Fullextra.hu - Ismét távozott egy színész...

Életének 70. évében elhunyt Madaras József színművész.

A Kossuth- és Balázs Béla díjas színművész a pilisi Máriahalom községben, egy magánpanzióban élt már egy éve. Madaras Józsefet a szobájában, az asztalra borulva találta kedden délelőtt a panzió igazgatónője.

Madaras József 1937. augusztus 16-án született a romániai Rigmányban. Marósként, majd kertészként dolgozott, 1958-ban elvégezte a Színház- és Színművészeti Főiskolát. Ezután a győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, majd 1959-60-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott.

1960-61-ben az Állami Déryné Színház, 1961-1966. között a Thália Színház tagja volt. 1966-69-ben a Pannónia Szinkron Stúdióban dolgozott. 1969-71 között az Irodalmi Színpadon, 1971-74 között a Nemzeti Színházban játszott, 1974-76-ban ismét az Irodalmi Színpadon szerepelt. 1978-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának tagja volt.

Madaras József szerepei többsége egyszerű emberek, a feltörekvő népi hősök igazságáról és nehézségeiről szól. Robosztus munkás- és parasztfigurák, sorsukkal elégedetlen, kitörni vágyó kisemberek megszemélyesítőjeként vált ismertté.

Legnagyobb színpadi sikerét Fejes Endre Rozsdatemető című színművében aratta, Hábetler Jani szerepében. Az őt idéző legjellegzetesebb figurákat Jancsó Miklós és Kovács András filmjeiben alakította. Játszott: Szegénylegények (1966), a Csillagok, katonák (1967), az Égi bárány (1971) című filmekben, illetve a Ménesgazda (1978) alkotásban is. Az országos népszerűséget egy filmsorozat hozta meg számára, amelyben Kántor, a nyomozókutya rendőr gazdáját, Csupati őrmestert alakította.

Madaras Józsefet 1974-ben Balázs Béla díjjal, 1978-ban érdemes művész címmel jutalmazták. 1978-ban elnyerte a filmkritikusok díját, valamint a locarnói fesztivál nagydíját. 1966-ban megkapta a Kossuth-díjat, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíját.

A művész 1990-ben az Agrárszövetség országgyűlési képviselőjelöltje volt.1992-ben máig tisztázatlan körülmények között vérbefagyva találták lakásán. Súlyos koponyasérülése után csaknem egy évig kómában feküdt. Újra kellett kezdeni az életét, meg kellett tanulnia járni, beszélni, önállóan élni. 2001 óta ismét dolgozott, játszott színpadon és filmekben is. Legutóbb 2006-ban Szabó István Rokonok ncímű filmjében láthatták őt a nézők.
...és már újabb szerepben sajnos soha többé.

Forrás: origo