Magándallam, - március tizenötödikén
Dátum: Március 15, csütörtök, 10:37:58
Téma: mango
 |
Sok minden fér el egy ilyen nyilvánvalóan köznapi csütörtökben, ami azért ma kicsit más, mint a többi csütörtök. |
Azt hiszem, utoljára azokon a régi, gyermekkori tavaszokon volt ilyen a március tizenötödike, mint amilyennel ma ajándékoz meg minket a természet: igazi tavasz van…
Emlékszem, a kötelező sötét szoknya, fehér blúz és fehér térdharisnya volt az egyenöltözet, - így mentünk ünnepelni.
Aztán jött sok-sok olyan március tizenöt, amikor még a télikabát sem került le rólunk, vagy éppen hatalmas hóvihar vagy fagy, de legalábbis nagyon hideg volt ezen a napon.
Ma mintha újra a régi lenne a tavasz…Mintha újra az eszmélésem körüli időszak lopódzott volna vissza egy kicsit…
Verőfényes, tündöklő ez a piros betűs csütörtök, - itt a hegyen olyan mély a csend és a békesség, hogy szinte hallani lehet.
Tudom, ez képzavar, - de ellentmondásaink ütközéséből akár okosodhatunk is, - és bevallom, másként nem tudom leírni azt a csodálatosan szép időt, amit most tapasztaltam, ahogy a kutyámmal a hegyen csavarogtunk.
Ha azt írom, hogy zümmög a levegő, nyílnak a virágok, szinte hallhatóan pattannak a rügyek és ontja fényességét a nap, - akkor túl dagályosnak hangzana az egész mondat.
Pedig így van.
Sétálok Cipóval a kedves kis budai utcákon és semmi sem tudja megzavarni a nyugalmamat és a gyönyörködésemet a tájban.
Alattam, a lábam alatt egy csodás félkaréjban lüktet Budapest – ide semmi zaj nem ér fel, csak a vakító sárga fény zúgása és a mélykék csönd.
Fenséges.
Nem tehetek róla, én ezidőtájt kezdek feléledni tetszhalott álmomból, amibe a szép, simogatós ősz elmúltával hullok minden évben.
Most lényem minden rostjával ebbe a gyönyörűséges napba vagyok lehorgonyozva, és nincs semmi, ami elronthatná ezt a kézzel fogható, tapintható, érezhető csodát.
Bennem rend van, béke és nyugalom. És várakozás.
Várom a következő és az azután következő napot, mely egyre szebb lesz, minél beljebb jutunk a tavaszba, amit én annyira várok…
Sok minden fér el egy ilyen nyilvánvalóan köznapi csütörtökben, ami azért ma kicsit más, mint a többi csütörtök. Előre jelezte szokatlanságát ez a tavasz, hiszen a tél is kegyes volt velünk. Most mégis hálás vagyok ennek a mai napnak ezért a rengeteg fényért és csendért, ami körüllebeg…
Jegyzetemnek nem tárgya semmi más, csak a tavasz köszöntése március idusán, - pont úgy, mint gyermekkoromban.
Írásomban talán pátoszt vél felfedezni az olvasó. Ez olyan titokzatosság lehet, amikor az emelkedettség eléri azt a hangmagasságot, amelyen a hang, - ha kimondjuk, megbicsaklik. Jobb, ha egy lépésre a végső céltól rábízzuk a szavakra a munka nehezét, - a megértést; hogy az, a tehetetlenség törvényénél fogva maga fussa be az útját, éppen csak alkalmat adni alája, lehetőséget hogy megéledjen.
Az alkalom - jelen esetben - ez a pár, bennem kóborló mondat le-, és kiírása. Most átadtam gondolataimat a betűknek, - és innentől kezdve mindenki önmagán át látja a mai napot.
Én így, ahogy fentebb olvasható.
Méltósággal, betelt szépséggel, emlékezéssel, áldott, mélységes szeretettel, békével és renddel a szívemben.
Gyönyörű nap van.
Igazi tavasz.
Budapest, 2007. március 15.
|
|