múlt évre vonatkozó magyar statisztika szerint hetente 177 új könyv jelent meg, tehát 25 mű naponta; összesen 9205 újdonság. Ezzel a tömeggel már a legképzettebb, legelszántabb bibliofilok sem tudnak lépést tartani. A magyar könyvek átlagáráról hosszasabban lehetne beszélni. Noha az átlagár 1743 forint, tavaly csak drágább könyvet sikerült vennem. Talán a könyvek drágasága miatt kerekedik ki az elgondolkodtató szám: Magyarországon naponta 90.000 könyvet vesznek, s az erre fordított összeg napi 15 millió forint. Ez elvileg Európában is tiszteletre méltó összeg. Ám itt is érezhető a tendencia, hogy egyre kevesebb ember költ könyvre egyre többet. A szakemberek a skandináv modellt mutatják fel követendő példaként, ahol az állam példás választékban, minőségben látja el a közkönyvtárakat olvasnivalóval. Mindenesetre kedves vigasz volt a XI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál látogatói számára, hogy a belépőjegy árát le lehetett vásárolni. Mint ahogy az is, hogy nemcsak a Kongresszusi Központ területén folyt a könyvünnep, hanem kihelyezett kulturális központokban is. Így például a Goethe Intézet a fesztivál idején számos nívós rendezvénynek adott otthont.
Magát a könyvünnepet Hiller István kulturális miniszter nyitotta meg. Jó érzékkel különítette el a kulturális politikát, melyet képviselni szándékozik, a Magyarországon ma már rosszul csengő kultúrpolitikától. Az ő felfogásában a kulturális politika nem hatalmi szóval minősít, mint rossz emlékű elődje, hanem elsősorban lehetőséget teremt. Nem akar egyes kiadókat kivételezett vagy hátrányos helyzetbe hozni, hanem partnert lát a könyvszakmában.
A miniszter a tárcája érdemének tulajdonította, hogy Magyarországon mérsékelték a könyvek adótartalmát, bár ezzel nem aratott osztatlan sikert. Némelyek szerint ugyanis a könyvet előnyben részesítették, mintegy kiemelték a többi áfaköteles cikk közül. „Én vállalom, hogy ez részemről átgondolt szakmai és politikai döntés volt. Az a meggyőződésem, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás évében érdemes azokat a megkérdőjelezhetetlen értékeket, vagyontárgyakat, amelyekkel az ország rendelkezik, a magunk módján pozitív diszkriminációban részesíteni. A könyv feltétlenül ebbe a kategóriába tartozik.”
A magyar közélet számára a budapesti könyvfesztivál az európai uniós csatlakozás előtti héten természetesen kiemelt fontossággal bírt. A művelődési miniszter szerint az uniós szerepvállalást arra kell építeni, hogy az értékeinket vigyük magunkkal Európába. A tehetségünket, hagyományainkat és ezen belül irodalmunk tradícióit, az anyanyelvünket és azt a közép-európai innovatív gondolkodásmódot, mely az itt élő emberek sajátja.
A könyvfesztivál német díszvendége volt Johannes Rau köztársasági elnök és Günter Grass. A Nobel-díjas író Ráklépésben című művét a Magyar Rádió ünnepi keretek közt mutatta be. Grass kőfaragónak tanult, majd a Gruppe 47 tagja lett, írói sikerét A bádogdob című regénye hozta meg. Indulása nem volt zavartalan, a konzervatív brémai zsűri nem volt hajlandó neki ítélni az akkor legtekintélyesebb irodalmi díjat. Túl sok említés történt a regényben a német bűnökről. Grass közéleti író, részt vett Willy Brandt választási kampányában, és a második világháború után Heinrich Böll-lel és Hans Magnus Enzensbergerrel együtt sikeresen alkotta meg az új, kulturálisan is erős Németország imázsát. Közéleti szerepvállalásai nem mentesek a viharoktól. Az 1998-as frankfurti könyvvásáron a tiszteletére a Pál-székesegyházba sereglett fél kormány jelenlétében elítélte a német szövetségi kormány törökökkel szemben tanúsított politikáját (később pedig az iraki háborút).
