Fullextra.hu - Színjátszani jó!

Gratulálunk, Ottó!

Még ha kicsit közvetve is, de hírünk szaladt már Veszprém megyében is.
Tagtársunkat, Somogyi Ottót - mindannyiunk soman-jét - egy riporter faggatta színházról, irodalomról, művészetekről.
Ottó - természetesen! - mondandójában megemlítette portálunkat is. Szerénységére jellemző módon nem tette ezt közhírré, csak nekem küldte el a cikket. Beleegyezését megkapva én most ezt közreadom, azt hiszem szívesen olvassuk mindannyian az ő felvezető mondatait a Napló munkatársának, Szíjártó Jánosnak írása előtt.
Gratulálunk, Ottó!

***

Veszprém megyei NAPLÓ 2006. április 28.-i szám. Szokás szerint gyanútlanul lapozom a napilapot, amikor a 8.oldalon ismerős arcon akad meg a szemem. Hoppá! Ez mintha én lennék. Jééé! Már majdnem elfelejtettem azt a riportot!
Az alábbiakban idézem az újságban megjelent cikket:

„Fellendülő kulturális élet
A szentbékkállai amatőr színjátszó társulat hamar belopta magát a helyi közösség szívébe.

Szentbékkálla (szj) – Kistelepüléseken is lehet pezsgő kulturális élet. Jó példa erre Szentbékkálla, ahol egyre nagyobb érdeklődés övezi a helyi színjátszó társulatot.

Ez persze természetes, hiszen a társulat tagjai egytől egyig helybeli lakosok, ráadásul olyan produkcióval lepik meg a közönséget, ami valódi élményt jelent nézőnek és szereplőnek egyaránt. Április elsején mutatták be az Én édes Katinkám című, két felvonásos darabot, amelyet a településen élő – korábban tapolcai – Somogyi Ottó írt és rendezett, sőt ő játszotta a darabban a főszolgabíró szerepét. A mű teltház előtt elsöprő sikert aratott, s ahogy Somogyi Ottó minapi beszélgetésünkkor fogalmazott, a folytatást szinte kötelezővé tette a társulat számára. – Úgy gondolom, nagy az igény a könnyedebb, humorral átszőtt műfajra, így mi is ebbe az irányba orientálódunk. Jó érzés látni és tudni, hogy a szereplők, a színjátszó társulat tagjai örömmel, nagy kedvvel vesznek részt a próbákon, amelyek bizony a szabadidő rovására mennek. De a lemondást ellensúlyozza a közönség elismerése, a hosszú percekig zúgó vastaps és a műsor utáni szóbeli gratulációk özöne – hangsúlyozta Somogyi Ottó, aki egyébként évek óta élénken érdeklődik az irodalom, a színjátszás iránt.
- Már gyermekként nagyon szerettem a verseket, de aztán másként alakult az életem, és csak később, felnőttként tudtam ismét mélyebben foglalkozni a kultúra különböző irányzataival, regényt, novellákat, verseket írtam. Amikor Szentbékkállára költöztünk családommal, eleinte nőnapra, nyugdíjasok ünnepére írtam köszöntőket, aztán a szüreti felvonulásra is, ahol a harsonaként, hírmondóként működő kisbíró szerepét is elvállaltam. Több táncos műsor rendezése után jött az ötlet tavaly ősszel, hogy összehozhatnánk egy helybeliekből álló színjátszó kört. Az elképzelést tettek követték, és néhányan megalakítottuk a Marx Viktor Színjátszó Társulatot. Ma tizenöten vagyunk, és már készülünk egy településen kívüli bemutatkozásra is, bár ebben azért még akad szervezni való bőven. Itt ugyanis az önkormányzat biztosítja a helyet, ráadásul nekünk is könnyebb helyben megoldani a díszletek szállítását, mint ha esetleg a falu határain kívül lépnénk fel valahol. De mindenesetre ez is a tervek között van – tette hozzá.
Somogyi Ottó „mellesleg” megjegyezte, hogy egy internetes irodalmi portálon moderátorkodik és persze alkot, folyamatosan bővíti ismeretségét, és növeli ismertségét a mai hazai irodalmi életben.” (Szöveg: Szíjártó János)

A fotó, amire Ottó utalást tesz, - itt sajnos, kimaradt a cikkből.