Szimbólumok világa I.
Dátum: Február 16, péntek, 17:01:07
Téma: Anomáliák térben és időben
 |
Régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer írok a szimbólumok különös világáról... |
„A költői nyelv a szimbólumnyelv gyermeke…
Az emberiség anyanyelve: a költészet.”
(Hamvas Béla)
Régóta dédelgetett álmom, hogy egyszer írok a szimbólumok különös világáról, mert keresztül-kasul behálózzák mindennapi világunkat, ezért sokszor annyira triviálisnak érzékeljük őket, hogy már észre sem vesszük, és még kevésbé értjük meg. Pedig egyidős az emberiséggel (kezdődve a barlangrajzokkal), és nincs a földi életnek, a tudományoknak, a mindennapi jelenségeknek olyan területe, ahol ne fordulnának elő. Az írásjegy (betű, szám) is szimbólum, legalábbis abból alakultak ki, gondoljunk a régi korok képírására. A szimbólum lényege tehát, hogy mindig valami mögöttes jelentéstartalmat jelöl, hordoz, ami egyszerűbb szimbólumok esetén pusztán vizualizálással megfejthető (ránézek és értem), a bonyolultabbak megértése viszont már komolyabb elvonatkoztatást, absztrakciót igényel. Léteznek olyan szimbólumok is, amelyeket csak bizonyos beavatási fokozatba eljutott halandó érthet meg! Nem véletlenül, de majd erre is kitérünk.
Célszerű rögtön a szó etimológiájával kezdenünk, a szimbólum szó a szimbolon görög eredetű főnévből származik, amelynek jelentése: összevetés, összehasonlítás. A görögöknél ez nem jelentett mást, mint olyan jelet, jelképet, amit két ember őrzött magánál összetartozásuk bizonyítékaként. Régi korokat idéző filmekben gyakran látni félbetört medaliont, pénzérmét, vagy gyűrűt, aminek létezik az őt tökéletesen kiegészítő másik fele, amit valaki más őriz. Átvitt értelemben a szimbolon lényegi összetartozást jelent, ami alkalmassá teszi az anyagi, illetve a lelki-szellemi (transzcendentális) világ összekapcsolására.
A szimbólumok egymással analógiás kapcsolatban állnak, gyakran a kifejtésük is csak további szimbólumokkal történhet, és az analógiás kapcsolat okozhat logikai paradoxont is. A szimbólumok egymással való összefüggésben rendkívül bonyolult rendszert alkotnak. Miközben diszkriminatív logikánk szétdarabolja a világot különálló egységekre, addig az analógiás logika összekapcsolja. E kettő szintézise adhat csak valós világképet. Mert nem mondhatjuk sem azt, hogy a világon minden mindennel összefügg, sem pedig, hogy a dolgok egymástól függetlenül valami véletlen kapcsán viselkednek egyik vagy másik módon. Értenünk kell azt is, hogy a rendszer elemei milyen szempont szerint, mennyire közvetlenül vagy közvetetten, illetve milyen hierarchia szerint függenek össze.
