Fullextra.hu - Mi lesz veletek!?

Úgy vélem, a mai fiatalokban hatalmas mértékben nőtt az agresszivitás, s nem tudják megfelelően elfojtani.

Azt hiszem nem állítok meglepő dolgot, ha kijelentem: gyermekeink viselkedése aggasztó mértékben durvul, egyre korábban jelentkeznek azok a problémák, amikkel mi csak kamaszkorunk végén küzdöttünk.
Iskolában dolgozom, s bár nem vagyok pedagógus, egész nap gyerekek között vagyok. Teljesen átlagos, lakótelepi suli a miénk, ami akárhol lehetne az országban. A gyerekek nincsenek sokan, átlag 18-20 fős osztályok indulnak. Ha visszagondolok saját iskolaéveimre, mi 34-en voltunk a tanteremben, és "F" volt az osztályjelzés. Az akkori 1500-as létszámból mára csak 290 maradt. Mégis több a gond a gyerekekkel, pedig a körülmények akár ideálisnak is mondhatók.
Nem értem, hogyan juthatunk el odáig, hogy pici, hétéves elsősöknek nem lehet órát tartani a fegyelmezetlenségük miatt. Tizenhárom gyerek jár abba az osztályba, s folyamatosan két pedagógus és két napközistanár kell ahhoz, hogy egyáltalán haladni lehessen az anyaggal.
Azzal már senki nem is próbálkozik, hogy szünetben is valamiféle viselkedési normát határozzon meg. Mikor megpróbáltam, egyszerűen úgy becsapták az ajtót, hogy a tok és a kilincs is megsérült.
Az egyik kis másodikosra rászólt a tanítónéni amiért csúfolta a társát. Amíg elfordult, hogy vígasztalja a kisfiút, kis másodikosunk fogta a vaslábú széket, és egyszerűen hozzávágta. Nyílt koponyatöréssel vitte el a mentő.
A nyolcadikosok tegnap - mostanáig sem tudni miért - rommá verték a termüket. Letépték a képeket, berúgták a vitrineket, leszaggatták a függönyöket, letörték még a karnist is, de értelmes magyarázatot egyik sem tudott adni.
S most ne higgye azt senki, hogy ez az iskola a Harlem közepén van. Ezek a gyerekek okos, jó tanulók. A kerületben a mi sulink nyeri a legtöbb tanulmányi versenyt. Bizonyos programokkal bemutató iskolává váltunk. Ezek a problémák nem azért keletkeznek, mert a gyerekek lakótelepen laknak. Ami nem is igaz teljesen, körülbelül a fele kertvárosból jár be.
Úgy vélem, a mai fiatalokban hatalmas mértékben nőtt az agresszivitás, s nem tudják megfelelően elfojtani. De nem csak a durvaság az, ami aggasztó.
Már most látszik, mennyire közönyösek mások problémái láttán, egyre jobban érződik az az újfajta nevelési "trend", hogy csak a másikat eltaposva lehet érvényesülni. És ezt tőlünk, felnőttektől tanulják. Mi tesszük ilyenné a saját gyermekeinket. Mi ültetjük őket nem megfelelő műsorok elé ( a minap volt egy felmérés a család szokásairól, és voltak- sokan- akik szemrebbenés nélkül beírták, hogy 4-5 órát tévézik a gyerek. A tanítás nálunk du. 4-kor ér véget), mi viselkedünk úgy - tisztelet a kivételnek- , hogy egyre rosszabb dolgokat tanuljanak, mi nem vesszük a fáradtságot, hogy beszélgessünk a gyerekünkkel.
El kéne ezen gondolkozni, hiszen ők a mi jövőnk. Milyen öregkorra számíthatunk, ha nem tanítjuk meg nekik, hogy tiszteljék szüleiket, nagyszüleiket?
Elég riasztó az is, hogy a mai osztályokban az a ritkább, akiknek nem váltak el a szüleik. Nemrég hallottam a folyosón: neked az igazi apukád az apukád?
Bizonyos esetekben persze igaz, jobb ha különélnek a szülők, de arra senki nem gondol, mi megy végbe egy gyerekben váláskor. Teljesen mindegy, kicsi vagy nagy, egyformán megsínyli. Nem kell majd csodálkozni, han ő már sokkal lazábban kezeli a saját családját. Hiszen ha ő túlélte gyerekkorában, az ő gyereke miért ne élné túl. Persze, hogy túléli! Csak elkezd verekedni, elkezdi a felnőtteket semmibe venni, s ha időben erre nem figyel fel senki, akkor lehet, hogy a tanítónénihez még a széket is hozzávágja.
Fel kell ébrednünk, mert így a gyermekeink, és ezáltal a mi jövőnket is tönkretesszük.