Életünk Indiában – IV.
Dátum: Május 31, csütörtök, 20:52:16
Téma: Ország Világ
 |
...van itt jégkrémárus és nem tudom milyen árus, aki biciklin járja körbe a falut és mindig dudál, hogy észrevegyék. |
Tegnap volt a második nap, hogy hajnalban kb egy órát esett az eső és volt kisebb vihar - bár az szerencsére messzebb. Nagyon aranyosak voltak a madarak, a varjak károgtak, a pálmákon hármasával, négyesével fürödtek.
Ami kimondottan vicces volt közben: van itt jégkrémárus és nem tudom milyen árus, talán halas lehet, aki biciklin járja körbe a falut és mindig dudál, hogy észrevegyék. Az esőben, villámlás és mennydörgés közben is itt tekert hajnali hatkor és nyomogatta azt a fura hangú kis dudát.
Reggelre persze változatlanul nagy hőség lett.
Most napközben is kicsit be-beborulgat, nem tudni lesz -e eső vagy csak úgy gyülekeznek a felhők, kicsit fújdogál a szél is, mi pedig egyre nehezebben bírjuk a meleget... Valamelyik nap volt egy film, valami anakondás, na ott épp monszunidőben ment a kis csapat a dzsungelben, mondtuk is, hogy itt is ilyesmi lesz majd, mikor egész nap esik...
Tegnapelőtt este kiültünk a terasz elé, a mécses tovább bírta, a gyertyát viszonylag hamar elfújta a szellő. Beszélgettünk, néztük a holdat (most dagad, de itt ugye nem oldalról, hanem lentről felfelé, mint egy száj), néztük a hatalmas pálmaleveleket tőlünk 2-3 méterre, még hatalmasabb volt az árnyékuk a szomszéd ház falán. Jó itt.
Itt a teraszon az ajtó előtt szoktuk kitenni a szemetet (a tulaj szokta onnan elvinni). Talán egy hónapja lehetett, hogy egy reggel ki volt borulva a kis szemetes, a nejlon szétrágva, láttunk rajta fognyomot is. Azt gondoltuk, valami menyét-szerű állat lehetett. Tegnapelőtt este tévéztünk, kintről hallottam, hogy zörög a nejlon. Kinéztem, felkapcsoltam a villanyt, persze már nem láttam semmit. Ezt vagy háromszor eljátszottuk, az izé, meg én. Aztán a következő zörgésre kinyitottuk az ablakot óvatosan, én azon néztem kifelé, Zoli pedig az ajtóból, villany, és... egy szép, kövér fekete patkány nézett ránk. Nem ijedt meg túlzottan, sőt egyáltalán nem.
Egy darabig nézett, aztán komótosan, szépen lassan lement a lépcsőn és odébbállt...
Jó kis termetes jószág, mint egy kisebb macska, jó húsban volt, nagy fejjel, kerek testtel, mint egy kövér kismalac. Jót mosolyogtunk rajta.
Ugyanaznap rekordot döntöttünk csótányügyileg: eddig max. 6 jött elő szépen egymás után, tegnapelőtt tíz, de ilyenkor az a jó, hogy előjön egy csomó, aztán pár napig nem nagyon látni őket.
Mielőtt nagyon elszörnyülködnétek ezeken az állatokon: ez is hozzátartozik az itteni élethez. Nem vesz el annyit a szépségből, amennyit egy-egy pálmafa, vagy hatalmas pillangó hozzáad. Jó itt nekünk, jól érezzük itt magunkat.
|
|