A szimbólumok tehát a világ formát öltött tükörképei. De nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a látható világunk mögött létezik egy láthatatlan, forma nélküli világ, vagy tér, ami ugyanúgy az univerzum része, akárcsak a nem létező, meg nem nyilvánult lehetőség, amire legtöbbször tévesen azt mondjuk: semmi, holott ez minden, de nem semmi. Ez a tér, ami mindent befogad, mindent támogat, mindent létben tart! Ha nem lenne a tér, nem lenne a pont és a vonal sem. "Márpedig, mindannyian tudjuk: hol itt, hol ott, újra meg újra felvillan egy pont, megnyilvánul az Abszolútum." /Szász Ilma/
Minden nyelvet az ábécével érdemes kezdeni, tehát vegyük sorra a szimbólum nyelv legegyszerűbb egységeit:
A pont
Az euklédeszi geometriában a tovább nem osztható egységet jelöli. Szepes Mária azt írja róla: Minden erőhatás kezdete, a szunnyadó erők áttörésének kapuja. Hamvas Béla szerint az Isten rejteke. Dethlefsen szerint, mivel a pontnak sem kiterjedése, sem fizikai helye nincs (tehát dimenziója se), ezért nem a mi világunkból való, ahol mindennek van kiterjedése és dimenziója. Vagyis a pont metafizikai jelenség. Benne van minden, de csak mint lehetőség, megvalósulatlan állapot. Ezért a pont, bármilyen jelentéktelennek tűnik is, valójában a MINDEN! Ékes Ákos szerint a pontban benne van minden dolog, csak a tökéletes ellentétével együtt, ezért ezek kioltják egymást. De amint megbomlik az egyensúly, azonnal létrejön valami. A pont az állandóság, az örökkévalóság állapota. A kiindulópont, és a végpont. Kezdet és vég. Alfa és Omega.
A vonal
Ha geometriai szempontból nézzük, akkor a vonal az elmozdult pontnak felel meg, és mint olyan, tulajdonságai lesznek (hossza, iránya, dimenziója). Ha két pontot kötünk össze vele, akkor egy egydimenziós forma. Valójában azonban a két pont között végtelen számú kis pont jön létre, és a vonalat így is definiálhatjuk. Két vonal (azaz három pont) már meghatároz egy síkot, egy felületet.
Az önmagából kilépő pont, az elmozdult erő háromféleképpen haladhat: egyenesen, megtörten, és hullámvonalban. Ha akadálytalan az erőkifejtés, akkor a vonal egyenes lesz, akadályok felmerülésekor pedig irányt változtat, és cakkos lesz. Ezzel létrejön a szög (<).
A kereszt (két egymást metsző, egymásra merőleges vonal) négy részre osztja a felületet. A bal oldala a múltat, az emlékeket, a gátlásokat, a passzivitást, illetve a női oldalt jelképezi. A jobb oldala a jövőt, a terveket, az aktivitást, a férfias oldalt képviseli, ugyanakkor a múltat úgyszintén. Az alsó fele az ösztönéletet, az anyagi világot, és a poklot jelképezi, míg a felső rész az értelmet, az isteni világot, vagyis a mennyet, és ismét a jövőt. A kereszt további, összetettebb jelentéstartalmával később még foglalkozunk.
A sugaras csillagforma
Ha a pont nem egy irányban lép ki önmagából, hanem akár minden irányban kisugároz, akkor csillagforma keletkezik. A kisugárzó vonalak azt jelzik, hogy a középpontban energia-felesleg van. A sugarak végeit összekötve görbe vonalat, kört, vagy gömbfelületet kapunk. Az ilyen csillagforma a szétáradó energiát jelképezi.
A kör
A kör a végtelenséget, az örökké megújuló létet, körforgást, szellemiséget, egységet, az eredendő tökéletességet és harmóniát jelképezi. A platonikusok (és neo-platonikusok is!) szerint a kör, illetve a gömb a legtökéletesebb forma, ezért Isten is biztosan ilyen alakú. Deus est circulus. A kör hordozza eredete lényegét, hiszen sem területe, sem kerülete pontosan meg nem határozható, számokkal ki nem fejezhető (a pí értéke ugyanis transzcendens szám -> Lindemann, 1882.) A kör a megnyilvánult végtelen, a szellem jele.
A kör négyzettel a mennyet és a földet jelképezi, amelyek egymást feltételezik, kiegészítik. A négyzetbe rajzolt kör, a Mandala, a kör négyszögesítésének és visszaalakításának szimbóluma, a szellem megjelenése az anyagban, valamint abból való kiemelkedése. (Megj. A kör négyszögesítése matematikailag megoldhatatlan, azaz nem lehet körzővel és vonalzóval adott négyzettel egyenlő területű kört szerkeszteni.)
