Erőszak
Dátum: Február 09, hétfő, 19:36:28
Téma: Életünk napjaink
 |
Szíven szúrták... fejbe rúgták… vesén szúrták…
...döbbenten olvasom a kegyetlen szavakat.
|
2009. február 8. vasárnap délelőtt.
Veszprémben tartózkodó lányommal beszélgetek MSN-en. Ezt írja:
„Anya ne ijedj meg, csak olvasd el!” És küld egy linket. Persze én már ettől is megijedek, gyorsan rákattintok. Internetes sportoldal jelenik meg, óriás betűkkel a főcím: Ma hajnalban megölték egy veszprémi szórakozóhelyen Marian Cozmát, az MKB Veszprém KC beállósát.
Döbbenten olvasom a folytatást… A csapat két másik játékosát: Zarko Sesumot és Ivan Pesicet életveszélyesen megsebesítették… 30 fős társaság támadt az egyik játékos társuk gyermekének születését ünneplő csapattagokra… Szíven szúrták... fejbe rúgták… vesén szúrták…- olvasom a kegyetlen szavakat. A két méteres óriásnak esélye sem volt, Cozma szinte azonnal belehalt a sérülésébe, a két másik, tehetséges játékos talán soha nem léphet pályára…
A veszprémi férfi kézilabda csapat a város, a megye, az ország egyik büszkesége volt, remek eredményeikkel. Most a gyász és a döbbenet napjait élik, velünk együtt, akik érthetetlenül – ki könnyezve, ki indulatokkal telten - állunk az események előtt.
Megint az erőszak… Értelmetlenül, tehetséges fiatalok estek áldozatul a gyilkos indulatoknak…
Mindkét lányom Veszprémben tartózkodott azon az éjszakán. A kisebbik pont abban az időpontban rótta a város utcáit egy koncert után, amikor a tragédia történt…
Beleborzongok …
Hova tart ez az ország?
Hova tart ez a világ?
Félek… Féltem a Jövőt… Féltem az ifjúságot…. Féltem a gyermekeimet…
Vérző szívvel, könnyes szemmel nézem a három fiatal áldozat fényképét. Mosolyognak. Terveik voltak : játszani akartak, maradni szeretett csapatukban, Veszprémben, hiába hívták őket más, akár külföldi Klubok.
Marian Cozma szelíden mosolygós tekintete fogva tart, nem enged. Ő már nem tudja megvalósítani álmait.
Nyugodjon békében!
|
|