Fullextra.hu - Mert a zene az kell!

Sokat vitatott darab. Ki ez a fantom? A felesleges harmadik, vagy csak az örök esélytelen, aki fellázad a sorsa ellen, és beleszeret egy gyönyörű lányba?

Tegnap este - inkább késő éjjel, - Az operaház fantomja című musicalt néztük sokan.

Az eredeti történet Gaston Leroux tollából lát napvilágot 1911-ben.
Az író 1868 május 6-án született, mikor is anyja Le Mansból Normandiába tartott. Évekkel később Gaston felkeresi születésének helyét, és egy temetkezési vállalkozóba botlik.
Élet és halál misztériuma egész életén keresztül foglalkoztatja.
A jogi egyetemet apja kérésére végzi el, ám mire diplomával a zsebében hazaérkezik, apja meghal. Egymillió frankot örököl, amit három év alatt sikerül felélnie.
Ekkor már egy francia újságnál rendszeresen jelennek meg cikkei. A párizsi Operaházban tett látogatása beindítja fantáziáját. Egy újsághír szerint az Operaház csillárja meglazult és a közönségre zuhant. Leroux, mintha csak erre a hírre várt volna. Sorozatban közölni kezdi Az operaház fantomját.

Úgy mondják, az Operaház alagsorában valóban rejtőzködött egy férfi, akinek az arcát csúf seb borította.

Korábban vándorcirkuszban mutogatták, ám a férfi megszökött, és az Operaházban talált magának menedéket.
Egy napon fiatal és tehetséges énekesnő érkezik a társulathoz. Christine Daaé. A fantom nemcsak szépségébe, de tehetségébe is beleszeret. Titokban órákat ad Christinnek, aki úgy hiszi a zene angyala vette pártfogásában, hiszen hajdan az apja ígérte meg neki, hogy majd elküldi hozzá a zene angyalát. A gondolat, hogy vigyáznak rá az égiek bátorrá és sikeressé teszi. A fantom pedig mindent elkövet, hogy a lány megkapja a hőn áhított lehetőséget, és megmutathassa magát. Sorozatban teremti a balesetveszélyes helyzeteket, míg végül eléri célját: az idősödő díva lemondja a fellépését, s helyébe Christine ugrik be.

"Gondolj rám, őrizz meg engem a szenvedély múltán…”

A beugró nemcsak a sikert hozza meg Christine számára, hanem a szerelmet is. Raoul de Chagny gróf hitetlenkedve nézi a fiatal énekesnőt, akiben gyermekkori barátját véli felfedezni.

A fantom természetesen őrjöng.

„Tőlem kaptál szárnyat. Emlékezz csak rá!
És most ez rá a válasz,
hogy elárulsz és megcsalsz!
Ő sem tudna rólad, ha nem fedezlek fel!
Christine…
Christine…

Sokat vitatott darab. Ki ez a fantom? A felesleges harmadik, vagy csak az örök esélytelen, aki fellázad a sorsa ellen, és beleszeret egy gyönyörű lányba?
Hős, vagy zsarnok? Önfeláldozó szerelmes, vagy önző torzszülött?
Ó, persze! Raoulnak lenni sokkal egyszerűbb! Egy Raoult könnyebb szeretni.
Nem is annyira mese ez! Megfelelő a megfelelőhöz.
A szörny nem nyeri el a szépség kezét. Félre áll a szerelmesek útjából, mert a világ így kívánja, és mert maga is tudja: a szerelmet nem lehet erőszakkal megszerezni.

A történetből 1986ban Andrew Lloyd Webber ír musicalt, a főszerepet feleségének szánva.
Tegnap este a 2004-ben készült filmet csodálhattuk végig, - s bár jól tudtam, mi lesz a vége, azért én mindig drukkolok: hátha Christine mégiscsak a fantomot választja.