Fullextra.hu - A tabletta

Kezembe került egy régebbi írásom, ami már több helyen is megjelent, - így némelyeknek ismerős lehet a történet. Mégis újra közreadom, - mellékelve a jólismert szlogent: egy újszülöttnek minden vicc új...

A minap egy rossz mozdulattal megrándítottam a jobb csuklómat. Iszonyú fájdalommal járt minden egyes kézmozdulat: még a fogmosás is maga a beduin pokol volt, bal kézzel meg olyan ügyetlen vagyok, hogy szinte már szégyellem…
Az egyetlen dolog, ami ilyenkor megoldásra vár: a probléma ügyes megoldása – mondta egykoron a bölcs Murphy, és lőn. Elügettem az illetékes rendelőintézetbe, ahol egy nagyjából velem-korú, jósvádájú orvos szakértően, hosszasan tekergette a fájó testrészt.
Bevallom, engem azokban a percekben, - azon kívül, hogy erősen összepréseltem az ajkaimat, nehogy vad üvöltésben törjek ki, - semmi a világon nem érdekelt: sem irodalom, sem a Duna vízállása, sem az emberiség jövője…Csakis az elviselhetetlen kíntól szerettem volna minél hamarabb megszabadulni. Csak engedné már el a kezemet, csak szabadulhassak - fohászkodtam fogcsikorgatva. Évezredek teltek el.
Egyszerre csak megszületett a csalhatatlan diagnózis.
Egy könnyed, egyszerű kis ínszalaghúzódás. Semmiség. Borogatás, pihentetés, és háromszor egy szem apró csodatabletta.
Az orvosokra oly jellemző ótasmán rovásírással máris egy helyes kis receptet firkantott: a megmentőm, a tabletta immár ott virított felírva a szép piros fejléces papiroson. A csuklófájdalomnak 4-5 nap múlva búcsút is mondhatok – ígérte mind a negyvennyolc hófehér, Dentamix13 fogkrémmel súrolt fogát rámvillantva.
Elomolva jöttem ki a klórszagú rendelőből.
Éljen. Ez igen. Ez azért nem semmi. Lám, lám: csak érdemes fizetni a horribilis TB-t, és kár szidni a gyógyszerárakat…Szinte szégyelltem az orcámat, amiért háborogtam olykor-olykor, ha egy sima fájdalomcsillapítóért csillagászati összeget adtam ki a patikában…És tessék, most pont egy ilyen csuda kis tabletta segít rajtam…
A csinos kis vénnyel a kezemben áhítatosan tértem be az első, utamba eső gyógyszertárba…Nos, itt bújik meg valahol az a remek kis tabletta valamelyik szépen fénylő, barna kis forgatható polcon…Már az első pillanatban megszerettem még a patikusnőt is, noha morcos volt és olyan volt a haja, mintha habverővel fésülködött volna, és csúnyán nézett rám a szemüvege mögül. Nem baj. Semmi sem baj, - csak ki tudja olvasni azt az ótasmán rovásírást…
Kiolvasta, ideadta. A kezemben tartottam a megmentőmet: csinos kis lila kapszula.
Itthon első dolgom az volt, hogy azonnal lecsavartam a kupakot az ásványvizes palackról, kiöntöttem egy nagy pohár vizet, és máris bontottam ki a dobozt.
Kiesett belőle a betegtájékoztató : „Szedése során ritkán emésztési zavarok, heves szívdobogás, izzadás, álmatlanság, fejfájás, hallászavar, olykor átmeneti süketség, kiütések, fáradtság, bágyadtság, aluszékonyság vagy épp ellenkezője: zavartság, izgatottság, erős arcpír, szorongás, dühkitörések, nagyon elvétve öngyilkosságra való késztetés fordulhatnak elő...”
...nos, ez volt az a pont, amikor azt mondtam: ugyan már! Mi ez a kis csuklófájdalom...?!
Azt is írta az okos Murphy helyes kis napsárga kötetében, amit már ronggyá olvastam az évek hosszú során, hogy „Mindent ki kell próbálni egyszer. Kivéve a vérfertőzést és a népi táncot.”
Murhy egész biztosan nem olvasta ezt a betegtájékoztatót.
Nos, én nem szedtem be ezeket a csinos kis kapszulákat. A csuklóm még néhány napig picit fájt, - de mi volt ez ahhoz, ami akkor lett volna, ha az összes mellékhatást produkálom...?!
Bevallom, örültem. Megúsztam egy sima kis csuklófájdalommal.
Ez is valami...! Milyen kis dolgoknak is tudunk néha örülni...

1999.