Fullextra.hu - Nyílt levél Rákász Gergelyhez

Tulajdonképpen elvarázsoltál azon a koncerten, amit a békéscsabai Evangélikus Kistemplomban adtál.

Verdissimo - La Bella Italia orgonakoncert

Kedves Művész Úr!

Kérlek, engedd meg nekem, hogy tegezzelek, mert nem tudlak nem tegezni.
Tulajdonképpen elvarázsoltál azon a koncerten, amit a békéscsabai Evangélikus Kistemplomban adtál.
Őszintén bevallom, hogy mindeddig csak jó híredet hallottam, az orgonajátékodat nem.
Amikor bejöttél a templomba, azonnal szimpatikus lettél.
Valószínű, hogy rajtam kívül sokan mondták már Neked, mennyire elragadó mosolyod van. Mosolyogtál kedvesen és ezzel nyomban meghódítottad a közönséget.
Nem volt ez más, mint szerelem első látásra.
Azután megszólaltál, s a hangod is mosolygott.
Valamikor Leonard Bernsteinnek voltak hasonló interaktív koncertjei, halványan emlékszem még rájuk. Sokat tanultunk tőle a zenéről.
Amikor helyet kerestem a templomban, igyekeztem olyan helyet találni, ahonnan – reméltem – hogy láthatlak is.
A szomszédom kedvesen súgta:
– Minek látni a művész hátát, az orgonát hallani kell! – de ügyet sem vetettem rá és milyen jól tettem!
Nemcsak a csodálatos zene, hanem a látvány, a mimikád, a közönséggel való kommunikációd is különleges élményt nyújtott.
Lezser vagy, és mosolyogva is komoly, jó rád nézni és elkapni néhány, nekünk szóló pillantásodat.
Emlékszel, amikor az a hölgy a jobb oldali padsorban magára vonta a hallgatóság figyelmét és elterelte a tiédet – emiatt kétszer is bakiztál – akkor csibészen megjegyezted, hogy – legyen szíves döntse el, megy vagy marad – majd később ismét megszólítottad őt – most mehet? - Akkor, egy családként tört ki belőlünk az eddig visszafojtott nevetés.
Emlékszel, hogy amikor újra odaültél az orgonához, rázta a vállad a kacagás, visszafordultál hozzánk, és azt mondtad.
– Most tessék röhögni, mert most egy csodálatos ária fog következni, ami tökéletes csendet érdemel.–
Igen, ária. Ahogyan a zenekritikusok is mondták – milyen óriási s egyúttal merész ötlet, hogy operákat interpretálsz orgonahangokra.
Micsoda kreativitás!

Az estén Vivaldi Glóriáját, a Négy évszak Tavasz tételét, Giueseppe Verdi Nabucco-jából a Van Pensiero-t, A Trubadúrból a Cigánykórus-t és Azucena Canconé-ját, valamint a Katonakórust és Indulót, Mascagni Parasztbecsületéből az Intermezzo-t,
Bellini Normájá-ból a Casta Diva-t, majd ismét Verditől, a Don Carlos Szabadság kettősét és az Aidából a Papok és Népek kórusát és a Nagy Indulót hallottuk tőled.
A szűnni nem akaró taps után két ráadással ajándékoztál meg minket …

Ha templomban illő lenne fütyülni, megtettem volna, de így mégsem tettem! Megvásároltam viszont a Verdissimo Cd-t, amit dedikáltattam veled, kedves Művész Úr! Megdicsértem és az orgonajátékodat és a mosolyodat. Ja, és az autogram mellé szelíd erőszakkal kértem tőled egy fiúi puszit.(Megkaptam!)
Gyönyörű estém volt.

Otthon, a zenét hallgatva elolvastam a lemezborítót. Különleges élmény ez is.
Engedd meg, hogy a Köszönetnyilvánítás szövegéből az elsőt és az utolsót szó szerint idézzem most.
„Apa, köszönöm, hogy nem omlik össze a lakásom a fejem felett, és Anya, köszönöm, hogy minden részletre figyelsz, még akkor is, ha én semmire sem, amikor elborít a munka.”
„Neked, kedves Hallgatóm! Köszönöm, amiért velem vagy, amiért levelet írsz, amiért érezteted velem, hogy van értelme a jóért dolgozni!”

Hát… ezért merészkedtem írni, kedves Rákász Gergely!
Köszönjük, hogy vagy nekünk!

Szeretettel: Péter Erika