Fullextra.hu - 1900 körüli iskolai tankönyvek II. rész

Aztán megszakad a láncolat az akkor még egészen friss sebeken. Szabadságharc néhány oldalon. Szó sincs az eszméről, a szabadság lehetőségéről, hőstettekről...

A láda titkai 5.

1900 körüli iskolai tankönyvek II. rész

/Elöljáróban az előző részhez annyit, hogy a polgári iskolák – ma középiskola I. osztályának felel meg – íródott tankönyv sokakban indított el kellemes szálakat a régi könyvek, ismeretek, oktatás iránt. Köszönöm érdeklődéseteket és jelzem, hogy még lesz elemi iskolás olvasókönyv is, de az első részben szereplő tankönyv belső tartalmi részével is foglalkozom még./

Történelem.

A magyar nemzet történelme 759-1897-ig. Budapest, Nyomtatott Wodianer F. és Fiainál. Első kiadás 1893, második kiadás 1898. Az utóbbi teljes terjedelmében, míg az első néhány lapjában van az asztalomon, s már két hónapja többször is átforgattam, olvastam, tanulmányoztam. Osztálymegkötés nem szerepel benne. A szerző az előszavából aztán kiderül, hogy 10-12 éves gyerekek számára készült. No, és persze Jankovics Gizella V. osztályos kézírásával is jelzi számunkra teljesen bizonysággal, hogy a neves filmrendező Jankovics Marcell tarjáni rokonságának tulajdona volt ez a néhány könyv, melyet oly sokat tartok manapság a kezemben.

A könyvet Dr. Baróti Lajos írta, és számos gyönyörű rézmetszet díszíti. Abban az időben csak a különféle metszetet tudták nyomdai úton sokszorosítani. Szerettem volna kibogozni, hogy ki (vagy kik) az alkotók, de erre sajnos a könyvben csak egy utalás található. Nevezetesen az előszóban: „Az elmondottak illusztrálására s a tanuló érdeklődésének fokozása végett több képet vettem föl könyvembe. E képek, mint történeti festészetünk remekművei, bizonyára a tanulók műizlésére is fejlesztő hatással lesznek. Legkiválóbb hazai művészeink s az orsz. magyar képzőművészeti társulat igazgatósága a legnagyobb készséggel engedték meg közlésünket, a miért e helyen is mélyebb köszönetemet nyilvánítom. Az Árpádok korára vonatkozó képek nagy része Geiger Péter rajzai után készült, a nevezett művész örököseinek engedélyével.” Én azért örömmel fedeztem fel hatalmas művészek festményeinek nyomdai fekete-fehérre metszett reprodukcióit is. Ezek hatalmas gondossággal, óriási munkával készülhettek, hiszen a színek vonalkázott helyettesítése olyan tökéletes, hogy észre sem veszi az ember, hogy éppen nem színesben látja a képet. Raffaello, Liezen-Mayer Sándor, Wagner Sándor, Székely Bertalan, Kraft Péter, Madarász Viktor, Franz Kollarz akiket sikerült eddig kiderítenem, de még további meglepetések is vannak a képek mögött. Sajnálatos, hogy azoknak a sokszor névtelen iparosoknak az emléke sem maradt fenn, akik ezeket a metszeteket kivitelezték, és óriási munkát fektettek egy-egy ilyen alkotás megjelenésébe. Összességében ezek a képek olyan hatalmas erőt adnak ennek a könyvnek, amely szinte hatalmukba kerítette az akkori kor iskolásait. Emlékszem nagyszüleim, szüleim - meglátva ezek közül bármelyiket - azonnal, minden gondolkodás nélkül sorolták, hogy mi látható a képen, és milyen egyéb események, csaták, királyok, hősök, nevek kapcsolódnak hozzá, úgy hogy az évszámokat is szinte teljes pontossággal kezdték sorolni. Nem véletlen tehát, hogy én is hatalmas jelentőséget vélek ezeknek a rajzoknak az akkori történelemtanítás menetében. Sikerült egy nagyon fontos láncszemet megtalálni a gyerekek gondolkodása, lelkivilága, az akkori eszközök és az oktatás között.

