Fullextra.hu - Londonban sej...! (2. rész)

Még mindig megérkezésünk napján, a White Hallból a Trafalgar Square felé vettük az irányt.

Itt aztán tényleg ízelítőt kaphattunk a nyüzsgő, londoni forgalomból. A nekem annyira tetsző piros emeletes buszok, a híres londoni taxik (melyek már nem annyira bumfordiak, mint korábban, éppen ezért annyira nem is tetszettek), személyautók és turisták látszólagosan kaotikus összevisszasága lenyűgözött. A térre éppen a Nelson emlékművel szemközt érkeztünk. Balra rácsodálkoztunk az Admirality Arch-ra, ami igazán akkor lehet igazán látványos, amikor a királynő és kísérete ünnepélyes alkalmakkor hintóin átvonul alatta. Újabb borzongás – nem hiszem el, hogy itt vagyok!

Az admirális egészalakos szobra egy ötven méteres oszlopon áll, és négy hatalmas oroszlán őrzi. A teret januárban is működő szökőkutak ékítik, szépséges „előjátékaként” a háttérben magasodó National Gallery épületének. Idő híján dönteni kellett, hogy a három leginkább minket érdeklő múzeum közül melyiket nézzük meg – mivel a British Múzeum mellett döntöttünk, így innen némi hiányérzettel távoztunk. No, de újabb ok, hogy egyszer még visszatérjünk ide.

"

Következő állomásunk a Leicester Square. Itt találtunk rá a híres Odeon Filmszínházra, a tér közepén Chaplin szobrára leltünk, és köröttünk a földön pedig betonba ágyazott kézlenyomatokra. A „nagy öregek” közül elhoztam Charlton Hestonét (ifjabbak kedvéért Ben Hur). Egyébként az egész hely a színházról és a moziról szól – többek között akciós színházjegyeket kapsz „utcán át”.

Továbbindultunk, egyenesen Chinatown-ba.

Természetesen betértünk egy kínai étterembe is. Az épületek itt is a viktoriánus kort idézik, annak ellenére, hogy természetesen mindenhol televannak keleti motívumokkal, de a belül szűk, kacskaringós, emeletes szerkezetű kialakítás is a szállásunkra emlékeztetett. Nem mondom, hogy jobb volt, mint az otthoni kínai, de sajnáltam volna, ha kihagyom.
Miután adtunk a kulináris élvezeteknek, továbbindultunk. Nem mindig tudtam, hogy mit, de folyton fotóztam.

A következő állomás, ahol viszont rögtön tudtam, hol vagyok, a Piccadilly Circus. Sokan szidják ezt a teret a ronda neonreklámok miatt, de én hiszem, hogy ezek nélkül, önmagában az Eros-szobortól aligha lenne ennyire népszerű ez a hely. Meg egyébként is. Sokan utálják a párizsi Eiffelt is - én szeretem. Azt hiszem, engem hívnak úgy, hogy "A Hálás Közönség" :)

Pestiesen szólva, van „fílingje” a térnek. Túl a neonreklámokon a szebbnél szebb épületek pazarul kivilágítva, itt is a szokásos nyüzsgés, forgalom – nem lehet unatkozni itt se.
És még mindig csak mentünk. Valami mindig útba esett. Hol egy pub, hol valami más fotótéma. Közben pedig ránk esteledett. Nagyjából kezdett körvonalazódni az elkövetkező napok programja.

Folyt. köv. Cikk 1. részét lásd itt:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2747