Fullextra.hu - Az évszázad nyelvvitája 1.

A közel hetven évig tartó sumér nyelvvita a forradalmakat gúzsba kötő évektől az első világháború világégéséig tartott.

A magyar és az európai nemzetek szabadságharcainak leverését követő években másfajta forradalom tombolt az európai kulturális életben. Olyasféle, melyben mi sokáig nem vehettünk részt, de közvetetten rólunk is szólt.
Egyik oldalon álltak azon tudósok, kik egy indoeurópai ősnyelv megtalálásában voltak érdekeltek, s akik kutatásai egy harmadik, az egész nyelvtörténetet meghatározó teóriát állították fel. Ezek a tudósok nemcsak többen voltak, hanem érveik és tudásuk hatalmával átformálták az egész ókori kultúráról és nyelvfejlődésről kialakult képet. Eredményeik nem kezdeti feltevésüket indokolták. Ellenkezőleg, teljességgel az indoeurópai ősnyelv elsődlegességét cáfolták.
A másik oldalon álltak a sémi nyelvek ősiségét és elsőbbségét védelmező nyelvészek. Nagy tudósok voltak, de érvelésük során sokszor a tudományt is feladták, hogy politikai szempontjaik érdekében összekuszálják a tudomány irányait.
A közel hetven évig tartó sumér nyelvvita a forradalmakat gúzsba kötő évektől az első világháború világégéséig tartott.

1850-ben Edward Hincks angol asszirológus egy sémi nyelvtől idegen írás gondolatát vetette fel, mely szerinte indoeurópai nép nyelve volt, s mely nép erős összeköttetésben élt az egyiptomi kultúrával és írással.
Hincks volt az első, aki elsőként megfestette írásjelekből a Nebukadnezar és Sanherib, nevét, és kimutatta az asszír írás szótagjellegét.
1857-ben megváltoztatta a egyiptomi származáselméletét, és az ékírás őshazájaként a Tigris és az Eufrátesz közét jelölte meg. Rawlinson után akkádnak nevezte az írásfeltaláló nép nyelvét, de nem tágított az indoeurópai származáselmélettől sem.

1853-ban kezdi első eredményeit Creswicke Henrik Rawlinson, akinek nagy érdeme volt a behisztani feliratnak pontos lemásolása, aki az archeológia és az ókori nyelvek kutatásának területén forradalmi eredményeket ért el, s rendkívül nagyszámú asszír és babiloni ékiratot gyűjtött össze Babilon és Ninive romjai között, és ezeket sikerült neki más régészek segítségével megfejtenie. Rájött, hogy az Achémenida királyok előtti időkből származó ékiratok egy sémi nyelvektől idegen nyelven írtak, melyet ő szkítának vélt, s ekként tájékoztatta az angol tudományos köröket. Erre rögvest a sémi nyelvek elsőségét hirdető körök megszólaltak. Elsőként Rawlinson elméletét Löwenstern nevezte fantazmagóriának.

Julius Oppert 1855-ben jut arra a megállapításra, mellyel Rawlinson kutatásait igazolja, mely szerint egy nem sémi, egy a szkíták által meghonosított ékírásos nyelvet vélt kiolvasni a méd királyok előtti korból kiásott ősi táblák alapján. Mikor az Achémenida feliratok olvasásakor szkíta gyököket talált, bizonyítottnak látta azt az előfeltevését, mely szerint az általa tizenhat fajta ékírástípust egy ősi szkíta ékírás előzte meg, mely szkíta nyelvű nyelvű nép találmánya, s a többi ennek az átvétele.
Oppertnek Hunsdorfer (Hunfalvy) Pál már az első bizonyítási kísérletek idején hevesen nekitámad.

