Fullextra.hu - Halálos fényevés

Az első napok nehezen teltek. Az éhségtől korgó gyomrú paciensek vedelték a szódavizet, mivel vízen és a napenergián kívül mást nem vehettek magukhoz.

„Néhány évvel ezelőtt találkoztam először olyan emberekkel, akik azt állították, nincs szükségük ételre, mert ők egyenesen a fény energiájából, a pránából, a csí életenergiából táplálkoznak. Értelmes emberek voltak. közgazdász, egy híres bank megbecsült munkatársa, fogorvos, elismert, jó kezű. És hivatásos táncos, csinos fiatal lány. Valamennyien végigcsinálták azt a 21 napos „beavatási folyamatot”, amely a fénnyel táplálkozók szerint elvezet Istenhez és a halhatatlansághoz.
Azt mondták, aki a 21 napos ciklust végigcsinálja, még életében képessé válik megszakítani a születés-halál körforgását. Azóta már Magyarországon is megjelent Jasmuheen ausztrál írónő könyve, aki állítja, hogy 1993 óta nem vett táplálékot magához. Úgy tapasztaltam, hogy a módszer iránt rendkívül nagy az érdeklődés. Nem véletlenül. Az emberek rosszul érzik magukat saját bőrükben. Testi és lelki bajokkal küzdenek, keresik a megváltót, a csodálatos gyógyítót, az egyetlen igaz és üdvözítő módszert, amely megszabadítja őket rosszkedvüktől, betegségeiktől, amelynek segítségével megtalálják a boldogságot. „

A napokban nagy port vert fel az a hír, hogy egy jó egzisztenciájú család hetek óta nem vett magához táplálékot, csak a fényből éltek. Az assszony elvetélt és belső vérzésben meghalt. A 3 éves kislány csontsoványra fogyott, míg a férj életben maradt.
Az egyik fővárosi lakótelepen konszolidált körülmények között élő kis család tulajdonképpen nem tartott a környezetével kapcsolatot. Egy ezoterikus baráti körhöz tartoztak, akikkel a közeli park játszóterén szívták magukba a fényt.

*
Géza sorsa is úgy kezdődött, mint a többi gyermeké. Megszületett, oviba, iskolába, egyetemre járt és informatikusként végezve azonnal elhelyezkedett egy nagyvállalatnál. Feleségül vette Ilonkát, aki angol szakosként szakfordítóként annál a vállalatnál dolgozott, ahol Géza is. Vettek egy lakást a panelház hetedik emeletén, szépen kicsinosítotották, berendezték, belakták, majd megszületett kislányuk: Viki.
No, addig még sok víz lefolyt a Tiszán. Mivel mindketten nyitottak voltak az ezoterikus tanok iránt, beíratkoztak egy Pránanadi elnevezésű tanfolyamra. Hasonló a reikihez, de kicsit más. Ez is az energiákkal foglalkozik. Tetszett nekik a szeretet-energiával való gyógyítás és eljárogattak a klubba.
Ott ismerkedtek meg Izoldával és férjével, akik a Fényevők Szektájának a vezetői voltak. Meghívták őket előadást tartani a fényevésről. Addig-addig kacérkodtak a gondolattal, míg elkezdtek a Fényevő Klubba is járni. Jasmuheen könyve alapján kidolgoztak egy technikát. De a fényevésen kívül még sok más eretnek tant is elsajátítottak és vallottak.

