Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc
Dátum: Március 10, szerda, 17:34:18
Téma: Dolgozat


Nemzeti ünnepünk - március 15.
Emlékezzünk küzdő lelkű őseinkre, és hajtsunk fejet előttük!


Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc

A XVIII. sz. utolsó harmadában új Európa volt születőben. A polgárság hatalomra kerülése, egy minden eddiginél dinamikusabb világot teremtett.
A feudalizmus elavult kiváltságokra és előjogokra alapozott rendszerét egy évszázad alatt elsöpörték a gazdaságban, társadalomban és kultúrában zajló forradalmi változások. A Nagy Francia Forradalom a szabadság, egyenlőség és testvériség új jelszavaival példaként állott a jobbítani, változtatni szándékozó haladó európai közvélemény előtt. Az Angliából kiinduló ipari forradalom hatásait sem lehetett az országhatárokon feltartóztatni. A haladó, felvilágosult eszméket ugyancsak nem lehetett sem hatalmi szóval, sem rendőrterrorral, sem a cenzúra segítségével kiirtani, mert ezeket az eszméket a rációra, az értelemre, a józan belátásra alapozták, és ezek az eszmék most a többség számára hirdették – a lehetőségek határain belül – egy teljesebb, boldogabb élet lehetőségét. Angliától és Franciaországtól keletre még a feudalizmus keretei között, dinasztiák – a Romanovok, a Hohenzollernek és a Habsburgok – vezetése alatt éltek az európai milliók. Reakciójuk, haladásellenes szövetségük ideig-óráig dacolhatott csak a haladást igenlő erők akaratával.

Hazánk, Magyarország, ekkoriban a Habsburg-birodalom részeként, az önállóság bizonyos fokával, feudális uralmi, gazdasági, társadalmi rendszer keretei között élt. A társadalmi életben politikai jogokkal csak a magyar társadalom igen kis százalékát alkotó 5-600 arisztokrata család és néhány százezer nemes rendelkezett. A gazdaságban a fejletlen céhes ipar és a feudális eredetű nagybirtok uralma dominált. A földeken politikai jogok nélküli, feudális szolgáltatásokra kötelezett jobbágyok dolgoztak. A városi élet fejletlensége miatt csak igen kisszámú polgárság, nem játszott fontos szerepet az állami életben.

Az ország válaszút előtt állt, vagy véglegesen elmarad a nyugat-európai országok mögött, vagy megreformálva, felszámolva a feudális rendszert, felzárkózik a fejlettebb nemzetekhez.
A magyar arisztokrácia és nemesség, valamint, a főként nemesi származású értelmiség nagyszerű felismerése volt, hogy az országot a polgári átalakulás útjára kell vezetni a feudális uralmi viszonyok azonnali felszámolásával. A felismerést segítette a fejlettebb országok életének tanulmányozása.

Az 1825-tel kezdődő Reformkor negyedszázada kiemelkedő, korszakos eredmények megvalósítója lett. A feladat hatalmas volt, az eredmények nemkülönben. Ekkor valósult meg a magyar nyelv hivatalos államnyelvvé tétele, ekkor készültek el a gazdaság megreformálásának programadó művei, így Széchenyi István: Hitel című munkája. A magyar irodalom és kultúra egyik fénykora is erre az időszakra tehető, ekkor alkotott Kölcsey Ferenc, Vörösmarty Mihály, Toldy Ferenc, Eötvös József, Petőfi Sándor.

A negyvenes években mindinkább a politikai élet került az érdeklődés középpontjába. A politizáláshoz persze megfelelő fórumokat kellett teremteni, olyanokat, amelyek megismertetik a valóságot az emberekkel, és közvéleményt teremtenek. Megszületett a Pesti Hírlap, amelynek megteremtésében Kossuth Lajos játszott vezető szerepet. A jelentkező, különböző politikai irányzatok képviselői mindannyian egyetértettek abban, hogy a Habsburg-birodalmon belül meg kell valósítani Magyarország törvényes különállását, hangsúlyozottan a Habsburg-birodalom fenntartása mellett, egy békés átmenetben reménykedtek.

