Fullextra.hu - Hullámtörők

Ezek vagyunk mi, írók és költők. Hullámlovasok. A deszka segítségével magunk alá hajthatjuk a legvadabb hullámokat – azaz érzelmeket - is...

Mielőtt valaki a nem olyan rég bemutatott vízimentős filmre gondol, hát most nem arról lesz szó.
Régen motoszkált már a fejemben a gondolat, hogy mik is vagyunk, mi költők, írók, művészlelkek. A minap olvastam egyik kollegina vallomását: nem ír már, mert megtalálta a boldogságát. Neki az írás fájdalmai enyhítésére szolgált, hogy kiírhassa magából a rossz érzéseket. Most hogy boldog, már nem menne az írás? Nem hiszem el. Hiszen aki jól tud írni a fájdalomról, az jól tud írni az örömről is, ha mindkét érzés őszinte benne. És az írni tudás egyfajta adottság, egyfajta ajándék, nem? Miért ne használnánk ki?
Sokszor éreztem ezt ajándéknak, de sokszor átoknak is. A művészi lét. A művészlélek. Milyen is az? Sokkal sérülékenyebb, érzékenyebb. Szélsőségesebb. Nem mondom azt, hogy jobban szeret, vagy jobban gyűlöl másoknál, talán csak intenzívebben éli meg ezeket az érzéseket. Hiszen a legtöbbször ezekből építkezünk, amikor alkotunk. Érzelmekből. Szomorúság, öröm, mélabú, düh, zavarodottság.
Együtt úszunk a többi emberrel a sors nagy óceánjában. Mi mégis mások vagyunk. Kaptunk még valamit magunk alá. Ami nem más, mint egy ingatag, vékony szörfdeszka: tehetségünk az íráshoz. Ezek vagyunk mi, írók és költők. Hullámlovasok. A deszka segítségével magunk alá hajthatjuk a legvadabb hullámokat – azaz érzelmeket - is, ha elég ügyesek vagyunk hozzá. A mi érzékenységünk a szél. Ami a mások számára talán csak apró víz-redőket hatalmas hullámokká borzolja, duzzasztja. Ezek a hullámok néha átcsapnak rajtunk, felborítanak minket, de fel is emelhetnek, röpíthetnek magukkal. Néha azt érezzük, túl sok a hullám, túl ingatag a deszka. Néha azt, hogy sosem fogunk megtanulni szörfözni. Mennyivel könnyebb lenne ott a szelíd vízben a többi úszóval…
De aztán jön egy újabb vihar, és a vízben pancsikolók ámulva nézik azt a mutatványt, amit a szörfös bemutat. Rápattan a hullámra, megszelídíti azt. Hogy aztán a partra érve részletesen leírja milyen volt megbirkózni vele. És ha a többiek arca ekkor felderül és összenéznek: igen, ők is találkoztak már azzal a hullámmal, akkor már megérte. Mert ekkor érezhetjük azt: történjen bármi is, nem vagyunk egyedül ezen a nagy, harcos nyílt vízen.