Fullextra.hu - Taliándörögd 2009

Kevesen járnak az utcákon, habár már déli tizenkettő is elmúlt. A második napon aztán megvilágosodik, hogy fesztiváli időszámítás szerint túl korán van!

Hivatalos adatok szerint Taliándörögd népessége 2008.január 1.-én 746 fő volt. A községnek van alsó tagozatos általános iskolája, postahivatala, a megyei bajnokságban dobogós labdarúgó csapata, és a falu szélén egy, XIII. századi gótikus műemlék, a Szent András templom (rom).
Jelen esztendőtől fogva pedig már egy művészeti fesztivált is bejegyezhetnek a község történeti lapjaira.
Odafele kétszer eltévedünk.
Először észrevétlen bejutunk Veszprémbe, pedig nem akartunk, majd már Kapolcson vétjük el az irányt. A faluba vezető út végén (a falu határában) útzár.
Miután elmondom, hogy résztvevők vagyunk, megkapjuk a behajtási engedélyt egy „Előadók” feliratos fénymásolt papír formájában. (Megőrizem, ereklye!)
Még a felületes szemlélődő is észreveheti, hogy bizony a falu nem tartozik a tehetősebb települések közé. Látszik ugyan a fesztiváli igyekezet, de a pusztulóban levő portákat nem lehet mind sátor alá rejteni. Nem is kell persze.
Kevesen járnak az utcákon, habár már déli tizenkettő is elmúlt.
A második napon aztán megvilágosodik, hogy fesztiváli időszámítás szerint túl korán van! Lesz úgy délután négy óra, mire megélénkül a forgalom.
Ezen persze nem is lehet csodálkozni, hiszen jómagam például egyik nap sem alszom el hajnali három előtt. Addig hallom ugyanis a szállásunkhoz legközelebbi sátor alól a zenét, vagyis a programok késő délután kezdődnek, és tartanak –akár- hajnalig is.

Mi nem úgy terveztük (megjegyzem, legközelebb ezt is át kell gondolnunk!), így kis színpadunkra összerakjuk a technikát, és a fullextra történetének első művészeti fesztiválos megjelenését, fellépését a naptól felforrósodott dobogón állva megnyitom.
Verselünk.
Mindenki egyre bátrabb, nincs megállás. Kora estig olvasunk, szavalunk.
Miután magam is felolvasok, jeleznek, hogy valaki beszélni akar velem.
A fesztiválra kitelepült Közös Hullámhossz (több rádióadó együttműködése) egyik munkatársa meghív minket élő adásba.
A stúdió a falu egyik templomának kertjében, ill. a kertben levő épületben, verte fel tanyáját. A kert hihetetlen érdekes képet mutat!
Kopott bőr ülőgarnitúrában a fellépésre váró Tecsői Banda tagjai beszélgetnek.
Amott anya szoptatja kicsinyét, paplandarabokon, párnákon, padokon, vagy csak úgy a füvön mindenütt ülnek, beszélgetnek a látogatók (minden korosztály).

A megbeszélt időpontban aztán be is jutunk az élő adás (kézzel, papíron) feliratú ajtón.
Vagyis aznap az oldal második olyan eseménye történt meg, ami azelőtt még nem volt.
A Fullextra tagjai első alkalommal élő rádióadásban!
Beszervezőnk már aznap jelzi, hogy másnap várnak minket egyik rádiójátékunkkal! Csak kapkodjuk a fejünket, mert erre végképp nem számítottunk!
Estére ki is tűzünk egy rendkívüli összeolvasást szállásunk kertjébe, amit kevesebb, mint egy óra múlva be is fejezünk, mert ránk sötétedik, meg különben is kezdődik Hobó József Attila estje!

A háttér, a díszlet puritánságában megrendítő.
Hobó kegyetlenül szuggesztív, emberien esendő.
Hibázik, mert zavarja (minket is) a valahonnan odahallatszó zeneszó. Van, hogy abbahagyja az éneklést, majd újrakezdi. Ha kell udvari bohóc, aki a szemedbe mondja, ha kell, elsírja, elkacagja, beleordítja a sötétlő éjbe, hogy Nagyon fáj!
József Attila hátborzongatóan aktuális ma is. Amikor vége, a vastapsra még elmond egy ráadást, majd nekitámaszkodik a díszlet-asztalnak, és aláírást, plakátokat ad, fotóhoz áll be.

Nekiindulunk a falunak. Hatalmas (!) a nyüzsgés!
Mindenfelé sétálók, beszélgetők, út szélén megült zenészek.
A színpadon - ahol nappal mi voltunk a fellépők-, virtuóz gitáros kíséretében fiatal lány énekel. Tele a kerthelység.
Elsétálunk a Klastromig.
Mint meghasadt gyertya, úgy fénylik a rom. Jazz koncert van éppen.
A beszámolót író ember ilyenkor csak keresi a szavakat, mert nem tudja leírni, pontosabban visszaadni az akkor és ott látottakat, hallottakat!

Éjfél jóval elmúlik, mire aznap szállásunkra érünk, pedig a másnapra áttett próba miatt korán kell felkelnünk.