A két egymást metsző ikerkör a szövetség jelképe. A három koncentrikus kör: test, lélek, és szellem hármas egysége. A három egymásba kapcsolódó kör Szentháromság szimbólum: értelem, érzelem, akarat egysége.
Az olimpiai ötkarika az öt földrész szimbolikus összekapcsolását jelenti.
A négyzet
A négyzet zárt teret, bezártságot, korlátozást, megmerevedést, anyagiságot szimbolizál. A materiális, vagy ásványi világ jelképe, a négy sarka a négy elemet (tűz, víz, levegő, föld) hordozza magában. Ha az egyik oldalán áll, akkor stabilitást, ha egyik csúcsán, akkor labilitást (mozgást) fejez ki. A négyes egység kifejeződése: Szentháromság + a Gonosz.
A négyzetbe írt kör az anyagban rejlő isteni tűz szikrájának jelképe, amely az élet tüzével itatja át ezt az anyagot.
A spirál
A spirál, vagy csigavonal az örvénylés jele. A jobbra irányuló örvénylés a teremtő, a balra irányuló örvénylés a romboló erőket szimbolizálja. Az idő ciklusai is spirális alakban szállnak fölfelé vagy ereszkednek lefelé. A spirál lényegében a lineáris és a cirkuláris együttes eredője, vagyis az "örökösen visszatérő", illetve a végtelenségig "egyirányban haladó" minőségek konfliktusát feloldó forma. A lélek evolúciója is ilyen spirális vonalban halad: körben mozog, ugyanakkor ciklusonként mindig egy szinttel feljebb lép. Érdemes volna a fentiek ismeretében a különböző irányba forgó ciklonok (ciklon és anticiklon) élettani hatásait kielemezni.
A háromszög
 
Az egyenlő oldalú háromszög a hármasegységet jelképezi. A csúcsával felfelé mutató háromszög (tűz és levegő elemek) jelképezi a belső fényt, az emberi szívben jelenlévő Krisztust. Az ég felé szálló erők, az anyagi világból kiváló szellemi minőség, a felfelé (Isten felé) törő lélek szimbóluma. A csúcsával lefelé álló háromszög (víz és föld elemek) az anyagba való törekvés, a fentről lefelé áramló energiák, illetve Isten anyagi létet bevilágító fényének a jelképe.
A hatágú (Dávid) csillag
"Amint a hétköznapi ember erőfeszítést tesz a felemelkedésre, mágikus és spontán módon feltöltődik a krisztusi gyógyító erővel és mindazokkal a gyönyörű tulajdonságokkal, amelyeket inkarnációk hosszú során át épített be valódi lényébe, a mennyei testbe." (Balogh Béla: A végső valóság)
Nem nehéz belátni, hogy ez a szimbólum a felfelé, illetve lefelé irányuló egyenlő oldalú háromszögek egyesülése révén jön létre. Szimbolikus tartalma is megfelel a két ellentétes irányú erő találkozásának és szövetségének. Amikor ez a két aspektus egymással fedésbe kerül (Dávid csillag), megszületik a kozmikus egyensúly, a mesterlélek. Ennek a jelképe ez a hatágú csillag. A felfelé és lefelé mutató erők, energiák tökéletes egyensúlya, a földi és isteni világ szövetsége, a megtalált út, a megvilágosodás, a harmónia. A mesterlélek isteni örökségének tudatában van, nem ismer félelmet, tudja, hogy az Univerzumban semmi nincs, ami árthatna neki. Egyszerű, igénytelen, segítőkész, minden életet értéknek tekint és tisztel. Soha nem kérkedik azzal, amit elért, szerény és alázatos. Olyan, mint Jézus Krisztus.
