Álláskeresés
Dátum: Szeptember 18, hétfő, 09:27:22
Téma: Életünk napjaink
 |
Kit így, kit úgy, de jónéhányunkat idővel utolér a kényszer.... |
Jelentkeztem egy álláshírdetésre. Egy porcelánboltba kerestek higiéniai practice-managert. Nem tudtam ugyan, mi az, de mert jól hangzott, és már amúgyis régóta pályázom egy operabáli meghívóra, gondoltam, itt a ragyogó kitörési lehetőség, vétek lenne kihagyni (mint utóbb a KSH Köchel-jegyzékéből megtudtam: takarítószemélyzetet kerestek).
Szerencsém volt. Korom és önéletrajzom ellenére behívtak "interwiev"-ra, ahol is közölték, hogy tekintettel a jelentkezők nagy számára, a cég hírnevére, na meg hogy mi is érezzük a helyzet komolyságát - egy tesztsorozatot kell kitöltenünk. Meg különben is! Be kell látnunk, mindannyiunk közös érdeke, hogy biztonsággal eldönthessék, melyikünk alkalmas leginkább a meghírdetett pozícióra. A tesztek célja, hogy felmérjék logikai, ügyességi és mentális képességeinket, és nem utolsó sorban képet kapjanak arról is, hogy emlékezőtehetségünk, memóriánk állapota alkalmassá tesz-e bennünket e rendkívül bizalmi állás betöltésére.
A tesztek a felkínált pozícióhoz méltóan igen kemények voltak. Kezdődött az egész egy adatlappal, olyan kérdésekkel, mint pl. hogy miért pont az ő porcelánboltjuk, meg miért akar munkahelyet váltani, meg milyen munkaidő beosztásban, mennyi fizetésért szeretne dolgozni (ez utóbbit üresen hagytam, mert tudom, számítógéppel dolgozzák fel az adatlapot, így az egyes helyiértékeknek pontosan a megadott helyeken kell szerepelniük. Ezért aztán a számokat én hátulról előrefelé szoktam leírni, az erre fenntartott hely viszont így csak a nulláknak lett volna elég. Abból sem mindnek). Mik a középtávú tervei a cégnél (ezt is üresen hagytam, mégsem írhattam be, hogy a lehető legrövidebb időn belül a vezérigazgatói WC pucolásának jogát is szeretném megszerezni! Kell az nekem, hogy már rögtön az elején karrieristának nézzenek???). Hosszú gondolkodás után, minden választ alaposan megfontolva, legjobb tudásom szerint végülis sikerült kitöltenem az adatlapot. Ezek után következett öt tesztsorozat, logikai készség, megfigyelőkészség, számolókészség, kézügyesség és szitációs felmérés témakörökben. A tesztek, ahogy az már lenni szokott, meg ahogy kell is, folyamatosan nehezedő kérdésekből álltak, darabonként legalább 20 kérdéssel. Ezekre a 20 kérdéses tesztsorozatokra témakörönként 5-5 perc állt rendelkezésünre. A feléig sem jutottam egyiknek se, már nyomták kezünkbe a következő adagot.
A logikai tele volt olyanokkal, hogy pl melyik lóg ki a sorból: ABCA ADEA XYVW AMNA. Vagy hogy folytassam a következő sorozatot: abbcccdddd. Na meg ugyanilyenek számokkal. A megfigyelőképességes ábrahegyekből állt: a jobb oldalon négy ábra, ezekben kellett megkeresni és bejelölni azokat az alakzatokat, amelyeknek a szétrobbantott képét látod a bal oldalon. A számolósdinál már az ötödik feladattól kétjegyű számok szorzatából kellett kétjegyű számokat kivonni, vagy hozzáadni, esetleg két kétszámjegyű szám hányadosát szorozni egy vagy kétjegyű számmal, és bejelölni az előre megadott válaszok közül a helyeset.