Másnap reggel. A Multi-kulti (Rómeó és Júlia adaptáció) összeolvasása egész jól sikerül!
Az előadás csak délután lesz. A nap az alkotókkal való beszélgetésekkel kezdődik, és azzal is végződik!
Nyíltság, őszinteség, (olykor) torokszorító vallomások, bizalom, emberi tragédiák, sorsok, hitvallások és feloldozások.
Magam nagyon sokat tanultam ezekből a beszélgetésekből, a válaszokból, a gondolatokból, amelyek ott elhangoztak!
Mindezek közben kiderült, hogy legfeljebb tizenöt percünk lesz adásban, így egy másik darabot lesz muszáj átpróbálnunk. A választás winner verseny győztes műve, a „Döme bácsi létrája” lett.
A veronai szerelmesek történetét így „csak” élőben adjuk elő. Mit mondjak! A klasszikust ennyire vidáman még biztosan nem adták elő!
Kiemelni bárkit is dőreség lenne, hiszen mindenki roppant alázattal és fegyelmezetten hozta a karaktert!
A délutáni programot a beszélgetések második részével zárjuk. Megállapodunk egy próbában (Döme bácsi létrája), amiből gyors egymásutánban kettő lesz. Sok időnk már nem is maradt az adásig.
Rádiósunk a kertben vár ránk, majd néhány perc várakozás után a stúdióban hallgatjuk a bennfentes trükköket úgy, mint mikrofon tartása, közelsége, papírlapok zörgésének kiküszöbölése, stb.
Majd elkezdjük! A mikrofon, az élő adás senkinek nem remegtette meg a hangját!
Vagány és fellengzős volt Pinyő (MZ_per_X), csábító és édesgető Gizi (Alamina), Döme bácsi ( winner )mértékkel szomjas, és bölcsen belátó, Aranka (naiva), a felesége igazi (olyan otthonkás) zsörtölődő háziasszony. Béla bácsi (Samway) kitűnően rezignált a közös költséget nem fizetőkbe belefáradt –majd történik valami- házmester szerepében, Bözsi felesége (Stando)maga a két lábon járó aggodalom, míg Valkainé (Eroica)bájosan hiteles a pletykálkodó szépasszony szerepben. A Narrátor (Kismezei) szépen kiemel, vagy éppen felvezet, míg Karántai úr (jómagam) roppant nehezen, de előadja a kimért és okoskodó figurát. Utolsó mondatok, talán egy fél perc szünet, és vége! Rádiósunk és a technikusok teljesen jól érzik magukat (végig mulattak), dicséri k játékunkat. Az ajtó előtt minket várakozó társaink mosolyognak.
Egy kinti készüléken hallgattak minket. Mielőtt elmegyünk a templom kertből, leülünk egy keresztény zenét játszó együttes zenéjét hallgatni. Kevés a néző.

Utolsó esténk van, és nagyon nehéz a választás, hogy merre menjünk, mit kellene megnéznünk, meghallgatnunk! Annál is inkább nehéz a dolgunk, mivel egy esti – előre be nem tervezett- beszélgetős pezsgőzést iktattunk az estébe. Mint utóbb kiderült, sokunknak a legemlékezetesebb órákat szerezve ezzel!
Körbeüljük az asztalt.
Mécseseket gyújtunk, étel és ital kerül elő, majd mindenki elmondja, mit visz magával erről a néhány napról.
Megható szavak, őszinte és érdeklődő arcok, fájó emlékek. Könnyek és ölelések.
Szóba kerül később oly sok a ma emberét érintő, foglalkoztató gondolat.
A Fullextra történetének egyik legemlékezetesebb estje –éjszakája volt!
Nem bírunk lefeküdni! Muszáj még egy séta a forgatagban, kimenni a Klastromhoz. Csak még egyszer!
Mozgásszínház.
A zene és a mozdulatok megdöbbentő összhangja, üzenete nagy hatással van ránk. A rom konok és rendíthetetlen erejű hátteret, örökkön élő támaszt ad ehhez is. Sokára térünk nyugovóra.

A harmadik nap hideg, esős reggelre virrad. Előkerülnek melegebb holmik, és hamar el is dől, hogy aznapra már csak az első nap meghirdetett versverseny eredményének közzé tétele marad nekünk, és lemondjuk a színpadi játékokat.
Nincs kétség bennünk és nézetkülönbség a zsűri tagjai között, így hamar meg van a három dobogós.
Felállok a színpadra, és várjuk a harmadik helyezettet, de nincs jelen.
A második Kántor B. Péter eljött.
Asztal mögül emelkedik, nagy taps és ováció.
Majd megkísérlem ismét a harmadik helyezettet szólítani, aki szinte futva, holmiját szemmel láthatóan éppen csak összepakolva, de megérkezik… Itt most meg is kell állnom!
Amennyiben valaki most megkérdezné, én bizony őt, a harmadik helyezett emlékét (is) viszem magammal erről a fesztiválról!
Tiszta tekintet, keskeny arc, inas alkat.
Megrendülten köszöni a díjat, mint mondja nem egy nyerő típus.
Amikor kérdezzük, hogy vállalkozik-e a felolvasásra, igent mond.
Feláll a színpadra.
Kevés ilyen igazi csöndet hallani, amíg olvasott. Tóth Dániel beszédhibás, de egyszer sem vétett!
Sokunknak könnyes a szeme. Mindenki meg akarja szorítani a kezét!
Krausz Attila első helyezettünk elmondja, hogy a második versszak akkor született, amikor Cseh Tamás halálhíre eljutott hozzá.
Komoly, érett gondolatok, lélekkel megírt sorok. ( A díjazott verseket a főoldalról tudjátok leolvasni)
Vége.
Bezárom a Fullextra színpadát. Kapkodó, már nyugtalan ebéd, remegő gyomor, gyors fényképnézegetés, majdnem sírós ölelések, útvonal egyeztetések és elindulunk.

Hiszem, hogy dolgunk van ebben a világban! Hiszem, hogy tőlünk is több lett valaki ott! Hiszem, hogy jobbak lettünk magunk is! Emberként és író-alkotóként egyaránt! Szeretet és Köszönet Mindenkinek!