Fullextra.hu - Volt egyszer egy koncert

...de megfogadtam, ha még egyszer fellép Magyarországon az egyik kedvenc olasz énekesem, akkor ott leszek – bármi áron.

Volt egyszer egy koncert 2003-ban Budapesten. Teltházasra sikerült. Az előadót Eros Ramazzottinak hívták.
Akkor nem sikerült eljutnom, de megfogadtam, ha még egyszer fellép Magyarországon az egyik kedvenc olasz énekesem, akkor ott leszek – bármi áron.

Három évet váratott magára az álom megvalósulása. Eros időközben kiadta legújabb, tizedik lemezét is 2005 évvégén, a Calma Apparentét.
Amikor bejelentették az új albumot népszerűsítő koncertturné állomásait, köztük a magyar főváros nevével, már tudtam, hogy ezt a lehetőséget most nem szalaszthatom el.

Az április 22-i koncertre biztos, ami biztos alapon már januárban megrendeltem a jegyet. A nagy nap előtti héten szinte csak Ramazzotti dalait hallgattam, hogy még inkább ráhangolódjak a nagy eseményre.

Szombat este 7 óra körül értem az Arénához, egy órával a jelzett kezdés előtt.
Már a metró kijáratnál jegyüzérek hada állt, a tömeg pedig lassan hömpölygött a helyszín felé.
A biztonságiakon átjutva a küzdőtér felé vettem az irányt, igyekezve a színpadhoz minél közelebb kerülni.
A közönség természetesen főleg nőkből állt, de meglepetésemre akadtak igazi fanatikus férfi rajongók is, EROS feliratú pólóban, FORZA ITALIA sállal.

A rutinos koncertre járók biztosak voltak benne, hogy legalább fél- egyórás késéssel kezdődik a show. Tévedtek.
8 után 10 perccel felcsendültek a L’Equilibrista első taktusai. Eros a zongoránál ülve énekelt – fekete pólóban, szakadt farmerben, ezüstszínű zakóban és az elmaradhatatlan baseball sapkájában. Már a kezdő dal fergeteges sikert aratott. A hangulat azonban rögtön tovább fokozódott, amikor a szám végén Eros megmutatta, milyen felső is van rajta: elől, a póló baloldalán, a szíve felett piros-fehér-zöld zászló, a hátán nagybetűs BUDAPEST felirat üdvözölte a magyar közönséget. Ő pedig olasz akcentussal kiabálta: „SZÍJÁSZTOK”, „HODJ VÁDJTOK?” és persze azt is, hogy KOSZONOM”.

A repertoárban szerepeltek a népszerű énekes legrégebbi (Una storia importante, Terra promessa, Se bastasse una canzone), régebbi (Cose della vita, Favola, Piu’ bella cosa), újabb (Fuoco nel fuoco, Un’emozione per sempre, Un’attimo di pace) és legújabb (Nomadi d’amore, La nostra vita, Solarita’) slágerei. Valódi ízelítőt adva Ramazzotti több mint húsz éves pályafutásából.

Láthatóan nemcsak a rajongók, de maga Eros is élvezte a koncertet. Improvizációkat mutatott be, gitárszólókat, az Un’altra te-t például teljesen más ritmusban adta elő, viccelődött, játszott a kamerával, a zenésztársakkal, a közönséggel. Énekeltünk kettesben is – csak ő és mi, unplugged. Sőt, a színpadról is lejött, és bár a kordon mögül, de az első sorokban állók a kezéhez érhettek. Azonban az este vitathatatlanul legboldogabb embere mindenképpen az a szerencsés volt, akinek sikerült elkapnia a tömegbe dobott baseball sapkát.

A közel kétórás műsor nem volt elég a rajongóknak, kétszer követeltük ki a ráadást. Eros pedig nem volt rest, megadta, amit kértünk.
A záródal, a L’ombra del gigante volt talán az egyik legnagyobb intenzitással előadott közös szám – hatalmas szeretetenergiákat szabadítva fel.
Még órákkal később is a hatása alatt álltam dalrészleteket, refréneket dúdoltam, és örültem, hogy részese lehettem egy csodának.

Volt egyszer egy koncert 2006. április 22-én Budapesten. Én ott álltam a színpad előtt, középen, a negyedik sorban. Az előadót pedig Eros Ramazzottinak hívták.

(2006-04-23)