Boldog születésnapot ~István, a király~
Dátum: Augusztus 27, szerda, 09:38:46
Téma: Film Színház Zene
 |
Szinte hihetetlen...
De igaz!
25 éves lett a töretlen hírnévnek örvendő rockopera!
|
18 éves voltam, mikor Szörényi Levente – Bródy János szerzőpáros megalkotta az „István, a király” című rockoperát. Emlékszem, óriási siker volt, mindig azt hallgattuk, ez szólt a rádióban, magnón, színpadon, moziban… Minden dalt kívülről fújok a mai napig is. A kor nagy sztárjai énekelték, játszották a főbb szerepeket,/ Vikidál, Nagy Feró, Deák ”Bill” Gyula, Varga Miklós, Sebestyén Márta, hogy csak néhányat említsek./ Nagyon eltaláltan, talán rájuk készültek a szerepek. Diákéveim szép emlékei fűződnek ahhoz az időszakhoz, és a nagyszerű muzsikához. Mintha most lett volna…Hajajj, pedig bizony negyed évszázad eltelt azóta. 25 éves lett a töretlen hírnévnek örvendő rockopera!
Barátaink ötlete volt, még tavaly év végén, hogy nézzük meg az „István, a király” jubileumi előadását, augusztus 20-án, Szegeden a Dóm téren. „Ki tudja még mi lesz akkor, de miért is ne?” – gondoltuk és hónapokkal ezelőtt megrendeltük a jegyeket, szállást. 20-án családostól, barátostól irány Dél-Magyarország!
Vegyes érzésekkel vártam, a „Társulat” előadásában milyen lesz a produkció. / A „Társulat” a közszolgálati televízió által indított tehetségkutató verseny fiatal győzteseiből alakult./ A szegedi Dóm tér ideális hátteret biztosít a hangulathoz, de mégis, vajon az eredetihez képest nem okoz-e majd csalódást, ha például Réka nem Sebestyén Márta hangján szólal meg…Tudom, az összehasonlítgatásnak semmi értelme nincs, mégis óhatatlanul hajlamosak vagyunk erre… Olvastam véleményeket a Társulat előadásairól, ilyet is, olyat is. Nem engedtem, hogy befolyásoljanak. Kíváncsian vártam az előadást.
Nem csalódtam.
Amit leírok, az a saját véleményem egy minden tekintetben nagyon profi színházi előadásról.
Nem egy szakértőé, csak a több ezer néző egyikének érzései, gondolatai.
Minden összejött augusztus 20-án, hogy egy élvezetes szabadtéri előadásban legyen részünk. Felhőtlen volt az égbolt Szeged városa fölött, a nappali hőség lassan alábbhagyott, a
zászlódíszbe öltözött utcákon színese tömeg hömpölygött, várva az ünnepi estét. A belvárosban igazi fesztivál hangulat uralkodott, minden arc mosolygott…
A Dóm téren, a 4000 főt befogadó nézőtéren háromnegyed 9-re szinte mindenki elfoglalta a helyét. Az óriási reflektorok elhalványították az égen a csillagokat, a Dóm két hatalmas tornya, mint múltat idéző, jelenre figyelő őrszemek nyúltak az égbe…
Pontban 9 órakor megkezdődött az ünnepi tűzijáték a Tisza partján. A szabadtéri színpad nézőteréről gyönyörködtünk a tornyok mögött nyíló tűzvirágokban. Szeretem a tűzijátékot nézni, mindig elvarázsol…. Ebben a helyzetben duplán ünnepre hangolta a szívemet. Az utolsó fény kihunyta után felcsendültek a rockopera előhangjának jól ismert dallamai. A színpad megtelt a Honvéd táncegyüttes tagjaival, akik mintha nem is a földön, hanem felette pár centivel lejtették volna légies könnyedséggel táncukat.
És innentől nem volt megállás… Peregtek az események a színpadon, betöltötték a hatalmas teret a művészek játékukkal, táncukkal és képzett hangjukkal, mely minden előzetes várakozásomat felülmúlta. Nem kis teljesítmény egy akkora színpadot megtölteni élettel, nos ez jelen esetben remekül sikerült… Sokszor azt sem tudtam, merre kapjam a fejemet, mindig történt valami, hol itt, hol ott bukkantak fel a szereplők. Lenyűgöző jelenet volt István és Koppány seregeinek csatája…. Csillogtak a fegyverek, sisakok, a feltámadó szél bele-bele kapott a magasba tartott, harcba vezető zászlók selymébe…
De sorolhatnám… A fejedelemmé, majd királlyá válás pillanatai, Géza temetése, Réka megjelenése a színpadon egy hófehér paripa hátán… Mind-mind magával ragadó jelenetek voltak. Színre lépett a két szerző is ezen az esten egy-egy dal erejéig. Óriási tapssal jutalmazta a közönség őket. Dúdolni, énekelni, táncolni, tapsolni lett volna kedvem szinte folyamatosan az előadás alatt. Profi rendezésben, profi koreográfiában volt részünk, remek énekhanggal megáldott fiatalokkal. A jelmezek pazarok, korhűk voltak, a hang és fény technikára sem lehetett panaszunk. Én legalább is ezt éreztem, az első pillanattól kezdve, a végén felcsendülő Himnuszig. / Ezen az előadáson mindenki felállt, de olvastam valahol, hogy volt olyan, ahol pár szektorban ülve maradtak a nézők…/
A nagyobbik lányom most 18 éves… Annyi, mint én voltam, mikor ez a mű megszületett. A kisebbik 16.
Ott ültek mellettem és tágra nyílt szemmel, megbűvölten nézték, hallgatták az előadást.
- Anya, nézd, borzongok…és nem a széltől! – mutatta a karját a nagyobbik.
Pár óra erejéig a generációs különbségből adódó zenei és egyéb eltérő vélemények eltűntek közöttünk… Lélekemelő, maradandó élményt nyújtó előadásban volt részünk, egy igazán szép, magyar ünnep estéjén…
Sok mindent átírtak kis hazánkban a történelem folyamán. Át- és belemagyaráztak, esetleg hazudtak a történelem írói, elemzői, az adott kor politikájának, „szellemének” hatására… Egy valamit nem lehet másképpen magyarázni: Szent István királyunk érdemét. Aki felismerte a magyarság fennmaradásának útját és merte, tudta is erre az útra vezetni népét, minket.... Akkor, abban a történelmi helyzetben nem volt más választása…
Szörényi - Bródy elfogulatlan, örökérvényű alkotása ezt mutatja be immár 25. éve, el nem évülő aktualitással, élővé varázsolva történelmünk egy meghatározó időszakát. Bízom benne, hogy unokáink is dúdolni fogják a számunkra oly ismerős dallamokat…
|
|