Fullextra.hu - Összefogás karácsony előtt

Ági szinte végig nem hitte el, hogy Végh Sándor, Juhász Gyula díjas költő köszöntése neki szól, hogy a könyvek kiadása ajándék és saját könyvét dedikálhatja.

„A LELETEI MÖGÖTT REJLŐ EMBER

Ötven éven át elvesztem zárójelentéseim mögött.
Egy beteg vagyok a sok közül.
Most kilépek és elmondom történetemet.
Megmutatom magamat a verseim által.
Álmom, hogy ezzel segítsek azoknak,
akik még nem tudják,
hogy a feneketlen pokolból is ki lehet jönni…”

Ági egy a sok közül, akiket nem kímélt az élet. Nyitott gerinccel született és ma már súlyosan mozgáskorlátozott, rokkantnyugdíjas, aki nagyon nehéz körülmények között él. Egyetlen kapcsolata a világgal a Barátok Verslista tagsága. Eddig csak velük osztotta meg gondolatait, verseit.
Nem tudom, hogy a barátság, a sajnálat, vagy a közeledő karácsony sugallta a gondolatot, hogy kellene egy nagy örömet szerezni neki. Hadd lássa nyomtatásban is verseit, amire anyagi helyzete miatt reménye se lehetne. Ehhez széleskörű összefogásra, és támogatásra volt szükség.
A Fullextra az elsők között ajánlotta fel segítségét, de más irodalmi portálok és magánszemélyek is csatlakoztak az akcióhoz.
Sikerült. A két fő szervező, Gitta és Attila múlt hét végén Ági könyveivel elutazhatott Szegedre, hogy ottani barátaikkal együtt ünnepélyesen átadják az ajándékot.

Megrendítő volt látni Ági és a köszöntésre összegyűltek meghatottságát, a közös öröm adta boldogság könnyeit.
Ági szinte végig nem hitte el, hogy Végh Sándor, Juhász Gyula díjas költő köszöntése neki szól, hogy a könyvek kiadása ajándék és saját könyvét dedikálhatja.

- Remegett a keze és talán a lelke is - a miénk biztos -, amikor első dedikációit írta. Arcán látszott a tiszta és őszinte öröm. Csodaként élte át az estét, és mi is - mesélte Attila.
- Ezért szerveztük az egészet, de magunk sem tudtuk elképzelni, hogy ilyen örömöt fog okozni, ha láthatunk egy boldog embert, láthatunk valakit, aki visszanyerte az emberekbe vetett hitét, és hogy magunk is megtapasztalhatjuk a baráti összefogás értelmét, erejét.
Rövid beszámolómat Ági gondolatával fejezem be, melyet könyve záró soraiból idézek:

„Utószó
Szeretném még elmondani, hogy megbékéltem.
Elfogadom sorsomat, minden napom ajándék.
Lehetőség arra, hogy segíthessek magamon,
másokon. Hogy mindenkinek minden adódó
alkalommal elmondjam: szeretem!”