Fullextra.hu - A cenzúra lényege

Szókratész épp a szólásszabadság oltárán áldozta életét, míg Platón, a tanítványa volt az, aki az intellektuális, vallási, művészeti cenzúrát összeállította...

A cenzúra talán egyidős az emberiséggel, hiszen mindig is voltak olyanok, akiknek eltérő volt a véleménye és voltak olyanok, akik ezt el akarták némítani. Szókratész épp a szólásszabadság oltárán áldozta életét, míg Platón, a tanítványa volt az, aki az intellektuális, vallási, művészeti cenzúrát összeállította. Érdekes kettősség.
Maga a fogalom a vélemények és információk áramlásának korlátozását jelenti főleg morális és politikai ügyekben. A jelenlegi demokratikus felfogás szerint ez minden esetben negatív fogalmat takar, mivel a nyugati típusú kultúrák mindig is nagy becsben tartották a szólás és a gondolat szabadságát. Természetesen jelenleg is bizonyos fokú cenzúra megfigyelhető ezekben a társadalmakban is, főleg gyermekvédelmi okokból. Mind ezek mellet a bűnözés a terrorizmus visszaszorítása terén is működik ez, de az említettek eléggé szűk kört fednek le, másként kimondottan a társadalom által elfogadott értékrend mentén helyezkednek el.
A politikai cenzúra ellen való fellépés kristálytiszta megnyilvánulása épp a 48-as forradalom és szabadságharc idején csúcsosodott ki itthon. Petőfi és társai keltek ki a cenzúra ellen és épp annak az egyik áldozatát, Táncsicsot börtönből szabadították ki, a tizenkét pontban foglaltak felkiáltása mellett: A cenzúra eltörlése! Ez a forradalom, Petőfi és Táncsics neve így összeforrt a szólás és gondolat szabadsága melletti harcos kiállással.
Hosszú időre aztán ezek a nemes eszmék feledésbe merültek. Ugyan, ki merte, vagy tehette volna meg, hogy Ferenc Józsefet, Adolf Hitlert, vagy Joszip Sztálint bírálhassa saját közegében? Épp így nem érhette bírálat Rákosi Mátyást, vagy Kádár Jánost sem. A totalitárius diktatúrák sajátja, hogy csak a dicsérő szavakat engedi és a bírálatokat kegyetlenül, kemény kézzel fojtja el! Kimondottan szembeszökő napjainkban ez Kína esetében, aki a világháló cenzúrázásával próbálja hatalmát stabilan tartani a haladó nézetek ellenében.
Az internet szabaddá tesz, mondhatnánk, de ez sem igaz minden esetben. Az olvasói és szerzői megnyilvánulások cenzúrázása itt is elkezdődött. Bizonyos, a cenzúrára jellemző tabu témák kialakulása már szépen körvonalazódik és egy, a törvényi szabályozáshoz képest szigorúbb szabályozás figyelhető meg. Mindez sok közösséget érint és veszélyes tendenciát indít el. Veszélyes, mert az abszolút értelemben vett véleménykorlátozás az, ami a legkártékonyabb a demokráciára és a legsötétebb diktatúra képét vetíti ismét elénk!
A legsötétebbet, mert egyesek szerint csak az jelenti az igazi szabadságot, persze az ő szabadságukat, ha azt szabad mondanunk, amit a véleménycenzorok megengednek.
Az ellentmondás, a gondolatok és az újítás mindig gyanús és veszélyes, mert a bebetonozott hatalom alapjait zúzza szét! A vélemények, a gondolatok és a szabad szó törik össze az embertelen, hazug eszmeiséget, leplezik le tarthatatlan voltát és mutatnak rá a hazugságokat igazságnak, az egyes diktátori véleményeket tényeknek beállító népbutítások tarthatatlanságára. A cenzúra soha nem tűri el a szabad gondolkodást, mert alapjai ellen való, így aki szabad szeretne maradni, tűzzel- vassal kell küzdenie azért, hogy holnap is megszólalhasson külön engedély nélkül, mert semmi sem tarthat örökké! Előbb utóbb úgy is felharsan valahonnan, hogy: „ A király meztelen!”.