Magyarországon most a Ráklépésben című kisregénye az aktuális, mely Németországban újra felhördülést okozott. Régi és elhallgatott történetet dolgoz fel – ismerteti Günter Grass regényét Dalos György. – A Vörös Hadsereg elől Gdanskból menekülő (Günter Grass egyébként ott született 1927-ben) polgári lakosokat szállító Gustloff tengerjáró tragédiáját. A menekülő német hajót szovjet torpedótalálatok érték, a tragédiának számtalan polgári áldozata volt. Ez a katasztrófa horderejét tekintve Drezda bombázásával egyenértékű, de a politikai köztudatban szinte kizárólag a német politikai jobboldal tartotta napirenden. Maga Günter Grass így vall a regény motivációjáról: „Az első bűnöket a németek követték el […] Ami aztán visszaütött ránk, az szintén jogtalanság volt. […] Nem lehet az egyik bűnt a másikkal szemben fölszámítani, de ettől függetlenül, nekünk németeknek is jogunk van ahhoz, hogy áldozatainkról megemlékezzünk.”
Günter Grasson kívül a német irodalom más jeles alkotóit is meghívták a fesztiválra. Kétszáz német kiadó majdnem ezer könyvét mutatták be, tucatnyi német kiadó személyesen is megjelent.
A legnagyobb érdeklődés természetesen a két Nobel-díjas, Kertész Imre és Günter Grass pódiumbeszélgetését kísérte. Ezt megelőzően vette át a német író a Budapest Nagydíjat, a laudációt a Németországban nem ismeretlen Konrád György mondta el.
Nádas Péter Joachim Sartoriussal beszélgetett, akit az amerikai irodalom német közvetítőjeként ismernek hazájában. Magyarul is megjelent már egy verseskötete. Konrád György a romániai szász származású Herta Müllert ismertette meg a közönséggel, aki 1987-ben települt át Németországba. A román történelem bravúros ábrázolásáért a német könyvszakma számos díjjal ,jutalmazta már. Magyarul a Rókák csapdába esnek című kötete olvasható. Esterházy Péter Ingo Schulzét választotta beszélgetőpartneréül, aki A boldogság 33 pillanata című könyvével nemcsak a német, hanem az amerikai irodalomban is egy csapásra ismertté vált. Bacsó Péter Michael Krügert mutatta be, aki maga is sikeres könyvkiadó.
Számos fiatal író is megjelent a könyvfesztiválon. A legérdekesebb figura talán az orosz származású Wladimir Kaminer volt: táncos mutatvánnyal egészítette ki bemutatkozását. Ő a kilencvenes években úgy lépte át a határt, hogy egy szót sem tudott németül, de azóta már hat könyvet publikált, és a németek megszerették.
A német vendégek mellett voltak svéd (Torgny Lindgren), szlovák, walesi, ír, spanyol szerzők, s először szerepelt a fesztiválon önálló programmal és kiállítással Szlovákia.
Negyedszer adott otthont a fesztivál az ún. Elsőkönyvesek Fesztiváljának, ez a nemzetek legtehetségesebb fiatal prózaíróit vonultatja fel. Elsőkötetesként jelentkezett Bódis Kriszta, Bánki Éva, Berniczky Éva, Nagy Gabriella és Teslár Ákos.
A Tarján Tamás által vezetett Születésnapi Irodalmi Szalon az ötven, hatvan, hetven és más kerek számú évet megért alkotókat ünnepli (Határ Győző, Méray Tibor, Dobai Péter, Kárpáti Kamill, Nagy Pál, Bitó László, Bart István stb.)
A szűken értelmezett könyvszakma mellett a rendezvényen szerepelt a Magyar Fotográfusok Háza, a Magyar Illusztrátorok Társasága.
Volt még egy igazi díszvendége a könyvfesztiválnak: Faludy György, aki fehér rum mellett szokott szívesen beszélni arról, hogy a negyvenes években a könyvsátrak alatt hol is ült pontosan József Attila és Móricz Zsigmond. Ő még mindenre emlékszik, de euró akkor még nem volt.

Kerekes Tamás