Fullextra.hu - FullExtra találkozó 2006. Pécs

Engem ért a megtisztelő feladat, hogy összefoglalót írjak a pécsi találkozóról. Örömmel teszek most ennek eleget,

... annál is inkább, mert e találkozó az én városomban zajlott. Gondolom, mindenkiben volt némi izgalom, a házigazdában mindenképp, az érkezőkben, s így bennem is, hiszen először leszek köztetek személyesen. Tudom, ismerjük mi egymást elég jól, verseinkből, írásainkból és a hozzászólásokból, de személyesen azért mégis csak más.

Pécsi lévén elsőnek érkeztem Zoliékhoz (az útmutatás pontos volt, Zoli precíz ember), aki rögtön körbevezetett, bemutatott a családjának, s azon izgultunk, ne essen az eső, de Zoli optimista. Én kaptam az első kitűzőt. Zoli azt mondta, nyugodjak meg, mindenkinek lesz. Jó ötlet – gondoltam –, az én helyzetemet mindenképp megkönnyíti majd.
Volt időm körülnézni. A kertben csodálatos növények: banánfa, citrombokor, hatalmasra nőtt datolya. A kert hátsó részében szökőkút, csordogál a víz, kerti bútorok, melyek alkalmat teremtenek a társalgásra, ismerkedésre. Megfordult a fejemben, hogy Zoli bizonyára itt szokott üldögélni az egyik kerti széken, s faragja valamelyik csodálatos versét a természetről.
Egy órán belül a többiek is megérkeztek, s amíg valakire várni kellett, addig kezdetét vette az utazási élmények elmesélése – csizi kocsija sajnos lerobbant, és ápolásra szorult –, és a nap hátralevő részéről találgatások. Előkerültek a fényképezőgépek, s lencsevégre került mindenki, sorjában.
Ha visszaidézem: Fényesi töpreng – gondolom, ahogy szokott –, Szkallas viccelődik, Ágnes, csizi körülötte, de az egész társulat rögtön feltalálja magát. Ágnes megkérdezi miért vagyok ilyen magas, Stando megmutatja újabb, nyomtatásban megjelent versét, Blue nagyon vidám. Sete szépen mosolyog, Samway a hintaágyban elmélkedik, Harmatocska és Marci valamiről diskurál. Marci ügyes, jó gyerek, jól bírja az ilyen összejöveteleket. Neti ábrándozik? – ki tudja... mango egy pohár pezsgőre invitál – sikerül neki. Laci meg a bajusza alatt nevet, valamit Vevának magyaráz. Az örökké mosolygós Erika megajándékoz minket parfümmel, kap mindenki a nemének megfelelőt.
Az asztalokon elhelyezett képeslapok hátulján kedves sorok vannak, s hamarosan elhangzik Csitesz válaszverse is.
Közben elkészült az ebéd, asztalhoz ülünk, ebédelünk. Az arcokon végigtekintve mindenki nagyon elégedett. Köszönjük zsuzsuzsu-nak is a franciás ízeket; azt, hogy oly messziről is gondolt ránk.
Ebéd után sikerült közös nevezőre jutnunk: irány a TV torony. De sajnos útlezárások miatt a belvárosban kötöttünk ki, ahol a Pécsi Napok rendezvényei zajlottak épp, így belecsöppentünk egy balkáni forgatagba. Városnézésünket rövidre terveztük, mert az Origo házba kellett sietnünk, a rádiós műsorra.

Khama megnyitotta a műsort, majd Szkallas nyitóverse következett: Faludy Györgytől szavalt – bevallom, rám nagy hatással volt előadói stílusa. Mindenki sorjában elmondhatta hozott versét, írását, vagy ha akarta, más művét is. Nem csak az érzékenyült el egy-egy vers olvasása közben, aki előadta, hanem az is, aki hallgatta. Én nem terveztem felolvasást, ezért valóban koncentrálhattam a művekre és előadóikra; remek versek voltak, remek előadásban! Néha nevetésben törtünk ki, ha valaki humorosat hozott. Máig nem tudom, miért kerek a csatorna fedele (mint kiderült nem is az a fontos), de azt igen, hogyha egy nő vezeti az autót, maradjunk csöndben, ha jót akarunk magunknak. Teljesen igaz!
Remek szavalók is vannak közöttünk, Szkallas, Ágnes, a vendég-Gabi (blue barátnője) és MZ/X, akik elődeink versét is ugyanolyan remekül tudták előadni, mint a sajátjukat, mintegy megkoronázva a műsort.
A végén, elégedett arcokat láttam, mindenki feloldódott, s az is bebizonyosodott számomra, hogy Khama remekül fogja össze a társulatot.
Voltak, akik rögtön hazaindultak, így Annától is búcsúztam, és megígértettem vele, hogy óvatosan vezet, vigyáz a lányokra.
Az utolsó mosolyok.
Az utolsó összenézések.
Az utolsó ölelések, kézfogások.
Kedvünket az időközben eleredő eső sem vehette el. Akik még maradtak, Zoliéknál megvacsoráztak, és koccintottak még egy utolsót, majd autóba ültek, és irány haza. Aki a pécsi szállást választotta, őket két fordulóval Zoli fuvarozta el. Ez alatt Szkallas mesélte korábbi élményeit, humora, előadói stílusa újból lehengerelt minket. Egy szép nap szép befejezése volt ez. A házigazdák vendégszeretete bámulatos volt, a kiváló barát is kitett magáért finom főztjével.
De azért, hogy a nap vége se teljen el csak úgy, Zoli kitalálta, hogy hatan üljünk az autójába: Zoli, Szkallas elöl, hátul pedig Ágnes, Eroica, jómagam és persze csizi, egy cseppet sem fájdalommentes pózban. A szállásig vezető úton eléggé aggódott – számoltatta velem vissza a perceket.

Egy blog-omban egyszer azt írtam, hogy az írás magányossá tesz. De mára talán be kell, hogy lássam, nem feltétlenül: ha jó emberek között, jó társaságban töltünk el néhány órát, napot.
Most búcsúzik a nyár, s jön az ősz, az én évszakom (tudom, mango és Neti ennek nem annyira örül). Ahogy a játszóterek elnéptelenednek és a hinták sem nyikorognak már, úgy adja át helyét a szórakozás a kitartó munkának. Új feladatok várnak ránk, újabb versek és prózák megírása, hogy ez által, mindenki a saját világában megtalálja helyét. Mert szeretjük, amit csinálunk; az alkotás boldoggá tesz.
2006. szeptember 16.
A barátságok megerősödtek és újabbak születtek.
Köszönöm Nektek ezt a napot!
Köszönöm Nektek ezt az élményt Barátaim!

Horváth Géza (hori)
Pécs, 2006.09.17.