Jó estét nyár, jó estét szerelem
Dátum: április 04, péntek, 20:45:46
Téma: Kultura
 |
A regényt olvastam, de színházi összehasonlítási alapom nincs, csak az ősrégi, két részes tévéfilmet láttam Harsányi Gáborral és Torday Terivel. |
Fejes Endre: Jó estét nyár, jó estét szerelem
Zenés dráma két részben-Békéscsabán
Alig akad irodalmat kedvelő ember, aki ne hallott volna Fejes Endre „Jó estét nyár, jó estét szerelem” című kisregényéről. A mű 1969-ben jelent meg. Akkoriban óriási sikert aratott. Fejes Endre ma is él, csak méltatlanul nem foglalkozik vele senki, ill. a magyar közvélemény mintha elfeledkezett volna róla. Bár prózai műről van szó, szövege mély költészetet rejt. Olyan alapmű , mint egy jó Csehov, Moliére vagy Shakespeare darab. Örök értékeket hordoz, hiszen a műben felsorakoztatott emberi érzelmek, konfliktusok ma is érvényesek.
A regényt olvastam, de színházi összehasonlítási alapom nincs, csak az ősrégi, két részes tévéfilmet láttam Harsányi Gáborral és Torday Terivel. Ők jutnak eszembe most is, mielőtt beülnék a nézőtérre.
A darabból Presser Gábor nagyszerű zenéjével készült a későbbi, ma is látott zenés színpadi változat.
Néhányan aggályoskodtak: –Ki iszik ma Cinzánót? – Ma nem ez számít "jó" italnak! – Ma már nyitottak a határok, mindenki odamegy, ahova akar.
"Nem mehetünk oda, ahova akarunk - mondja Király Attila, a koreográfus-rendező.Elvileg talán igen, de gyakorlatilag nem, erre sok embernek ma sincs pénze. Az alaphelyzet változatlanul élő: a politikai elithez való tartozás vonzereje egy jottányit sem csökkent."
A darab a nehéz egzisztenciális körülmények között élő fiatalok helyzetéről, sokszor kétségbeesett és reménytelen kitörési vágyáról szól. A történet alapját megtörtént eset, egy szörnyű bűntett szolgáltatta.
Egy fiatal segédmunkás fizetéséből havonta egyszer úrként él, magát görög diplomatának adja ki. Az alacsony termetű, jelentéktelen külsejű, ám furcsa, végzetes módon "görögös fejű" fiatal lakatost különös szenvedély, megszállottság keríti hatalmába. Kitűnően dolgozik, ám fizetését egy-két nap alatt elkölti, a hétköznapokon szilván él, mindenről lemond, csakhogy azon az egy-két napon azonban ő lehessen Edman Viktor úr, a görög nagykövetség diplomatája.
Viktor szórja a pénzt, bolondulnak érte a nők, pontosabban a „külföldiért”, a vagyonért, a pozíciójáért, ám a kapcsolatok alapja mindig csak a pénz, a nők számára is minduntalan a remélt jobb élet, az egzisztenciális, a morális, a lelki csődből való rémült menekülés. A fiú minduntalan csalódik, de még időben lelép az eljegyzés, a házasság előtt. Egyszer aztán meglátogatja a végzet egy különlegesen céltudatos, még nálánál is jobb szerepjátékos lány személyében. A hazugságból már nincs menekvés, a megalázottság, a tehetetlenség, a kiúttalanság tragédiát eredményez.
A színpadi változatot, a fordulatos cselekményt, a sok érdekes személyiséget Presser Gábor dalai teszik élvezetesebbé.
Az előadásban nem váltakozik, hanem egymásba fonódik a próza és a zene .
A színház igazgatójának, Fekete Péternek szimpatikus szándéka, hogy a zenés darabokat élő zene kísérje, s ehhez a hosszú évek óta befedett zenekari árkot is kinyittatta.
A négytagú zenekar a színpadon foglal helyet, de nem a játszókkal egy szinten, hanem egy magas emelvényen. A Jókai Színházban –végre-10-15 év elteltével ismét élőzene szól!
Már az évad kezdetén (ld. Ibsen: A vadkacsa) említettem azt a nagyszerű kezdeményezést, hogy „Van Önnek 20 perce?” címmel minden előadás után két főszereplő találkozik a közönséggel és egy kis zongorajáték és egy kis poharazgatás közben beszélgethetünk egymással.
A mi színházi élményünk után Tarsoly Krisztina –aki az egyik elcsábított áldozatot játszotta – és Csomós Lajos – aki bárénekesként ugyanazt a slágert hihetetlen, hogy hányféleképp tudja előadni – voltak a házigazdáink.
Az éjszakába nyúló beszélgetés során a kis csapat a főszereplő Vadász Gáborról megállapította, hogy szerepe nehéz, nagyon összetett, de kívül-belül abszolút átélte a darabot.
A kifinomult mozgáskultúrájú, gyönyörű hangú Lapis Erika- Zsuzsanna szerepében– reprezentatív és céltudatos nagymacska, Csomós Lajos pedig bárénekesként bármely fővárosi színpadon megállná helyét.
Kitűnő díszletek és jelmezek tarkították az előadást. A színpadképben szerencsére nyoma sincs a divatos retró-hangulatnak.
Színházban voltam, feltöltődtem. Ismét arra gondoltam, hogy hány ember költi el a pénzét könnyen feledhető dolgokra. Bár valóban színház a világ, a színházi előadásokat nem pótolja semmi. Sem televízió, sem videó, sem mozi, sem DVD…
(Péter Erika)
|
|