Fullextra.hu - Munkáskülsejű és szegényesen öltözött emberekről

Alig egy hete került kezembe Hollós Ervin Kik voltak, mit akartak című, 1967-ben a Kossuth Kiadónál megjelent és az 1956-os forradalmat taglaló könyve...

A szerzőről röviden csak a következőket: 1923-ban született, szűcssegéd, kommunista pártmunkás, előbb a DISZ vezető funkcionáriusa, majd 1956-tól állambiztonsági tiszt (a hirhedt III/III-as osztály vezetője, s mint ilyen a kiterjedt besúgóhálózat létrehozója), kommunista pártállami propagandaanyagok szerzője.
Mostanában van az 56-os forradalom évfordulója, s ezért tartom aktuálisnak, hogy néhány mondatot - igaz, önkényesen - idézzek a fent említett könyvből.
Könyvének 166. oldalán írja:
"A leglényegesebb természetesen az a tény, hogy az ellenforradalom oldalán álló tömeg jelentős része nem az ellenséges osztályok tagjaiból állt, hanem a munkáskülsejű bűnözők sokasága mellett ott voltak munkások, diákok, ifjúmunkások, kisemberek is."
Hiába, na. Bizonyos tényeket még a kommunista propaganda szerzői sem tudtak - bár nyilván szerették volna - letagadni. E mondatában a munkáskülsejű kifejezés tetszik a legjobban. Persze, hiszen színház az egész élet. Még a forradalom is. Kétes elemek az előadás előtt gyorsan lekapták magukról cifra öltözetüket és nagysietve munkásgúnyába bújtak. Nyilván azért, hogy a világ szemében nagyobb hitele legyen a Hollós elvtárs által ellenforradalomként jelölt szabadságharcnak.
Valamivel alább a következőket olvasom:
"Ez talán az egyik legfájdalmasabb vonása az ellenforradalomnak. Az, hogy a budapesti fiatalok egy része ott harcolt a Tompa utcában, a Kilián-laktanyában, a Széna téren, a Corvin közben, egy hamis romantika jegyében, egy nemzetellenes cél érdekében."
Elhiszem, hogy Hollós Ervin és társai számára fájdalmas lehetett a fiatalok nagyszámú részvétele a forradalomban. Ez a tény - amit a szerző sem tud kikerülni - még a korabeli és figyelmes olvasó szemében is feltűnő lehet. Hiszen valami nincs rendjén, ha még a fiatalok is nagy számban(!) a rendszer ellen fordulnak. Ráadásul fegyverrel a kézben. Persze egy hamis romantika jegyében. És nemzetellenes cél érdekében. Mert a fiataloknak más elképzeléseik lehettek a romantika és a nemzet fogalmáról.
A munkásokról a következő oldalon más hangnemben ír. Ott már nagyon igyekszik kisebbíteni a forradalomban szerzett érdemeiket.
"De még a népi demokratikus rendszer legszilárdabb hívei sem tudták az októberi napokban elképzelni - írja Hollós -, hogy a fegyveres csoportok szegényesen öltözött tagjai közt milyen elenyésző a munkások száma."
Mit lehet erre mondani ma, negyvenhárom évvel később? A szerző rögeszmésen ragaszkodik a külsőhöz. Munkásruhájú és szegényesen öltözött. Nyilván jobb szerette volna, ha Gucci felöltőben, lábukon Nike vagy Adidas tornacipőben ragad fegyvert a lumpenproletariátus. Mert a következő fejezetben már a lumpenproletariátusról beszél. A rosszul öltözöttekről, a társadalom mélyéről felbukkanókról. Persze nem is tehetett mást. Nyilvánvaló hazugság lett volna, ha azt írja, a munkásosztály kivételezett tagjai, a párt vezetőinek sorában elhelyezkedő és minden jóval bőségesen ellátott funkcionáriusok lázadtak fel saját jólétük ellen. És mivel azt sem írhatta, hogy a proletariátus szállt szembe saját diktatúrájával, így lett nála a munkáskülsejű, szegényesen öltözött kisemberből lenézett lumpenproletár.
S hadd álljon itt könyvének utolsó előtti mondata:
"Nem, 1956 októbere nem a hibák ellen, hanem az egész szocialista rendszer ellen irányult, nem a szocialista rendszer hibái ellen, hanem elsősorban legfőbb erényei ellen."
Azt hiszem hálát adhatunk az égnek, hogy azokat az erényeket, melyekről Hollós elvtárs beszél, ma már nyugodtan nevezhetjük annak, amik valójában voltak. Egy szűk réteg népellenes bűneinek.
Mit mondjak még? Hál'istennek nagyot fordult a világ.