Fullextra.hu - Egy kis tárlatvezetés

Annyi bizonyos, hogy az 50 év körüli, autodidakta alkotó nem szokványos műveket készít.

Az enyészet metamorfózisa

Egy kiállítás az én szememmel nézve

Érdekes kiállításnak lehettünk szemtanúi az elmúlt napokban. holó Hobel László a Pogármesteri Hivatal udvarán, a régi barokk istállóban, az u.n. Mokos-teremben állította ki munkáit.
Annyi bizonyos, hogy az 50 év körüli, autodidakta alkotó nem szokványos műveket készít.
Bevallom őszintén, eddig csak csoportos tárlaton találkoztam egy-egy művével, s gondolatban egyetértettem a látogatókkal, akik furcsán vizsgálgatták az ócska fadarabokból, pl. régi vécéajtóból, vasroncsokból, rozsdás drótokból, szeméttelepre illő, vagy szeméttelepen talált természetes anyagokból kreált műveket.

Ez a kiállítás nem sznoboknak, és nem a hagyományos művészetek kedvelőinek való. Mi tagadás, többen már az ajtóból visszafordultak. A modern művészet kedvelőit viszont levette a lábáról a látvány.
A kiállítás hű a címéhez. Az enyészetnek indult „kacatok” művészi alkotássá alakultak át holó Hobel László kreativitása által, megdöbbentve, rádöbbentve a közönséget arra, hogy az idő múlása milyen károkat okoz a természetben, s ideje volna újra hasznosítani, megmenteni ezeket a valaha volt értékeket. Talán a Geo Arthoz, a földközeli, természetközeli művészetekhez állnak legközelebb ezek az alkotások, de valójában egyetlen stílusba sem skatulyázhatók be. Látszik, hogy az alkotó érzésből dolgozik, belső indíttatásból, ami veszélyes terület, ám legtöbb munkájára kifejezetten pozitív hatással van.

A vendégkönyv bejegyzései főként a kifejező színeket, a különleges térformákat dicsérik. Egy elismert rajztanár véleménye szerint: döbbenetes alkotások, melyek a világ bármely kiállítótermében megállnák a helyüket.
Egy másik bejegyzés: Végre egy tárlat a sorsművészetekről!
Furcsa talán, de a kiállítás összhatásában engem is lenyűgözött, legtöbb darabja bennem is furcsa érzelmeket keltett és nagyon elgondolkodtatott.
holó Hóbel László több művének címet adott. Ezt ki szereti, ki nem. Engem segített az alkotások megértésében, bár a fantáziámra nagy szükségem volt így is.
Ízelítő a címekből: A Paraszt Golgota, a Kereszt, az Asszírok, A biciklista apoteózisa, A versenyló halála, A fej, mint csendélet (fej nélküli korpusz egy keresztfán, ami számomra a vallás, a vallásosság metamorfózisát is jelenti), A szabadság szültése (amely akár péniszként, akár egy pisztolyként stb. fogható fel ), s talán a kedvencem, A Forrásnál című alkotás(mely számomra a vizek, a tiszta források átalakulását szimbolizálja. A művet holó Hóbel László szennyezett gézdarabbal bugyolálta be, ezzel is érzékeltetve számomra azt, hogy még sebeinket, a Föld sérüléseit sem tudjuk sterilen begyógyítani.