Fullextra.hu - Kenya, ahogy én láttam... 3. rész.

Akik megálmodták, hogy visszaadják ezt a földet is a természetnek, sok évi munkával telepítettek csodálatos erdőket.

A szafari hihetetlen élményei után nem is gondoltam volna, hogy tartogat még az utazás rendkívülit.
Azt hiszem, az élményeket még így utólag sem igen tudnám rangsorolni, mint például ez volt a legjobb, aztán meg amaz. Minden kirándulás felért egy-egy csodával.

Ellátogattunk egy krokodil farmra, ahol krokodilokat tenyésztenek, hasonló módon, mint nálunk a csirkéket. A tojásokat gépben keltetik, és a kiskrokodilokat külön terráriumokban tartják a nagyságuknak megfelelően.
Érdekesség, hogy a vadállatok védelme érdekében hozott szigorú törvények értelmében még a tenyésztett krokodilokat sem engedik az országban feldolgozni. Kenyát minden vadállat csak élve hagyhatja el.
Reméljük, a nagy erőfeszítések eredményesek lesznek, és a páratlan növény-, és állatvilág nem zsugorodik tovább.
A tulajdonos kedvence egy százéves teknőc, kinek rendkívül jólesett, amikor a tokáját vakarásztuk. Milyen gyarló is az ember. Azon gondolkodtam, hogy mi már régen nem élünk majd, mikor ez az állat még mindig itt sétálgat és várja a simogatásokat. Páncélját és méreteit csak bámultuk...
Nem kevésbé csodáltuk a farmon megtekinthető kígyókat sem. Az óriás pitonokat, a zöld mambát, vagy a rettegett fekete mambát. Idegmérge annyira félelmetes, hogy marás esetén csak pár perc áll rendelkezésre az ellenanyag beadására. Ez gyakorlatilag lehetetlen. Ha valaki valamilyen csoda folytán mégis túléli a marást, akkor is súlyos károsodást szenved.
Ez a kígyó akár négy méterre is megnő. A fűből másfél méterre kimagasodva támad megzavarójára, erős sziszegő hang kíséretében, akit akár üldözni is képes. A fekete mamba a leggyorsabb mozgású kígyó. Az egyébként szürkeszínű állat, nevét a meglepően nagyra tátható szája belsejéről kapta, mely koromfekete.
Örülök, hogy csak a terráriumban találkoztam vele, és nem a szabadban.
Bátorságomat igazolandó, azért közelebbi ismeretséget kötöttem egy zsenge korú bájos pitonnal. Olyan három méter lehetett, és kar vastagságú. Mikor a nyakamba tettem, bőre selymes puhasága, száraz hűvös tapintása nagyon meglepett. Egyáltalán nem volt undorító - inkább különleges.

A következő érdekesség egy rezervátum volt, amely a gyarmatosítók által tönkretett, szinte elsivatagosodott féldrágakő bánya helyén, nagy erőfeszítésekkel lett létrehozva. Akik megálmodták, hogy visszaadják ezt a földet is a természetnek, sok évi munkával telepítettek csodálatos erdőket. Az erdőkben a kenyai népcsoportok életét bemutató rezervátumot alakítottak ki, elkülönítve egymástól a kis mikroközösségeket. Itt az ősi kultúra szerint élnek a kikuju, luhja, nilota, kamba, kelendzsi, maszáj családok, bemutatva a látogatóknak mindennapi tevékenységeiket.
Kipróbálhattam, hogyan zúznám lisztté a kölest. Azonnal rájöttem, hogy lényegesen egyszerűbb a szupermarketben megvásárolni a kívánt mennyiséget.
Életem Fényének javasoltam, hogy adjon hálát az égieknek azért, hogy nem oda születtünk, mert nem sok köleskenyeret enne, ha nekem kellene ezt a tevékenységet végeznem.
Ezekben a törzsekben a munkamegosztás nő és férfi között roppant igazságos. Férjem szerint tökéletes. A nők gyűjtögetnek, feldolgoznak, főznek, takarítanak, gyereket nevelnek. De természetesen a nehéz munkát a férfiak végzik, mivel reggel felkelnek, kiülnek egy árnyas fa alá és beszélgetnek az élet hatalmas igazságairól. Ebéd után kis alvást követően, - mindezt megismétlik. Este pedig megoldják az utódlás felmerülő kérdését is.
Talán hozzájuk is elér majd valamikor az emancipáció, de addig azt hiszem, még sok-sok kölest kell a kövekkel összetörni, ezeknek a nagyon nehéz körülmények között élő nőknek.

Látogatást tettem egy varázsló barlangjában. Együtt énekeltünk és zenéltünk a felhalmozott ősök koponyái mellett. Az elhunyt varázsló ereje és szelleme átszáll az új varázslóba, erősítve tudását, abban az esetben, ha a koponyáját ott őrzi maga mellett. Ebben nagyon hisznek. Az én varázslóm is büszkén mutatta, a nagypapája, dédnagypapája, üknagypapája…stb fejét. Szerencse, hogy nem vette észre, hogy a szőr felállt a hátamon, mikor közelebbi megtekintésre az orrom alá nyomta az egyik delikvenst.
A szertartással - állítása szerint - a nyaralás hátralévő idejére tökéletes védelemmel látott el. Mint elárulta, többé nem kell tartanom a maláriától, mert a nyakamba akasztott talizmán biztos gyógyszer. Persze csak külsőleg alkalmazva. Még szerencse…..
Este a szobában gondolkodtam a dolgon, de végül úgy döntöttem, mégis csak beveszem az itthonról vitt melorant is. Biztos, ami tuti…

Folyt. köv..

Képek az utazás fórumban..