Többek között elutasítottak mindenféle kórházi kezelést, gyógyterápiát. A gyógyszerfalást pedig egyenesen gyűlölték. Így történt az, hogy maga a nagymester vezette le Ilonka szülését. A gyermeket is ő avatta be. A Fényevők Chartájába írták be az adatait és adtak neki egy díszes Prána Nadis születési bizonyítványt.
Géza három év alatt Pránanadi mestertanárrá képezte magát, és úgy gondolta, hogy most már eljött az ideje a magasabb rendű élet elsajátításának is. Saját magán kezdte a 21 napos kúrát.
Túlélte. Sok meditációval és napon való tartózkodással pár kiló fogyással megúszta. Pránás társai csodájára jártak és elkezdték páran követni a példáját. Így ment ez már jó ideje. Gézát megválasztották a helyi Fényevő szekta vezetőjévé. Most már ő járt előadásokat tartani és saját példáján keresztül bebizonyítani a fényevés előnyeit.
Mivel sikeresen zárultak a tanfolyamok, és több követőre is akadt, elérkezettnek látta az időt, arra, hogy terhes feleségén és hároméves kislányán is tesztelje a módszert. Meggyőzte őket, hogy túl fogják élni, nem halnak bele, viszont megvilágosodnak általa.
Az első napok nehezen teltek. Az éhségtől korgó gyomrú paciensek vedelték a szódavizet, mivel vízen és a napenergián kívül mást nem vehettek magukhoz. Egy hét mulva már kidülledt szemekkel, apátiás tekintettel meredtek maguk elé.
Géza elhíresztelte a rokonságnál, hogy háromhetes adriai útra mennek a csoporttal, és nem lehet még telefonhívásokkal, vagy személyes érdeklődéssel zavarni őket a meditációban. Így nem is kereste őket senki sem. Egyszer aztán a nagymama úgy gondolta, hogy megnézi minden rendben van-e a lakásban és jó pár nappal a vélt hazatérés előtt átment kiszellőztetni.

Amint kinyitotta a lakás bejárati ajtaját borzalmas látvány tárult szemei elé. Az amerikai konyha nappali részében a hatalmas keverten elterülve óriási, hordószerűen felpüffedt hassal hörögve feküdt veje, Géza. Amint beljebb lépett, a gyerekszobában csontsoványan, fennakadt szemekkel hevert kiságyában Lilike.
A legborzalmasabb látvány ezután következett, melytől egyből lúdbőrössé vált Márta néni bőre. Lánya, Ilike, vérbefagyva, széjjelvetett lábakal, vércafatos hálóingében hevert a hálószoba pamlagán. Sikoltozva lépett a halott fiatalasszonyhoz, de életet lehelni már nem tudott belé.
Azonnal a mentőket, majd a rendőrséget tárcsázta telefonon. Perceken belül megérkezett a rohammentő. Megállapították, hogy a fiatalasszonnyal gyomorvérzés és spontán vetélés végzett. Értesítették a hullaszállítókat. Aztán a kislányt vették kezelésbe. Infúzióra kötötték, beszállították a gyermekkórházba.
Az apánál teljes kiéhezés általi leépülést, és hasvízkórt állapítottak meg. Őt is kórházba szállították. A hirtelen összeverődött tömeg elhűlten szemlélte a történteket. Mindenki megrökönyödött az alig ismert lakótársak balszerencséjén, és a fiatalasszony halálán.
Amikor kihallgatható állapotba került Géza, akkor fény derült a fényevés borzalmas körülményeire is. Elmondta a vizsgáló tisztnek, majd a pszichiáternek, hogy vallásos őrületben hitt a fényevés nagyszerű mivoltában, melyre családját is rákényszerítette.
Az utolsó nap eseményei összeálltak. Azon az ominózus estén felesége már-már az éhhalál küszöbén félájultan hevert a pamlagon és vért hányt. Ő pedig kínzó éhségében megszegve a fényevés törvényét, kivett egy lefagyasztott marhapacalt a mélyhűtőből és a mikróban felmelegítette.
Leült a konyhaasztalhoz és ész nélkül falni kezdte az étket. Megivott mellé egy liter sört. Hasa elkezdett hordószerűen dagadni. Felkelni sem volt ereje, hogy haldokló, vért hányó nején segítsen. Amikor pedig meglátta, hogy alul is elönti a vér a spontán vetéléstől, ájultan fordult le a székről. Ekkor következett be a filmszakadás. Rádöbbent, hogy jó dolog a fényevés, de azért más is kell a lét fenntartásához.
Megadóan vonult át a Pszichiátria zárt osztályára, hogy örökre megszabaduljon a fényevés kényszerképzetétől. Azóta felépült. Besötétített szobájában meditációval tölti szabadidejének jórészét. Ha kilép az utcára, akkor leszegett fejjel bandukolva nem akarja a napot látni. Elege lett a fényből. Már nem kér belőle, marad a zsíros marhapörköltnél és a marhapacalnál. Naponta kisétál a temetőbe halott felesége sírjához és elmond érte egy imát.