Vessünk egy pillantást ismét Európára. A későbbi események alakulásában döntő szerepet játszott az európai viszonyok alakulás, és e változások ismerete nélkül érthetetlenek lennének számunkra a magyarországi 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményei. 1848-ban ismét forradalmasodott Európa. Itália után a párizsi forradalom következett, majd ennek hatására a német, osztrák, magyar márciusi forradalmak. Jellegüket tekintve általában polgári forradalmak voltak és a feudális viszonyok felszámolását tűzték ki célul.
Ugyancsak fontos eleme volt a ’48-as átalakulásnak a nemzeti kérdés megjelenése. Ugyanis sem a német, sem az olasz nép nem élt nemzetállamban a XIX. sz. közepén, és ekkorra alakultak ki csak azok a feltételek, amelyek lehetővé tették ezen államok létrehozását. Ennek döntő hatása volt a Habsburg-birodalomra, hisz ez ekkoriban egy soknemzetiségű monarchia volt, Európa közepén, jelentős számú osztrák-német lakossággal. Reális esély volt arra, hogy Németország egyesítése esetén ez a lakosság is csatlakozni fog. Így a Habsburg-birodalom fel fog bomlani. A magyar forradalom és szabadságharc sorsa a közép-európai forradalmak sorsától függött. A feladat tehát kettős lehetett, túl kellett volna élni a Habsburg-birodalom esetleges szétesését, és önálló államként helytállni a kialakuló Németország és a hatalmas Oroszország között. Az események azonban nem így alakultak.

A forradalmak tavasza 1848-ban valóban magával ragadta Magyarországot. A csodálatos március 15-e mindenki által ismert eseményei következtek. A magyar polgári forradalom élére a középbirtokos nemesség állt, tudták, hogy a feudalizmus felszámolása, a polgári fejlődés útjának megnyitása csak a nemesség és a nem nemesi rétegek közti érdekegyesítés útján valósítható meg. Az 1848-as áprilisi törvények felszámolták a jobbágyi kötelezettségeket, és ugyancsak megerősödött a törvényekkel a Habsburg-birodalmon belüli magyar önállóság, és az ország elindulhatott a polgári fejlődés útján.

Sajnos sok belső ellentmondást nem tudott feloldani a magyar forradalom, ami megnehezítette helyzetét. Az országban élő nemzetiségek nem akartak a magyar politikai nemzet tagjaiként élni, még az alapvető politikai jogokkal rendelkezve sem.

Láttuk, 1848 feladata volt az önállóság megteremtése is, várható volt, hogy a Habsburgok ebben a kérdésben csak ideig-óráig fognak engedni, és a megfelelő európai helyzet kialakulása esetén megakadályozzák a magyar önállósodási törekvéseket. Így is történt. 1848 szeptembere után a magyar forradalom teljes alávetését akarta elérni a Bécsi Udvar. Fegyveres harcra kényszerült tehát az ország. A magyar honvédek, hős parancsnokaik Damjanich János, Bem József és a többiek vezetésével sok szép győzelmet arattak. Pákozd, Isaszeg, Nagyszeben, Buda – a fényes győzelmek színterei. Az események azonban a magyar szabadságharcra nézve kedvezőtlen fordulatot vettek. Az itáliai és a német forradalmak nem tudták megvalósítani céljaikat, és Magyarország egyedül maradt küzdelmében, sőt az ellenfelek száma egyre nőtt. A Habsburgok és az orosz Romanovok között újjáéledő dinasztikus szövetség óriási katonai túlerőt eredményezett.

Az állami függetlenség tehát nem valósulhatott meg, de a jobbágyfelszabadítás következtében - amit már nem lehetett felszámolni - Magyarország megindult a polgári fejlődés útján, és ezen az alapon egy új Magyarország kialakításáért fáradozhattak az utódok. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc a magyar történelem kiemelkedő jelentőségű eseménye volt. Nagyszerű, tehetséges vezetői, a hősies küzdelem ma is lelkesítő példa lehet mindenki számára.







Az írás tulajdonosa: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írás webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2978
pharmacy online