Különös volt látni, hogy a könyvecske i.u. 795-el kezdődik, illetve bevezetésként – az akkori ismeretek alapján – az ezt megelőző mondai eredethátterünkkel foglalkozik. Ez bevezetés egyértelműen felvállalja a kunok ténykedését a Kárpát-medencében honfoglalásunk előtt.
Rendkívülinek tartom a könyv monarchista beállítottságát. Gyakorlatilag uralkodók, királyok, vezérek köré csoportosult a történelem, hiszen másokról nem is igazán maradtak feljegyzések. Csaták, viszálykodások, testvér és családi háborúk, gyilkosságok, szentek, csodák, magyarok által megszenvedett hatalmas vészek, hősök, halottak, életben maradtak... És minden kis sugallatban arról beszélnek, arról szól a könyv is, hogy feltétel nélküli hűséggel tartoznak hazájuk, uralkodójuk iránt. 1900 körül ez volt az egyedüli és elfogadott eszme hazánkban. Sajátosan a szabadságot is ezen keresztül vélték elérhetőnek. Ez volt a nevelés legfontosabb koncepciója; hazaszeretet mindenekfelett. Néhány alcím: Károly király megtámadja Bazárd vajdát (1330) – Dezső vitéz feláldozza magát királyáért; Kemény Simon feláldozza magát hazájáért (1442); A nándorfehérvári diadal (1456) – Kiemelve Dugovics hősies tettét; Losonczy István (1552) – Temesvárért áldozta életét; Szondy György, Eger hős védelme – Az egri nők hőstette; Zrinyi Miklós; Nádasdy és Hadik grófok vitézsége...

Aztán megszakad a láncolat az akkor még egészen friss sebeken. Szabadságharc néhány oldalon. Szó sincs az eszméről, a szabadság lehetőségéről, hőstettekről...

Csendes a tankönyv ezen néhány lapja. Gyászol. Úgy, hogy a hősökről ez a mondat szerepel: „Az orosz és osztrák túlerővel a vitéz honvédek nem bírtak, s Görgei, a magyar sereg fővezére, augusztus 13-án, Világosnál kénytelen volt lerakni a fegyvert.” Majd a folytatásban is csak ennyi: „A szabadságharcz leverése után gyászos idők következtek hazánkra. Legkiválóbb fiait kivégezték vagy börtönbe vetették, ahol évekig sínylődtek.”

Egy szó sincs Petőfiről vagy másokról. Teljes a hallgatás. Fájdalmas – még ennyi év után is – egy ilyen ferde szemüveg, pedig úgy gondolom, hogy nem volt más lehetősége a könyv alkotóinak. A közelmúltat akkor sem volt könnyű feldolgozni. Ötven év akkor is kevés volt ahhoz, hogy említésnél tovább jussanak a történelem lapjai. A kiegyezés, Deák Ferenc, Erzsébet királyné... szintén csak néhány sort kaptak a könyvben, pedig ez a kiegyezés hozta meg azokat a vívmányokat, melyért '48-49-ben oly sokan maradtak ott a csatamezőn, vagy a leverés utáni kivégzésekben.

A '48-as nóták, versek, történetek, hőstettek, gúnyrajzok pedig a családok, ismerősök elbeszélései, meséi alapján maradtak ott az 1900-as századforduló gyermekeinek zsigereiben, melyet még nagyszüleim is meséltek gyermekkoromban. És persze a titkos kiadványok, melyekből egy gúnyrajzot idemellékelek gyűjteményemből (1893-as kiadvány).

Például ilyen történethez kapcsolódott egy öregháborús, családi novellám, mely olvasható volt itt a Fullextrán: A taljánoknak az emménkre fájt a foguk címmel.

Furcsa volt egy ilyen történelem tankönyvet lapozgatni 2008-ban. Mert ugyan nem volt még benne öreg vagy fiatal háború, kommunizmus, szocializmus, vagy '56, mégis rádöbben az ember, hogy a történelem sosem fedi le a teljes igazságot, hiszen sok benne az akarva akaratlan cinkelt lap.

/Folytatása következik/