Fullextra.hu - Minden madár társat választ

Valamikor vidéken csak aratás után volt szokás lakodalmat ülni.

Engedtessék meg itt néhány személyes jellegű mondat.Apai nagybátyám egy határmenti szabolcsi faluban élt egy, még az ő édesapja által épített vályogházban. (Talán öt évvel ezelőtti érdeklődésemre a helyi önkormányzatnál még azt felelték, áll a ház. ) Gyermekkoromban szinte minden nyarat ott töltöttem. A tiszta szobában volt egy karos pad, és abban Gyula bátyám vőfély holmija.A mai napig emlékszem rá, ahogy egy alkalommal engem is elvitt egy általa igazgatott lakodalomba.Azok a rigmusok, az ünnepi alkalomtól, bortól kipirosult arcok, a pántlikák, az ízek, a muzsikusok!
Egy valamikori házasságkötés az őket - mármint egy párt - befogadó közösségnek is jelentős esemény volt. Tisztesség volt meghívni, és a meghívást el is fogadni! Ének, zene, tánc, nemegyszer az évszázadok óta megörzött szokások, varázslások, dramatikus játékok szórakoztatták a lakodalom résztvevőit, vagy éppen igyekeztek elősegíteni az ifjú pár boldog jövőjét.
A lakodalom menete és mozzanatai elsősorban a menyasszonyt állítják a középpontba. A lakodalom a lányos háznál indul, a kikéréssel. A vőfély itt már jelentős szerephez jut, mivel az ő tiszte a lányt kikérni a szüleitől, ill ő búcsúztatja el a rokonaitól, barátnőitől, leányéletétől. Sok helyütt azonban -és ez egyben az egész lakodalom egyik legmegrendítőbb mozzanata-, a menyasszony és annak édesanyja énekben búcsúzott egymástól. Ez a szokás visszanyúlik egészen azokra az évekre, amikor a leányt akarata ellenére, gazdasági érdekeket szemelőtt tartva adták férjhez, a szülők által kijelölt férfihoz. Természetesen a múltban is köttettek igaz szerelemből házasságok, legfőképpen a szegényebb családok között. Amikor egy legénynek komoly szándékai voltak, akkor barátaival ment el a lányos házhoz, de a többiek távozása után is ott maradt. Amennyiben a szülőknek sem volt kifogása a személye ellen, akkor már nemcsak a legényjáró napokon látogathatta meg jövendőbelijét. Ajándékokat vitt neki, majd amikor megegyeztek, hogy házasságra lépnek, akkor a legény, vagy az édesanyja, vagy valamelyik rokona megkérte a leányt az apjától. Az eljegyzést kézfogóval pecsételték meg, majd jegyet váltottak. Eljegyzés után a fiatalok "a nap alatt voltak", vagyis az egész falu figyelme rájuk irányult.ettől kezdve együtt jártak a táncba, szórakozásba.
A kikérés után a leány hozományát, legfőképpen a tulipános ládát szekérre pakolták, és nagy zeneszóval mentek a vőlegény háza felé. A tulipános ládában pedig a menyasszony saját keze által készített kelengyéje volt, amit leánykodása utolsó 2-3 évében készítgetett el.Hiába tudta, hogy leányként jobb a sora, mint menyecskének, vagy asszonynak, mégis minden leány azon buzgolkodott, hogy mihamarabb párt találjon, mert pártában maradni nagy szégyen volt, akit a közösség kivetett, és állandóan gúnyolt. A lakodalmas menet amerre haladt, minden szembejövőt vendégül látott pálinkával, süteménnyel. (Jónéhány évvel ezelőtt az Eger melletti Noszvajon voltam egy lakodalomban, ahol a templomba menet is ez volt a szokás.) Egyébiránt régi hagyomány szerint egyes helyeken a templomi szertartás nem jelentette a falu előtt az egybekelést, hanem a kikérést meg kellett a délután folyamán ismételni. Igy a templom kapujában színlelt alkudozásba fogott a menyasszony és a vőlegény násznagya, hogy hová menjen a menyassony. Természetesen mindkettő vinni szeretné, így megegyeznek, hogy a délutánt még szülei házában töltheti. Ebéd után aztán nagy zeneszóval ismét elindul a menet kikérni a menyasszonyt. A menetnek azonban akadályokat állítanak.Kifeszített kötelet kell megkerülni, máskor rablóknak öltözve a vőlegény barátai "támadják" meg őket, de még a lányos ház kapuja is zárva, ami csak találós kérdések megválaszolására nyílik csak. A vőfély kikérőjére aztán - a játék folytatásaként-, öregasszonyokat hoznak elébük. Végül csak megkapják a menyasszonyt és vidám énekszóval indulnak- általában kerülővel, hogy minél többen láthassák a menetet - hazafelé. Megérkezéskor az örömapa fogadja az új asszonyt, és ő vezeti be a házba, bemutatván neki új rokonságát.
Sokféle népszokás is kötődik a lakodalomhoz. A menyasszonynak vizes vödröt kell felrúgnia, hogy könnyebben szüljön, a kéménybe kell néznie, hogy fekete szemű, majd piros borral szembeöntik, hogy piros arcú legyen a gyermeke.
A lakodalom befejezése után az új asszonynak rögtön munkába kellett állni. Segédkezett az edények mosogatásában, a ház rendberakásában. A néhány napos ünnepi alkalom után elkezdődő hétköznapokban már nem volt olyan megkülönböztetett helyzete a fiatalasszonynak. De erről majd a következő részben írok.