A hatágú csillag szimbólumát több nép is átvette, de igazi erejét és lényegét a mai napig is csak kevesen értik. Nézzük csak meg, hol is találkozhatunk vele:
Indiában a szív csakrát (Anahata csakra) jelölik vele:
Salamon pecsétje, az Univerzum ősi szimbóluma az Alfától az Omegáig:
 
Az atom és atomenergia jelenkori szimbóluma:
A sheriff csillag az USÁ-ban: (bár létezik ötágú és hétágú változata is, ez az eredeti)
Az ötágú csillag (pentagram)
 
A felfelé álló ötágú csillag az ember jelképe, a csúcsán álló pedig az ördög vagy sátán jelképe. Az előbbibe bele lehet képzelni egy kiterjesztett karú, terpeszben álló embert, az utóbbiba pedig az ördög (kecskebak formájú megtestesülésének) szarvait, két pofaszakállát és állát.
 
Széles körben elterjedt tévhit, hogy a pentagram alapvetően negatív (boszorkányság, fekete mágia) jelkép. Nem feltétlenül. Minden attól függ, hogy a csillag milyen szögben áll. Ezt amúgy a többi szimbólum esetében is tapasztalni fogjuk, hogy az eredeti forma (vertikális) tükörképe mindig az ellentettjét, a negatív erőket, az Ördögöt jelképezi. Ahogyan az isteni világnak is fordított tükörképe az ellentétes minőségek sátáni világa. A fölfelé mutató csillag a szellemi magaslatok irányába törekvést szimbolizálja, a lefelé mutató az alvilág sötét erőit szólítja meg.
Itt szeretném azt is kifejteni, hogy a Sátán vagy Ördög (ki hogy hívja), bár így mondjuk, a keresztény vallás tanításaival ellentétben nem "a rossz" megtestesítője. Már csak azért sem, mert bipoláris világunkban szükség van minden dolognak, hatásnak, állapotnak vagy minőségnek az ellentettjére is. Mint ahogyan sötét nélkül nincs világosság, fájdalom nélkül nincs boldogság, és pusztulás nélkül nincs élet, "rossz" nélkül nem létezhetne a "jó" sem. A Sátánnak nevezett ellentétes minőségre - vagy nevezzük úgy, a pusztító, romboló erő – mindig szükség van, hogy a nyomában létrejöhessen az ÚJ ÉLET. Azt is mondhatjuk, hogy a Sátán nem más, mint Isten másik oldala: egyik kezével épít, a másikkal meg rombol. De mivel létezésünk alapja a teremtő erő, és nem a pusztító, így természetesen az előbbivel vagyunk elfogultak, és azt "jobban szeretjük". (Persze a másik oldalnak is vannak hívei.) Ennek megfelelően az építő energiákat fogom ezentúl én is pozitívnak nevezni, a pusztítókat pedig negatívnak.
Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a szimbólumok mindig valami rejtett, misztikus többletjelentéssel bírnak, amelyek a legtöbb ember számára megismerhetetlenek. Sokféle szimbólum létezik, s bár észrevétlenül, mégis elválaszthatatlan részei hétköznapjainknak. Az egyszerűbb szimbólumok könnyen értelmezhetők, a bonyolultabbakhoz kódrendszer szükséges, és vannak olyanok, amelyek tényleges tartalma csak a megfelelő beavatottsági szintet elérők számára válik megismerhetővé. Különös képi nyelv a szimbólumok világa, ahol nem az érzékszerv, hanem az érett emberi tudat a címzett, s ennél időtállóbb kódrendszert talán nem találtak ki soha. Mindenesetre engem lenyűgöz, bár még csak az ábécéjét tanulgatom, de úgy hiszem, általa lépésről lépésre közelebb kerülhetünk a bölcs Univerzum összefüggéseinek megértéséhez. Ennél nagyobb kihívás pedig nem létezik.
Folyt. Köv.
Forrás:
Szász Ilma: A ponttól a Mandaláig
Balogh Béla: A végső valóság
|
|