Fullextra.hu - Az illemhelyek helyzete Magyarországon

...nem is tudom, hogy hogyan van bátorságom e támáról írni, de úgy gondoltam, hogy furcsa, összekuszálódott gondolataimat megosztom veletek...

Rendeszeresn járok orvosi ellenőrzésre, ezért több egészségügyi intézményben megfordulok. Mivel a szükség törvényt bont, hát nekem is, illetve a testemnek vannak bizonyos biológiai szükségletei. Mivel a hólyagomnak parancsolni nem tudok, ezért kénytelen vagyok használni az intézményben lévő toaletteket.

Sajnos vagy nem sajnos elég rossz állapotban vannak, a XXI. században nem is tudom, hogyan történhet meg, valamint azt sem, hogy egy egészségügyi intézmény, hogyan engedhet meg magának ilyen dolgot. Látom, hogy takarítják, talán még azt is rá tudom mondani, hogy a megfelelőnek tűnő tisztítószerekkel, de azt is mondhatom, hogy mi emberek, akik a toalettre járunk, talán nem megfelelően használjuk eme rendszert. Ugyebár mi hölgyek a toalett ülőkéjét lehajtva használjuk, mármint csak használnák, ha volna, bár ahol van, hát ott meg kívánnivalót hagy maga után.
A másik a kövezet tisztasága, sajnos ott van minden amit az ember szeme látni, és nem látni szeretne.
Ettől már csak az a rosszabb, ha nincs zár az ajtón, illetve a toalettet nem lehet lehúzni, az egyenesen fantasztikus amikor a wc-csésze tartalmát ott látod úszkálni. Mit lehet ilyenkor tenni? Egyszerűen semmit!
De beszélhetnék a kézmosásról is, melyről nemcsak a férfiak többsége feledkezik meg, hanem mi nők is mellőzük, illetve a gyerekek is, persze tisztelet a kivételnek. Akik nem mosnak kezet, azért a mentségükre szolgáljon, hogy talán mosna, ha volna rá lehetőség, mert ugyebár, mosdó és csaptelep van, csak éppen víz nem folyik rajta. De, ha mégis van rá lehetőség, akkor meg nincs folyékonyszappan, nincs papírtörölköző, nincs kézszárító, jobbik esetben van víz és papírzsepkendő, esetleg a jól bevált farmernadrág.

Az hinné az ember, hogy nagyobb bevásárlóközpontokban ügyelnek a higeniára, de tévedni emberi dolog. Sajonos ott még rosszabb a helyzet, bár ez lehet, hogy csak az én tapasztalatom. Térelválasztó falak vannak, eltört toalett ülőkék, nem is beszélve, hogy toalett illatosító, wc-papír nincs, de egy jó van, hogy talán még folyékony szappan, illetve kézszárítási lehetőség megoldott. A bent uralkodó szagokról meg jobb nem is szót ejteni.

Éttermek, gyorséttermek toalett tisztasága, sem mindig megfelelő, de még talán jobban elmegy. Igaz találkoztam már nagyon tisztával is, de sajnos ennek ellenkezőjével is.

Végül kedvencem az iskolai toalettek tisztasága. Ahová a gyermekeim járnak suliba, az ottani toaletten még néha én is megfordulok. Irány, cél a tanári toalett, ahol nincs annyira kellemetlen szag, de állandóan folyik a víz, van papírtörölköző, és folyékony szappan is, ezzel ellentétben a tanulók által használt toalettekkel, ahol nincs semmi, és a szagok elképesztőek. Hogyan szeretnénk, hogy higéniát tanuljon a gyermek, ha ezt megfelelően nem tudjuk nekik megmutatni.

Megosztottam veletek a gondolataimat, lehet, hogy nem is lesz reakció, de az is lehet, hogy közfelháborodást vált ki eme cikk, hogy ez egy irodalmi lap, és mégis mit akarok én egy toalettek tisztaságával foglalkozó cikkel? Igaz. Azt hiszem, hogy magam sem tudom, csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom, engem foglalkoztat ez a téma, akár az éttermek, ételek tisztasága, hiszen nem mindegy, hogy hol, és hogyan milyen alapanyagból kerül az asztalra a mindennapi étel, mert azért ugyebár valljuk be őszintén, hogy senki sem szeretne penészes kenyeret enni, valamint az étterem kövezetéről felszedett rántotthúst sem szívesen kóstolnánk meg, de ha ezt a témát nézzük, talán a háromnapos tejszínhabos süteményt sem szíves fogyasztjuk el.
Bocsánatot kérek mindenkitől, ha e témával borzoltam az idegeit.