Fullextra.hu - Fullkörü (első nap)

"Pihen a komp kikötötték..." de már a fegyverneki oldalon.
Visszaintek Nagykörü felé, mintha még mindig ott lennétek...

Két nappal korábban...

A kompász legínyek szép nyugodtan szemezgetnek velem a nagykörüi oldalról. 1 db. motorkerékpár: 300 Ft.
Sovány.
Ezért nem fognak átjönni soha. Inkább szomjan halnak. Mint lassacskán én.
Szép a Tisza, de még egy darabig türtőztetem magamat, és nem iszok belőle vizet, mint az állatok...
Ahh! Megmentőm! Egy romos-romás Peugeot jő mellém, négy utassal! Ez már zsíros falat, beröffenik túlnan a Tomos-motor.
...
- Csókolom! Meg tetszene mondani, hogy merre van a Tájház?
- Mennyé vissza fijjam a pékségig, oszt ott erősen balra, osztán srégen, osztán még egy kicsit balra. El sem lehet téveszteni! A biológusok találkozójára jötté? Valamit hallottam harangozni róla...
- Hát izé... Olyasmi. Bár én már lassan patologikus leszek.
- Ijjen öreg fejjel vizsgázó? Sok sikert!
- Ahh... Köszönöm! Kezét csókolom!
Zumek vissza. Bal. Balabb. Srég. Jé!
Csitesz és Sam bátyó!
- Szasztok!
- Szasz pirókám! A Tájház egy borozó, ami igazándiból egy söröző. – villantja fel helyismeretét a jó Józsi – Vigyél vissza a szállásunkra, majd mutatom. Aztán beülünk a Halász étterembe, ami ténylegesen egy söröző.
Hiába! Ez az ember jogvégzett, nem keveri a definíciókat.
...
- Mit kérsz, Sam?
- Menteset.
- Nemá!
- De. Leszoktam.
- Mindenről?
- Mindenről. Élnél csak a feleségemmel...
...
A járdán megyünk vissza a Zero Point-ra, mert meggyőzöm őket, hogy a turisták, meg a marhák mennek az út közepén: faluhelyen. És egyébként is büszkék is a járdájukra.
Nos, ez egy liberálisabb falu. A járdán fű nő, mindenki az úton megy. Egyszerűen nincs forgalom. Rettentően nyugis hely.

- Úgy néztek ki ezzel a gyanúsan habzó sárgásbarna folyadékkal a poharatokban, mint a Rábánál a biológusok, amikor mintát vesznek.
- Hülye hasonlataid vannak, Azok nem isszák meg.
- Nem is tudom, hogy miért jutott eszembe... Proszt, tata!
- Dűlmirigy!

Várunk.