A kézügyesség teszt jópofa volt. Nagyon tetszett. Eleve azzal indult, hogy szemben a többi tesztsorozattal, ezeknél csak 1 perc volt adva egy-egy feladat teljesítésre. Volt pl. egy jó zsúfolt labirintus, amin végig kellett menni tollal, vagy ceruzával úgy, hogy a falhoz egyszer sem érsz hozzá. Aztán volt egy olyan, amit érdemes kipróbálni, mert szintén nagyon jópofa. Van egy A4-es papír, rajta soronként 15 db. négyzet, és mindez 20 sorban. Akárhogy is számolom, ez legalább 300 db. négyzet. A feladat az, hogy mindegyik négyzetbe rajzoljunk 2-2 pipajelet, úgy, hogy a pipák nem érinthetik a határoló négyzeteket. Érdemes kipróbálni! A 20-30-ik négyzetnél már azt se tudod, hogy kell pipát rajzolni!
A szituációsnál ilyen kérdések voltak, mint pl. valaki megbíz egy fontos, azonnal elvégzendő, nagy figyelmet követelő feladattal. 5 perc múlva megkérdezi, hol a tűzőgép? Mit válaszolsz, hogyan reagálsz? Vagy: bonyolult számoszlopot adsz össze, sokadik nekifutásra, amikor ötödször is benéz valaki a szobába és megkérdezi, hány az óra? Mire gondolsz?
Szerintem nincs az az istenember, aki a feléig eljutott egy-egy tesztlapnak. Így aztán némileg reményt vesztve adtam be a tesztlapjaimat. Nekem kevés volt a rendelkezésre álló idő. Na meg elmúltam már ... Szóval, nem igazán az én reszkető, öreg kezeimnek valóak az ilyen kézügyességi feladatok. A szituációs feladatok voltak még az aránylag legkönnyebbek. Mivel tudtam, hogy állásinterjú, egy percig sem volt kétséges, hogy nem az igaz, őszinte, hanem a jó válaszokat kell beírnom.
Természetesen egy héten belül mindenkit értesítenek, és aki megfelelt, az mehet a következő lépcsőre, az ELSŐ személyes beszélgetésre. Aztán ha ott is megfelelt, akkor jön majd még egy második, egy nagyobb főnökkel, és ha neadjisten ott is megfelelt, akkor már az Isten sem menti meg attól, hogy Karácsony után kirugják. Ezt nem mondták ugyan, de általános tapasztalat, hogy Magyarországon így működnek ezek a dolgok.
A beigért egy hét helyett kb. három hét múlva megkaptam a várva várt levelet. Ebben abbéli örömüknek adtak hangot, hogy őket tiszteltem meg érdeklődésemmel. Egyben sajnálattal közölték, hogy ámde, és hogy sajnos. Meg hogy sok sikert és kitartást a további álláskereséshez.
Bánatos voltam. Hát hogy a fenébe ne? Mert hát értem én kérem, meg valahol meg is értem, hogy mégiscsak egy fiatalabb, biztosabb kezű, fejszámolásban sem utolsó személyben látják a személyzeti WC jövőbeli tisztaságának zálogát, de velem, szegény munkanélküli diplomással mégis mi lesz?
Szomorúan róttam az utcákat, lehorgasztott fejjel, meg ne lássák rajtam, hogy íme az ember, aki nem kell sehova. Nem láttam, nem hallottam, azt sem tudtam merre járok. Csak azt vettem észre, hogy közvetlenül előttem, egy üzlet bejárati ajtajából valaki egy vödör koszos, mosószeres vizet zúdít ki az utcára. Csodálkozva kaptam fel a fejemet.
És ekkor kaptam meg a kegyelemdöfést.
Az üzlet portálján hatalmas, csillogó-villogó fényreklám hírdette: "Porcelánbolt". Az ajtóban - fején babos kendővel, egyik elülső végtagjában portörlő, a másikban a kiürült vödör - egy elefánt állt, negédesen a képembe dúdolgatva, hogy "riszálom úgyis, úgyis! Riszálom!" ...
---------------
A fenti történet igaz, megtörtént történet. A személyiségi jogok tiszteletben tartása érdekében azonban a szereplő személyek és cégek nevét megváltoztattuk.
Ám ettől ez még mai, magyar történet maradt.
|
|