Fullextra.hu - Csupán egy dalért...

Egész véletlenül kerültem ide, barátnőm orgonál, s meghívott.

Lágy és mégis erőteljes. Az egész templomot, annak minden zugát átjárja Schubert egyik híres dala: Du bist die Ruhe...(Békességem...) Gyönyörű szerelmes dal, mintegy pecsétje az ifjú pár ígéreteinek.
Montpellier-ben, a St. Roch templomban hallgatom.

Egész véletlenül kerültem ide, barátnőm orgonál, s meghívott.
- Gyere, ez igazán érdekes lesz! Egy burzsoá esküvő a kedvenc énekeddel.
Nem tudtam ellenállni.

Ahogy mondani szokták, hívatlan vendégnek sarokban a helye... Talán mégsem vagyok hívatlan. Elkeveredtem a forgó sokaságban, úgy, hogy jól lássam az énekesnőt, a jegyespárt, s a vendégeket.

Montpellier a Földközi tengertől 20 km-re fekszik, Marseille és Narbonne között.

Közkedvelt jó levegője és szép fekvése miatt. Sok északon élő francia álma, hogy nyugdíjas korukban ide költözzenek.

Hisz Montpellier-nek nincs ipara, s egyike azoknak a városoknak, ahol a legtöbb kórház, ill. klinika található. Mindez vonzó, nem csupán az idősebbeknek, hanem az úgymond gazdagoknak is. Óriási különbségek találhatóak ugyanis itt is: az emberek nagy része szegény, a fizetések alig érik el a létminimum határát. A helybeli lakosság nyelve nem francia, s nem szeretik az északiakat, egymás között tartanak össze.
Nehéz köreikbe bejutni, évtizedek kellenek hozzá.

Mégis. A gazdag osztály természetesen itt is összetart. Ez is egy olyan zárt kör, ahová nem lehet bejutni, hacsak valaki nem születik bele. Egy alkalommal férjem egy ilyen körből származó egyetemista lányt tanított. Meglepő módon már mindenki tudott érkezéséről.
Meghívások várták, estéről estére, teljes itt tartózkodása alatt.

Számomra soha sem az számít, hogy valaki milyen osztályból származik, mennyire gazdag. Hogy Jóbot idézzem : "Az Úr adta, az Úr vette el - áldott legyen az Ö neve ". S az elmúlt három évben különösen megtanultam, hogy az Élet, az egészség, az egyén boldogsága mindennél többet ér.

Most mégis kíváncsian nézelődök. Mindez talán azért, mert szeretem az embereket. Érdekel, hogy lelkük mélyén milyenek lehetnek... Ezzel a "szemüveggel" figyelek, amíg tart az esküvő.

Délután három óra lévén a "hölgyek" nagy része kosztümben jelent meg. Óriási kalapkölteményekkel, néhány esetben - egészen meglepett - fekete csipkekendövel takarva kivágott ruháikat. Csodálkozva állapítottam meg, hogy nagyon kevesen öltöztek "divatosan", egy-egy drága ékszer árulta csupán el gazdája helyzetét. A férfiak öltönyben, fehér ingben és nyakkendőben kísérték párjukat...

S közben, a nagy kalapok alatt huncut szemeket látok, egy-egy ismerős egymásra mosolyog. Emberek. Mint mindenki. Már alig várják, hogy vége legyen a hosszú szertartásnak... Mégis. Meghatott és mindig meghat a szeretet. Természetesen láthatóan nem voltam ismerős. Mégis, szeretettel üdvözöltek. Ha talán csak megszokásból is.

S ahogy ismét visszakerültem az utca forgalmába elgondolkoztam. Új élet kezdődik. Két ember egymásra talált. Isten áldja meg őket...
Szeretettel és hűséggel. Hisz mindannyian erre vágyunk. Szegények és gazdagok.

Emberek.