Aztán befutnak a négytől számozott fecskék. MZ per X és Artúr családostúl és a focistabagázs. (Azonnal edzeni kezdik egymást és a pultos idegeit egy kis technikázással. Sok a törékeny cucc.)
Hatalmas ölelések, kézrázások és cuppanó puszik. Jönnek! Jönnek az ismert és a már látott arcok is. Befut a szegedi gyors és a pécsi különítmény. Közlik, hogy a kismezei robogóval jön és már Paksnál tart.
Bakker!
Ez fog vagy öt órát seggelni egy mákdarálón! Biztos olyan a kézfogása, mint egy kőművesé, az állandó gázhúzástól. (Olyan volt.)
Betép Anna egy három lityis A6-tal.
Hiába, a szépség nem jár egyedül...
- Vettem erősítőt, hangfalat, ilyesmit - így Ő – Kaptam egy kimerítő oktatást, de nem tudom összerakni, meg nehéz is! Gyertek!
Még szerencse, hogy van köztünk egy volt punk-sztár (én), meg néhány kezdő road.(a Léb, Norbert, Artúr, stb.)
Naiva, Winnerrel egyetemben úgy véli, hogy elsajátította a mélységesen humanista kamuflázst, amikor bejelentik:
- Vetélkedő lesz!
Átlátok az álcájukon! Szívás lesz…
De addig ölelgetem a kedvenc vámpírhőgyeimet: standót, Zsófiamat, Vadalmát és gabigát. (Bár ez utóbbinál tokio szamurájos pillantást vet rám.)
Megérkezik sziromparduc.
Biciklivel.
Mi lesz itt Guiness-rekord?
Ja, bocs! Télleg! Ő és ho bátyó helyben tengetik boldog napjaikat.
A királylány kissé deprimált. (Ezek a túltenyésztett nemesi családok! De majd a forradalom!!!) Jól ellenpontozza savanyú tekintetét AngyaliAndi feszült mosolya.
Hiába! Lazának lenni kell, nem pedig gyakorolni!
Azért ölég gyorsan oldódnak a hosszú út után, mint probléma a királyvízben. Mindenki mosolyog, szinte hiánytalanul itt van a péntekre tervezett csapat.
Belecsapunk a lecsóba, és már jön is a vetélkedünk!
A ho-csapat az előkelő harmadik helyet érte el! (Ebben voltam!) A többiekre meg kár a bitet pazarékolni.
- Utolsók lettünk, piró!
- Háccö...Azt a krumpliizégetőst kicsit el..tam, ho...
- El.
- De írtunk két jó verset szirommal!
- Kegyelemből adták a pontot. Mindkettő gyenge volt, kivéve a sziromét. Igaz, kedvesem?
- Ja, ha így állunk, akkor ne csodálkozz a békádon!
- Milyen békámon?!
(Itt kell megjegyeznem, hogy egész délután és este is egy különös biológiai (?!) jelenség ütötte föl a fejét, miközben erősen fogyott Démétér istennő üdítőitalaiból. (Kútúrálisan: sör, bor, pályinka.) Az egy főre jutó (nyihihi!) varangyok száma alaposan meghaladta a sokéves átlagot. Ez ilyen paraizé volt...
Nem hiszed?! Tanuk is vannak rá! A pompom lányok!
De más is volt.
Szilárd ateistaként meginogtam és elismertem, hogy Isten szeret minket. Legalábbis a magyarosan készített malachús és a csehehesen készített Pilsner-sör ügyében.
Hallelúja!
Egyébként mondtam már, hogy a Sam (alias Matyi)- bá mire vett rá?
- Dedikálom az ajándékkönyvet, amit Lyza ajánlott föl.
- Hülye vagy pirókám! Anna leszakítja a fejedet és esetleg más fontosabb szervedet is!
- Akkor beírom azt is, hogy Winner!
- Hehe... Én időben lelépek vasárnap, te viszed a balhét! Élnél csak a feleségemmel... Írjad!
Egyébként a vetélkedés igazi tökös-mákosra sikerült, ahol olyan feladatok voltak, mint pl.: lecumizni egy sört ( I. helyezés), vagy írni kötött szavakból egy verset sec-pec. (Szintén első, de ho szerint... Na...hagyjuk!) Ez utóbbit az optimista palóc, azaz Lacóbá állította össze. Ászám á szávát! (Ford.: Eszem a szívét! Ami egyébként arany, de kiszámolta kegyetlenül a feladatot, tehát van benne némi sötét szadizmus is.)
Jó buli volt!
Hajnal kettőkor be-bre-bro-tolkáltam a körletünkbe, ahol akkora volt a rendetlenség, mint egy dadaista versben.
Elvackoltam.
Arra izzott még egy kicsit a szürke, hogy manapság már deviáns dolog irodalommal foglalkozni. ("Mert hülye azért nem vagyok!")
Nos, lehet, hogy ez az embertípus kihalóban van.
Hát legalábbis veletek halok ki.
Ha már nem lehet majd élni, legalább együtt pusztulunk...
Akár...
Kár, hogy nem...
...
nem voltál itt...
...