„Oppert nagy munkáját, melyet a borzipai felirat fejtegetésiben is emleget, várva várjuk; s ha legnagyobb óvakodással nézünk is eleibe, lehetetlen mindazonáltal tagadni a megragadó érdeket, mellyel reánk tekint. Az altáji nyelvtudomány sokkal nevezetesebb helyet készül foglalni az európai tudományban, mint magunk mertünk neki kitűzni. Mióta szerencsém van ezen nagy tárgyról - értekezni az akadémia üléseiben, e kép lebeg vala, elmém előtt: Az egybehasonlító magyar nyelvészet igen is altáji nyelvészet lesz, mely az altáji nyelvek tudományát ki fogja sütni; s azt az árja és sémi nyelvtudományok mellé harmadik tagul sorozni. Ebben a különbszerű magyar nyelvtan és szókönyvi készület is maga méltóságához illőleg alaposan és világ-viszonyi tudattal fog előteremni. Ilyen készültségű altáji nyelvtudomány az altáji népek középkora és ó-kora történeteit napvilágra fogja hozni, mi által az egyetemes történelem sok hézagja be lesz töltve, és hibásan megírt lapjai kiigazítva. Végre a szerencsés véletlen, vagy miért ne mondjuk? isteni gondviselés által megőrzött finn népköltés, jelesen a Kalevala, az emberiség ős szellemi birtokát kiegészítvén, s a közép ázsiai népeknél is remélhető ókori kincsek hozzája csatlódván az altáji népek új tulajdonságuknál fogva is be fognak állani a szellem hirdetői közé, -miben én legnagyobb diadalát szoktam sejteni saját képi tudományunknak. - Ez vala azon eszménykép, melyből erőt és kitartást nyertem a nem- háládatos munkára. Felszólítom azokat, a kik tudnak és akarnak ítélni, ha nem ment-e ily irányba kicsi iparkodásom, s ha nem volt-e kész lemondani a közönség helyesléséről is, csak megtarthassa ez irányt.
Most Oppert és mások által olyan kilátás nyílik előttünk, milyen az előtt senkit sem buzdíthatott nálunk a gyűlöletes nyelvtanulásra. Álljunk mindnyájan ez új kilátóra; s ítéljünk, vajon eddigi iparkodásunk elfordít-e a nagy, de még homályos céltól? Vagy nem érünk-e inkább ez által legjobban meg annak megítélésére sőt megtanulhatására is, a mi nélkül Oppertnek s bárkinek kutatásait nem használhatnók? A finn tudomány nélkül nem értené Oppert a Szardapálokat, Nabukhodonozorokat, Dáriusokat, mert az északi finnek nyelve a legrégibb alakban tűnik elő.
Hasonlót kell mondanunk a Léna mentiben lakó szakákról, kiknek nevét már Herodotosz ismerte. Dél felől tolattak ezen népek északra, s ki mennél északibb most, annál előbb érezte vala a déliek tolását; s mert északra került, azért maradt meg. - Ezeket ajánlom figyelmébe mindenkinek, ki a magyar-finn kérdésről csak Budai Ézsaiás, Fessler stb tudásával mer ítélni, - mert ma holnap Nabukhodonoszor is fel fog támadni ellenük.- Mi pedig nem tehetünk róla, hogy ez alkalommal is Bábel tornyáról értekezvén a Kalevalával és finnismussal végezzük.”

Oppert a kujundsiki táblák tanulmányozása után úgy tájékoztatta a tudományos közvéleményt, hogy az ékírást megteremtő nép sem indoeurópai, sem nem sémi, hanem turáni, melynek nyelve a magyar és a török nyelvekkel hozható összefüggésbe. Ama nép a szkíta, turáni vagy tatár népek ősnyelve lehetett, mely az Ural tájékán élt. Bizonyítása az asszír nyelvre is kihatott, mert tagadta annak asszír származását. Az ékírásos ősnyelv szillabikus ((szótagíró) karaktere miatt a sémi nyelv származáselméletét is elvetette.

1859-ben már három szkíta nyelvet ismertet: kasdo-szkítát, méd-szkítát és összszkítát. Hangsúlyozza, hogy az ősszszkíta nyelv, mint az ősi ékírás nyelve a magyarral, törökkel és mongollal hozható összefüggésbe.

Tíz esztendővel később az ősi nyelv kialakulásának földrajzi helyét északra tolja, s ekkor nevezi először sumérnek az írásfeltalálók nyelvét. Álláspontja annyiban módosul, hogy eme ősi nyelvet a magyarral, finnel és törökkel hozza rokonságba.